A korábbi években tapasztalt árakhoz képest 2021 őszén az európai tőzsdéken már komoly áremelkedés kezdődött a földgáz piacán, amikor fanfárok mellett jelentette be Szijjártó Péter, hogy hosszútávú szerződést kötöttünk Oroszországgal. Mind a külügyminiszter, mind más megszólaló kormányzati illetékesek azt hangsúlyozták, hogy ezzel a megállapodással hosszú időre sikerült biztosítani azt, hogy az ország olcsón kapja az orosz gázt. Hogy minden szavazópolgár számára egyértelmű legyen az összefüggés, már jóval a választások előtt egyfajta szlogenként hangoztatták, hogy az olcsó orosz gáz egyenlő a rezsicsökkentéssel.
Ennek a blöffnek a terjesztésében természetesen maga Orbán Viktor is hónapokon át aktív szerepet játszott a választások előtt, sőt, a választási kampány egyik fő üzenete is ez volt. Ennek „legnevetségesebb” epizódja Orbán Viktor februári moszkvai látogatása volt, közvetlen a háború kirobbanása előtt, amikor Vlagyimir Putyinhoz már azért jártak az európai vezetők, hogy lebeszéljék az ukrajnai invázióról. A magyar kormányfő viszont „bizniszelni” utazott az orosz fővárosba, és az akkori utazása kapcsán is azt írta: „Ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés”. Sőt, az esemény sajtótájékoztatóján az orosz elnök azt mondta, hogy a magyaroknak a piaci szinthez képest ötödáron adják a gázt. Utólag kiderült, hogy a magyar és az orosz vezetők sem mondtak igazat, ugyanis nem olcsóbban, hanem a tőzsdei áraknál még drágábban szállították számunkra az energiahordozót.
A háború februári kitörése után az Európában irányadó TTF gáz tőzsdei jegyzése néhány nap alatt megduplázódott. Erre reagálva nemcsak az ellenzéki politikusok, de a független elemzők is arra hívták fel a figyelmet, hogy a költségvetés nem fogja elbírni a rezsicsökkentés terheit. A kormány azonban pánikkeltéssel vádolt mindenkit, aki a realitásokra próbálta felhívni a figyelmet. Pedig már 2021 végén igen komoly összeggel kellett kisegíteni az MVM-et, a gázárak kisebb emelkedését is 200 milliárd forint feletti tőkeemeléssel kellett kompenzálni. Így általános vélekedés volt, hogy ha tartósan magas lesz a gáz- és elektromosáram-ár, az költségvetési szinten 1500-2000 milliárd forintos kiadással jár. Tudható volt az is, hogy ezt az önmagában és a büdzsé szintjén is nagyon súlyos összeget csak komoly megszorítások révén lehet előteremteni.
A tények egy pillanatra sem zavarták meg azonban a hazai politikai döntéshozókat, akik még a választásokat követően is folyamatosan a rezsicsökkentés fenntartásáról beszéltek. Mondhatni persze, hogy a magyar kormány bízott Moszkvában, és azt gondolták, az orosz sereg gyorsan felmorzsolja majd az ukrán ellenállást, azt követően pedig minden visszaáll a megszokott kerékvágásba. A harctéren azonban nem váltak be Putyin tervei, miközben számos szankciót életbe léptett az EU Oroszországgal szemben. Erre pedig az oroszok bevetették a gázfegyvert. Utólag csak találgatni lehet, hogy az árak miként alakultak volna, ha az oroszok nem akarják a gázszállítás korlátozásával és felfüggesztésével zsarolni az uniós országokat, ám miután a legnagyobb vevőik felé előbb a szerződésekben foglaltnál kevesebbet, majd végül semmit nem szállítottak, felbolydult a piac. A kieső kínálatot ugyanis pótolni kellett, sőt, mivel 2022 tavaszán kiürültek a tárolók, a szokásosnál több gázra volt kereslet.
A vevők őrült árversenyt indítottak, így 2022 nyarán emiatt extrém áremelkedést láthattunk a földgáz piacán. Ráadásul, mivel az elektromos áram esetén a napon belüli kereslet-kínálati egyenetlenségeket is általában a gázos erőművek ki-bekapcsolásával simítják el, a két energia ára (a gáz és az áram) gyakorlatilag együtt mozgott. Amikor a tőzsdei árak megawattóránként a 200 eurós szinthez közelítettek, egyértelművé vált, hogy a kormány képtelen lesz fenntartani a rezsicsökkentést. Emiatt a július 13-án tartott Kormányinfón bejelentették, hogy az átlagfogyasztás felett piaci árat kell majd a lakosságnak is fizetnie a gázért és az áramért. Nemcsak a lakosságot, de a vállalkozásokat vagy éppen a közintézményeket is hidegzuhanyként érték a történtek, hiszen nekik is jóval magasabb árakat kellett fizetni. Utóbbi csoportok egy része ráadásul duplán rosszul járt, hiszen sokan a tavaly elszabaduló árak láttán még az év vége előtt magasan fixált áron kötöttek éves szerződést, így idén év végéig (vagy amíg képesek megtéríteni a brutális számlákat) a piaci árnál jóval magasabb összeget kell fizetniük.
Sokak ijedtsége persze érthető volt, hiszen hosszú évekig 20 euró körül mozgott a gáz megawattóránkénti tőzsdei ára. Sőt, a pandémia alatt jócskán ez alatt is forgott a tőzsdén az Európában irányadó TTF gáz ára. Annak lecsengését követően azonban számos más nyersanyagnál vagy félkész terméknél (mint a félvezetők) a megugró kereslet jócskán meghaladta a kínálatot. A gáz esetében többek között azért is, mert az alacsony árak miatt leálltak az új források kiaknázását szolgáló fejlesztések. Mindezt pedig brutálisan megfejelte az orosz gázszállítások miatti hiány, így 2022 augusztusában a TTF jegyzése 340 euróig szökött fel. Ez az ár olyan magas volt, hogy a rezsicsökkentett díjak eltörlésétől és a lakossági piaci árak jelentős megemelésétől lehetett tartani. Ráadásul mindez további problémákat is okozott, hiszen a magyar gazdaság egyensúlyi mutatói fájóan megbillentek, így a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg is.
Ugyanakkor a megdrágult import energiahordozók kifizetése a forintra is óriási nyomást helyezett, ami a magyar fizetőeszközt is történelmi mélypontra lökte. Sőt, a legrosszabb időszakban arra kényszerítette a helyzet Orbán Viktorékat, hogy Moszkvában fizetési haladékért kuncsorogjanak. Ezt annak idején Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter jelentette be, aki bár a szerződés részleteit nem osztotta meg, de annyit „elkotyogott”, hogy a beszerzési ár az irányadó európai tőzsdei kurzushoz (TTF gáz) van kötve.
Arról később nem sok információ látott napvilágot, hogy ezzel végül hogyan és meddig élt a magyar kormány, mert már szeptemberben lejtőre kerültek a tőzsdei árak és gyakorlatilag hétről hétre alacsonyabb lett a TTF gáz kurzusa. Ami ellátási és pénzügyi szempontból is komoly könnyebbséget jelentett az ország számára. Sőt, a késő őszi időszak egy érdekes tényre is rávilágított: a teletöltött nyugati tárolók és az enyhe idő miatt később induló fűtési szezon miatt eltűntek a vevők, ami miatt az azonnali szállítás melletti árak novemberben beszakadtak, volt olyan nap, amikor 30 euróért (megawattóránként) is lehetett gázt venni. Ekkor a magyar tárolókban még volt szabad kapacitás, így ebben a néhány hétben a forgalmi adatok cáfolták a kormányt, hiszen a nyugat-európai irányból érkező gáz mennyisége jócskán meghaladta az orosz szállításokat. Pedig Szijjártó Péter a sokak számára érthetetlen oroszbarátságot rendre azzal magyarázza, hogy itt csupán arról van szó, hogy Magyarország nem tud máshonnan gázt vásárolni.
Nem az árak megemelése volt persze a kormány részéről az egyetlen pálfordulás: korábban maga Orbán Viktor is többször viccelt azzal, hogy a nyugat-európai kormányok komoly takarékossági intézkedéseket vezettek be, majd, amikor az árak fájdalmasan elszálltak, akkor a magyar kormány is hasonló lépésekre kényszerült. Ráadásul nem csak tessék-lássék módon történt mindez, hiszen számos közintézményben, iskolában, kulturális létesítményben volt hosszabb „szénszünet”, és csavarták lentebb a hőfokszabályzó kapcsolókat. Természetesen a drágulás miatt a vállalatok és a lakosság is igyekezett visszafogni a gázfogyasztását, igaz, a takarékoskodásban segített az is, hogy régen látott enyhe telünk volt. Összevetve más uniós országokkal, eredményes volt a magyar spórolás, hiszen a közösség átlagát túlszárnyalva sikerült spórolni az energiahordozóval.
Többek között ennek is köszönhetően a gáztárolók viszonylag magas töltöttségi szinten zárták a fűtési szezont, annak ellenére, hogy (valószínűleg a kormány sugallatára) az MVM igyekezett a 2022 nyarán aranyáron beszerzett készleteket leépíteni. Sőt, az európai tárolók átlagos szintje még a magyarnál is magasabb volt április közepén, igaz, ez annyiban csalókat adat, hogy a hazai kapacitás az egyik legnagyobb a fogyasztáshoz képest.
A tavaszi időszakra kialakult 40 euró körüli gázár pedig azzal járt, hogy a kormány nagyon gyorsan elfelejtette a túlzott kitettséggel kapcsolatos kockázatokat. Így a sok vitát kiváltó energiafaló (akkumulátor)gyárak energiaellátását gázerőművek építésével szeretné megoldani. Az ehhez szükséges gázt pedig honnan máshonnan, mint Oroszországból szereznék be. Bár konkrét szerződésről nem, de a jövőbeni megnövelt szállításról április elején Szijjártó Péter be is számolt.
A lépés kapcsán a szakértők többsége azt vetette fel, hogy ezzel hazánk
- az ellátásbiztonsági kockázatokat növeli, hiszen mindenki más inkább visszafogja a gázfogyasztását,
- az oroszok felé fennálló függőségi viszonyt is erősíti, ami megint csak nem tűnik bölcs dolognak,
- fajlagosan jelenleg az egyik legdrágább energiahordozó felé kötelezi el magát,
- és vásárlásaival a háborús agresszort támogatja anyagilag, miközben békepárti szólamokat hangoztat.
A szakmai hiba ellenére persze még az is lehet, hogy szerencséje lesz a magyar kormánynak. Hiszen, ha a kínai fogyasztás nem pörög fel és az európai országok tovább takarékoskodnak, akkor a gázárak viszonylag alacsony szinten maradhatnak. Így Orbánék potyautas taktikája talán nem borítja fel újra az egyensúlyi mutatókat és a forint sem fog újabb történelmi mélypontot elérni.
