Pénteken egy új kifejezéssel ismerkedhettünk meg, mint Orbán Viktor rádiós kinyilatkozásából kiderült, szankciós infláció van. Úgy tűnik, hogy a Rogán Antal-féle kommunikációs boszorkánykonyhában a háborús infláció „odakozmált” és kellett helyette keresni gyorsan egy másik kifejezést, amivel lehet a szavazópolgárokat tömni. Egyébként jelenleg annyira van Magyarországon szankciós infláció, amennyire korábban háborús infláció volt. Hogy milyen hatása van a magyar kormány által eddig konzekvensen megszavazott szankcióknak, arról itt írtunk részletesen:
Ugyanakkor, ha a politikai szómágián túllépünk, és próbáljuk elválasztani az „ocsút és a búzát”, akkor azt mindenképpen értékelni kell, hogy az infláció kérdése terítékre került. Persze ehhez az kellett, hogy annak mértéke a szavazópolgárok többsége számára kritikus 20 százalék fölé lendüljön. Ehhez a kedvezőtlen külső körülmények mellett a kormány elhibázott gazdaságpolitikája is kellett. Utóbbi pedig még egy dologban, a forint árfolyamában is lecsapódott az elmúlt napokban. Annak gyengülése azon túl, hogy a kormányhű szavazók számára is érzékelhető, más gondot is okoz: tovább drágítja az importot, így egyebek mellett az egyébként is megugró energiahordozók és villamosenergia árát.
Az energiaárak drágulása pedig további gondokat is okoz. Egyrészt fejre állítják az egyensúlyi mutatókat - ahogy azt például a külkereskedelmi mérleg vagy a folyó fizetési mérleg is mutatja -, ezeket látva pedig a befektetők „további gyengülésre fogadnak” és adják a forintot az euró ellenében, erősítve a fent vázolt trendet. Az energiaárak drágulásának másik fontos negatív vetülete pedig az, hogy ezeknek van egy tovább gyűrűző hatása, ami a végén a fogyasztókon csapódik le.
Pénteken elhangzott Orbán Viktor szájából egy érdekes mondat is, mely szerint
„megkérte a jegybankelnököt és utasította a pénzügyminisztert, hogy az inflációt 2023 végére felezze meg és vigye tíz százalék alá.”
Mielőtt a pontos számszaki részt, a 10 százalék alatti inflációt górcső alá vennénk, érdemes a megfogalmazáson lamentálni, az ugyanis elárulja, hogy egy jól átgondolt, a miniszterelnök kommunikációs csapata által kimunkált mondatról van szó. A nyugati világban ugyanis a jegybankok (optimális esetben) jó viszonyt ápolnak a kormányokkal, ám azoktól függetlenek. Orbán Viktor kijelentésének megírásakor pedig erre nagyon odafigyeltek, támadhatatlan mondatot sikerült alkotni, hiszen Matolcsy Györgyöt csak megkéri, hogy felezze meg az inflációt, míg saját beosztottját, a pénzügyminisztert utasítja a kormányfő.
Persze hozzátehetjük, hogy Matolcsy Györgyöt kérni sem kellene erre, hiszen minden közgazdasági könyv szerint a jegybanknak, így értelemszerűen a szervezet elnökének elsőszámú kötelessége őrködni az árstabilitás felett, magyarul megvédeni a gazdaságot az inflációtól. A Magyar Nemzeti Banknak ennek megfelelően inflációs célja is van, amit jelen körülmények között kimondani is szörnyű, hiszen az 3 százalék, annyi könnyítéssel, hogy ettől plusz vagy mínusz irányban egy-egy százalékponttal el lehet térni, utóbbit nevezik egyébként szakszóval toleranciasávnak. Ha nagyon szarkasztikusak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy 2021 áprilisa óta a jegybank nem tudta eredményesen végezni a feladatát, hiszen azóta az infláció a toleranciasávon kívül tartózkodik, és másfél év után, a kínosan magas, 20 százalék feletti fogyasztó árindex hatására Orbán Viktor felkérte a jegybankot, hogy legyen kedves a feladatával foglalkozni.
A fenti megállapításunk nem lenne ugyan valótlan, de ahogy a 2008-as gazdasági összeomlása egyik felelősének, Gyurcsány Ferencnek a szavait használjuk, nem bontanánk vele ki az igazság minden részletét. A jelenlegi vágtató inflációban ugyanis az Orbán-kormány hibás gazdaságpolitikája, a közgazdasági észszerűséget a választási siker oltárán feláldozó döntéseknek is komoly szerepük van. A Covid utáni gazdasági visszapattanást látva ugyanis semmi szükség nem volt arra a típusú pazarló költségvetési politikára, amit Orbánék folytattak. Ezeket a keménynek tűnő mondatokat nagy nyilvánosság előtt a fontos közszereplők közül nem ellenzéki politikusok, hanem éppen a jegybank elnöke, Matolcsy György fogalmazta meg. Így hiába kezdett az MNB már tavaly kamatot emelni, ezek hatása a kormányzati intézkedések miatt gyakorlatilag nem érvényesült.
Ha egy nagyon hétköznapi példával akarunk élni, érdemes elképzelni egy kádat, amely elkezdett megtelni vízzel. Ha elzárjuk a csapot, esetleg óvatosan leeresztünk belőle, akkor kevésbé fájdalmasan lehetett volna orvosolni a helyzetet. A jegybank azonban hiába kérte a kormányt, hogy legyen kedves elzárni a csapot, és engedte egyre fentebb a dugót, mert a kormány csak jobban és jobban megnyitotta azt, sőt, a választásokhoz közeledve még a kerti slagot is belelógatta, hadd folyjék csak a víz (likviditás).
Értjük, hogy a politikusok választásokat akarnak nyerni, ennek érdekében kommunikálnak (kisebb, nagyobb, vagy eget rengető hazugságokkal vezetik félre a választókat). A gond az, hogy miközben sokáig Orbán Viktor ebből a szempontból „védhetően” politizált, hiszen a költségvetési fegyelem kőbe vésett volt, addig a 2022 áprilisi választások előtt olyan „all in-t” mondott a kormányfő, amelyről előre sejthető volt, hogy bajt okozhat.
Ráadásul visszatérve a fenti kádas példához a világpiacon elszabaduló alapanyag- és energiaárak miatt azoknak a csapoknak a kontrollja, ahonnan a legtöbb víz ömlik „ránk”, teljesen kikerült a kormány és a jegybank kezéből, tehát jelen pillanatban lehet kérni és utasítani is, de a legnagyobb probléma kapcsán leginkább reménykedni tudunk csak. Hozzá kell tenni, hogy pénteken egyébként úgy tűnt a kormányzati és a jegybanki politika azért megtalálta (együtt) azokat az eszközöket, amelyek révén saját körben hatni tudnak. Ezek közé tartozik az ellenzék által kritizált, ám logikusnak tűnő lépés a fizetési haladék kérése a Gazpromtól (a 12 évi kormányzás alatt tovább mélyített orosz energetikai függőség így is a megbocsáthatatlan bűn kategóriájába tartozik), majd az a pénteki jegybanki bejelentés mely szerint a devizapiaci kínálat-keresleti egyensúly elérése érdekében az energiaimport fedezéséhez szükséges jelentősebb devizalikviditási igényt biztosítja 2022 végéig.
Ez utóbbival ugyanis az MNB kivette a piacról a legnagyobb forinteladót. Az MVM ugyanis az elmúlt hónapokban elképesztő mennyiségű eurót vásárolt, hogy rendezni tudja az importált földgáz és elektromos áram költségét. Persze a pénteki óriási forinterősödés mögött még ennél is nagyobb szerepe volt annak, hogy brutálisan megdrágították kamatemeléssel a forint elleni spekulációt. Amennyiben pedig az Európai Bizottsággal sikerül megegyezni, az egyrészt a befektetői bizalom révén erősítheti a magyar fizetőeszközt. Másrészt, ha le tudjuk hívni az elvileg nekünk járó forrásokat, akkor a kapott euró forintra váltása direktben is erős hatással lehet az árfolyamra és a 400-as szint alá lökheti az árfolyamot.
Egy ilyen fordulat pedig az importált inflációt nem csak megállítaná, hanem akár vissza is fordíthatná, ha a forint jobban erősödik, mint ahogy az adott termék euróban drágul. Jó hír, hogy nagyon sok termék esetében, így például a cikkben is sokat emlegetett energiahordozóknál azt láthatjuk, hogy a korábbi drágulás egyértelműen megtorpant, a földgáz például június végén volt utoljára ennél olcsóbb, a magyar gázszerződés szempontjából irányadó tőzsdei ár (TTF) 3,5 hónapos mélyponton van, de a gabonák, vagy az ipari fémek is érezhetően olcsóbbá váltak az elmúlt hónapokban, tehát nyugaton, ha lassan is, de már megindult az infláció fordulat.
Érdemes arról is beszélni, hogy a szeptemberi kiábrándító 20 százalék feletti inflációs adat megfelezése és a 10 százalék körüli infláció most jól hangzik, amit Orbán Viktor kitűzött, de azért ez elég ügyesen lett kitalálva. Olyan feladat végrehajtását adta ugyanis ki, amit már annak kitűzése előtt vártunk. Érdemes ugyanis megnézni mit írt legutóbbi inflációs jelentésében az MNB, amely kapcsán egyébként pénteken Virág Barnabás azt mondta, hogy az ott leírtak eddig megállták a helyüket.
Az MNB szerint: "Az infláció csökkenése előrejelzésünk szerint 2023 második felében felgyorsul", és azt is leszögezik, hogy "Az infláció 2022-ben 13,5–14,5 százalék között alakulhat, 2023-ban 11,5–14,0 százalék lehet". A fenti két sáv átlagos éves értéket fed le, ami feltételezve az év elejei magas értéket egy év múlva bőven 10 százalék alatti inflációt feltételez. Persze azt hozzá kell tenni, hogy az alacsony, de akár még a tartalékok nélküli közepes jövedelműek is nagyon fájdalmas félév elé néznek. Sok százezer magyar kerülhet a következő hónapokban kilátástalan anyagi helyzetbe, a szociális válság emlegetése egyáltalán nem túlzás.
Természetesen benne van a pakliban, hogy a kormány további hibákat követ el, és a mostani súlyos gazdasági helyzetet tovább rontja. Ám az utóbbi időszak történései alapján az látszik, hogy a kormány felmérte a helyzetet, látja a problémákat, és egyrészt igyekszik megszerezni az uniós pénzeket, másrészt korrigálni a korábbi gazdasági hibákat. Ha nem történik valami teljesen váratlan, jelenleg minimális valószínűségű dolog, akkor Orbán Viktor pénteken reggel olyan vállalást tett, amit inkább csak elrontani lehet.
