Korábban több cikkünkben is foglalkoztunk azzal, hogy bár a hitelminősítők a közelgő felülvizsgálataik (május végén, június elején a Fitch, a Moody’s és a Standard&Poor's is sorra kerülnek) során vélhetően türelmesek lesznek még a felálló új Tisza-kormánnyal szemben, de hamarosan elvárhatják, hogy az új kormány egy költségvetési konszolidációs tervet tegyen le az asztalra. A büdzsé rendbetételére a Közép- és Kelet-Európában rekordmagasnak számító államadósság és az idén akár 7 százalék közelébe is csúszó GDP-arányos költségvetési hiány miatt van szükség.
Kellenek a plusz bevételek
Mindeközben a Tisza programja (például adó- és áfacsökkentések, a rezsivédelem kiterjesztése) és eddigi bejelentései (ide tartozik az árrésstopok és a védett áras rendszer folytatása) inkább a költségvetés kiadási oldalát terhelhetik meg extrán. Ahhoz tehát, hogy a büdzsé ismét egyensúlyba kerüljön, a bevételi lábakat kell erősíteni.
A Tisza Párt programjában ezen a soron láthatunk néhány, egyelőre inkább felmérhetetlen hatású, illetve konkrétan kiszámítható bevételnövelő ígéretet is. Előbbi kategóriába tartozik „a korrupció és a propaganda felszámolása, az indokolatlan állami presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések leállítása.” A Tisza szerint ezekkel évente akár több ezer milliárd forintot lehet megtakarítani.
A Klasszis Podcastnak Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője nyilatkozott, aki elmondta, hogy az előző kormány GDP-arányosan 9 százalékot, 7-8 ezermilliárd forintot költött gazdaságösztönzésre (például a támogatott hitelek, a Demján Sándor Program keretében). Mivel azonban ezeknek a kiadásoknak a hatékonysága meglehetősen alacsony volt, az új kormány itt is megfoghat a költségvetésből jelenleg még kiáramló összegeket. A beszélgetést itt hallgathatják meg:
A Tisza a programjában azt is megjegyzi, hogy „a befektetői bizalom helyreállásával csökkenni fognak az államadósság kamatterhei (jelenleg a GDP 4-5 százaléka megy el évente kamatkiadásokra – a szerk.), ami az első időszakban 150-200 milliárd forint kiadáscsökkenést jelent. Néhány év után ez a csökkenés meghaladhatja az évi 1000 milliárdos összeget is évente.”
Megemlítik a jelenleg még befagyasztott európai uniós források hazahozatalát (a programban 8000 milliárd forintnyi uniós pénzt említenek, valójában ez inkább 7000 milliárd forint körül lehet – a szerk.), ami segíthet a gazdaság felpörgetésében.
„Minden 1 százalékpontnyi GDP növekedés hozzávetőlegesen 400-450 milliárd forinttal növeli az állam bevételeit. 3-4 százalékos növekedésnél már ez is évi 1200-1800 milliárd forint többletbevételt jelent” – teszik hozzá.
Hány embert érintene a magyarországi vagyonadó?
A Niveus üzleti és adótanácsadó cég értékelése szerint a Tisza javaslatcsomagja „egy újraelosztásra épülő adóreform és alapvetően kettős logika mentén készült: egyfelől csökkentené a fogyasztási és alacsony jövedelmi terheket, másrészről növelné a felső jövedelmi/vagyoni hozzájárulást.” Itt pedig el is érkeztünk a vagyonadó kérdéséhez.
A kétharmados felhatalmazást szerző új kormány az 1 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkezőknek az e fölötti vagyonrészre évi 1 százalékos vagyonadót vezetne be. A tervvel a minap Magyarország hetedik leggazdagabb embere, a 312 milliárd forintos becsült vagyonnal rendelkező Jellinek Dániel is egyetértett. Az üzletember szerint a megjelölt mérték és a belépési küszöb „első ránézésre arányosnak tűnik.” Persze néhány kérdést még tisztázni kell, például a céges vagyon esetében nem mindegy, hogy saját tőke vagy piaci cégérték képezi az adóalapot.
„A 100 Leggazdagabb” kiadvány tavalyi listáján szereplő milliárdosok esetében a belépési küszöb 19-20 milliárd forint körül volt, tehát még ők is vastagon benne szerepelnek a tervezett vagyonadóköteles körben. A (jelenleg még) leggazdagabb magyarról, az 1750 milliárd forintos becsült vagyonnal rendelkező Mészáros Lőrincről természetesen nem is beszélve.
A Blochamps Capital tavalyi elemzése szerint ma már nagyjából 7-10 ezer magyar rendelkezik legalább 1 milliárd forintos klasszikus pénzügyi vagyonnal (ez a magyar társadalom nagyjából 0,1 százaléka) és 30 ezer főnek lehet 1 milliárdot meghaladó teljes vagyona (nagyjából 0,3 százalék, vagyis minden 320. magyar). A számuk pedig 2030-ra az ötödével nőhet.
Fotó: Depositphotos.com
Nemzetközi becslések szerint a régiónkban Lengyelországban és Csehországban magasabb (0,4-0,8 százalék) az átszámítva 1 milliárd forintot meghaladó vagyonos réteg aránya a teljes társadalmon belül. Szlovákiát vagy Romániát azonban megelőzzük.
Nyugat-Európában már arányaiban is jóval többen lennének érintettek a Tisza által tervezett vagyonadóban. A milliomosok aránya Svájcban a legmagasabb (14-16 százalék), majd Hollandia, Norvégia, Németország és Franciaország következnek. Ugyanakkor az, hogy honnantól számít valaki „gazdagnak”, nem jelenthető ki egyértelműen: hiszen a privátbanki szolgáltatók sem ugyanolyan limiteket határoznak meg az ügyfélkörük kijelölésekor, még egy adott országon belül sem. Inkább tendenciákról, általánosságokról beszélhetünk.
Nagyon eltérnek a rendszerek Európában
Az viszont egzakt összehasonlításra vezethet, hogy Európa mely országaiban működik jelenleg valamilyen, a legvagyonosabb rétegtől arányaiban magasabb közteherviselést elváró rendszer. A hvg.hu megkeresésére dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy nem lehet országok szerint egységes vagyonadóról beszélni, hiszen többféle elnevezése is létezik a leggazdagabb emberek külön adóztatásának.
„A nemzetközi gyakorlatban az úgynevezett nettó vagyonadó (net wealth taxes) kifejezést használják. Ez arra vonatkozik, hogy egy magánszemély nettó vagyonát akarják éves szinten megadóztatni. Általában minden vagyontárgyra kiterjed és azért nettó, mert meg kell nézni, hogy mennyi eszköz, azaz vagyontárgy van, ezeknek mekkora az összértéke és ezzel szemben milyen kötelezettségek állnak – e kettő egyenlegét próbálják az egyes kormányok valamilyen úton-módon megadóztatni” – fogalmazott a lapnak.
Fotó: Depositphotos.com
Van, ahol ez teljeskörű, kiterjed a vállalati üzletrészekre, ingatlanokra, kötvényekre, műtárgyakra. Máshol csak bizonyos vagyontárgyakra, például pénzügyi befektetésekre, vagy ingatlanokra, esetleg luxustárgyakra vonatkozik. Az ingatlanokhoz kapcsolódóan szinte mindegyik európai ország alkalmaz valamilyen adót, de a rendszerek között bőven akadnak eltérések. Franciaországban, Németországban vagy Spanyoloroszágban létezik fix, automatikus, az ingatlan értékéhez viszonyított éves különadó. Magyarországon ingatlanvásárlásnál merülnek fel egyszeri illetékek, emellett az önkormányzatok vethetnek ki külön építményadót vagy telekadót.
Belgiumban kifejezetten az értékpapír-számlákat adóztatják, Olaszországban a külföldi ingatlanokat és a külföldön tartott pénzügyi eszközöket. Hollandiában pedig éppen most fogadták el, hogy az értékpapírból származó nem realizált árfolyamnyereség után kell 36 százalékos vagyonadót fizetni, azzal, hogy ha valaki utólag igazolja, hogy kevesebbért tudta csak eladni az értékpapírját, akkor vissza lehet igényelni az adót – tette hozzá dr. Magyar Csaba.
Hol működik még teljes körű vagyonadó?
Ha már szóba került Spanyolország: itt teljes körű vagyonadó létezik. 167 129,45 euró felett (nagyjából 65,9 millió forint, a 2025-ös átlagos középárfolyammal számítva) felett az adókulcs 0,2 százaléktól 3,5 százalékig terjed, de regionális kedvezmények is igénybe vehetők. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó országok közül még az Egyesült Államokban (nem mindegyik államban), Kolumbiában, Norvégiában és Svájcban létezik teljes körű vagyonadó. Az első ilyen intézkedést Svájcban vezették be, 1840-ben és a rendszert ma mind a 26 kanton alkalmazza.
- Egyesült Államok (Connecticut, Hawaii, Illinois, Maryland, New York, Washington, Kalifornia): 1 milliárd dollár (360 milliárd forint) felett 5 százalék a vagyonadó mértéke;
- Kolumbia: 2 milliárd peso (40 milliárd forint) felett 0,5 százalék, 105 milliárd peso (2100 milliárd forint) felett maximum 5 százalék a vagyonadó mértéke;
- Norvégia: 1,9 milliárd norvég korona (64,6 milliárd forint) felett minimum 1 százalék, ami megoszlik az állam és az önkormányzatok között;
- Svájc: maximum 240 ezer svájci frank (98,4 milliárd forint) a vagyonadó mértéke.
Az OECD 2018-as tanulmánya szerint 1990-ben még 12 ország alkalmazott nettó vagyonadót, de ez 2017-re 4-re csökkent (jelenleg 5 ilyen országról tudunk). Legutóbb, 2024-2025-ben Franciaországban került a kérdés fókuszba, de végül az ingatlanokra érvényben lévő vagyonadót nem terjesztették ki. Összességében tehát a ’90-es évek felfutása után inkább az a jellemző, hogy az egyes államok visszahátrálnak a korábban bevezetett teljes körű vagyonadóból: ez így történt Németországban, Ausztriában, Finnországban, Svédországban, Dániában, Izlandon, Hollandiában, Luxemburgban és Franciaországban is.
Nem igazán hozza meg a kívánt eredményeket
Ez a tendencia egyáltalán nem véletlen. A Euronews írt arról az OECD adatai alapján, hogy a vagyonadók viszonylag csekély súlyt képviselnek a költségvetés teljes bevételéből. Svájcban az összes adóbevétel mindössze 4,3 százaléka, Norvégiában 1,5 százaléka, Spanyolországban pedig 0,6 százaléka származott a teljes körű vagyonadóból. A Niveus szerint a tervezett magyarországi vagyonadóból évente közel 100-150 milliárd forint folyhat be a költségvetésbe (ez idehaza 0,5 és 0,75 százalék közötti arányt jelentene a teljes adórendszeren belül).
Pedig a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozására, ahogy mondani szokás, lenne igény. Az Európai Központi Bank kimutatása szerint az eurózónában a legvagyonosabb 5 százalék birtokolta a nettó háztartási vagyon 45 százalékát, míg a leggazdagabb 10 százalék az 57,4 százalékát.
Azonban a tapasztalatok szerint nem úgy tűnik, hogy a kiegyensúlyozásra a teljes körű vagyonadó a leghatékonyabb módszer. Az OECD például kifejezetten nem javasolja a vagyonadó bevezetését, mondván: az nem szokta az attól várt hatásokat kiváltani. Ha ennek ellenére egy ország mégis bevezetné, akkor legyen magas a belépési küszöb, a vagyonadó csak a lakosság egy-két százalékát érintse, az adómérték pedig legyen viszonylag alacsony, tehát mondjuk 1 százalék. A Tisza tervei szerint egyébként ezek egytől-egyig így lennének.
A lehetséges buktatók között sok szempont felmerül. A vagyonadónak kétségkívül van egy olyan hatása, hogy a vagyonosok hajlamosak külföldre vándorolni, vagy a vagyonukat külföldre menekíteni. Svédországban például, ahol 2007-ben eltörölték a vagyonadót, a miniszterelnök megjegyezte, hogy a következő Björn Borg talán nem fog Monacóba költözni – ahol köztudottan kedvező az adózás, ezért is él ott több, nagy pénzdíjakban részesülő sportoló, a teniszezők mellett például Forma-1-es pilóták.
De annak idején még az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad is kifejezetten a vagyonadó miatt költözött el a skandináv országból – hívta fel a figyelmet a HVG-nek adott interjújában dr. Magyar Csaba. A szakértő arról is beszélt, hogy a vagyonosok kivándorlásának (a jelenséget tax flight-nak és capital flight-nak hívják) eddig legnagyobb nyertese az Egyesült Arab Emirátusok.
Mi lehetne helyette?
Arra pedig Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője hívta fel a figyelmet, hogy emellett a vállalkozások profitjának visszafogását is eredményezheti a vagyonadó rendszere. Emellett a több tíz-, esetleg százmilliárd forintos vagyonnal bíró szupergazdagoknak szinte biztos lesz pénzük arra, hogy jogászokkal és konstrukciókkal megkerüljék a szabályokat. „Ha 1 milliárd forintnál húzunk vonalat (a Tisza kezdetben 5 milliárd forintot javasolt – a szerk.), az üzenet a feltörekvő középosztálynak szól: rossz helyen gyarapodtál – ebből pedig nem pluszbevétel, hanem vagyonexport lesz” – tette hozzá.
Karagich szerint azonban nem is a kijátszhatóság a legfontosabb ellenérv a vagyonadóval szemben, hanem a rendszer önmagában gazdaságilag destruktív, demagóg, adófilozófiailag káros, értelmetlen.
Hozzátette, hogy a tőkejövedelmek adói (osztalék-, kamat- és tőkenyereség-adó), az örökösödési vagy ajándékozási adó, a progresszív ingatlanadó vagy jövedelemadó megemelése, átalakítása sokkal értelmesebb és igazságosabb kombináció lenne. Azonban a mértéket itt is jól be kell lőni, hogy a valóban dúsgazdagokat és ne a feltörekvő középosztályt tántorítsa el a magyarországi befektetésektől.
Az említett kockázatok mellett a vagyonadó többszörös adóztatást okoz, egy gazdag cégtulajdonos pedig a kiadásain, így akár az alkalmazottai bérén is spórolhat. Az adóellenérzés hosszadalmas és költséges lehet. A vagyonadó ugyanis önbevallás alapján működik. Persze, mint minden esetben, a puding próbája itt is az evés lehet majd.
