A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) reggeli közlése szerint az éves infláció októberben 9,9 százalék lett. Utoljára másfél éve, 2022 áprilisában volt egy számjegyű a fogyasztóiár-index. A némileg váratlan pozitív fordulatra több elemző is megpróbált magyarázatot adni. Íme:
Virovácz Péter (ING):
Arra az elemzői közösség számított, hogy jelentős mértékben fékeződik majd az éves bázisú inflációs mutató októberben. Arra azonban szinte senki nem fogadott, hogy már most 10 százalék alá csökkenjen a mutató. Márpedig megtörtént, összhangban az elmúlt hetekben-hónapokban felerősödő kormányzati kommunikációval, miszerint már novemberben egy számjegyű lehet az infláció. Két dolog járult hozzá ahhoz, hogy végül 9,9 százalék legyen a fő inflációs mutató: egyrészt a tavalyi évi magas bázis, másrészt a havi szintű defláció. Szeptemberhez képest októberben a fogyasztói kosár átlagára 0,1 százalékkal zsugorodott a KSH felmérése szerint.
Első ránézésre tehát egyértelműen pozitív az inflációs folyamat.
Ugyanakkor arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy havi alapon a maginfláció 0,3 százalékkal emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a meglepően erős dezinfláció és a havi defláció mögött egyértelműen a nem maginflációs kosárba tartozó termékek árváltozása húzódik meg. Lényegében tehát a gyakran változú árú termékek árcsökkenése segítette az inflációt 10 százalék alá. Mindezek közül is egyértelműen kiemelkedik az üzemanyagok KSH által mért szűk 4 százalékos árcsökkenése. Emellett a feldolgozatlan élelmiszerek ára is érdemben csökkent havi alapon.
Az éves bázisú inflációs mutatóra visszatérve, 2,3 százalékpontos lassulás látható. Ugyanakkor ennek egy jelentős részét (1,4 százalékpontot) az élelmiszerárak tavalyi magas bázishoz viszonyított csökkenése és néhány feldolgozatlan élelmiszer szezonális áresése biztosította. Emellett a másik főbb tétel, az üzemanyagárak esése 0,7 százalékpontot faragott le az év/év inflációs mutatóból. Ezt leszámítva a többi tételben minimális inflációt fékező erő látható, ugyanakkor a ruházati cikkek kivételével minden főbb tételnél mérséklődtek az év/év bázisú számok, vagyis a dezinfláció széles bázisúnak nevezhető. Mindazonáltal a szolgáltatások 13,2 százalékos áremelkedési üteme, ami az üzemanyagok mellett a második legfontosabb inflációt tápláló tétellé lépett elő, továbbra is kiemelt figyelmet érdemel. Különös tekintettel a várható 10-15 százalékos minimálbér-emelés fényében, ami a munkaintenzív gazdasági területek, így a szolgáltatószektor számára újabb komoly költségnövekedést és áremelkedési potenciált rejt.
Ami az éves átlagos inflációt illeti, továbbra is 17,8 százalék közeli mutatóval számolunk 2023-ban. Ezzel szemben jövőre 5-6 százalékos átlagos inflációt prognosztizálunk, felfelé mutató kockázatokkal. Az üzemanyagok jövedéki adójának emelkedése, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszere, a betétdíjas visszaváltási rendszer beindítása, a magas béremelkedés, a geopolitikai kockázatok erősödése és a költségvetési helyzet mind-mind jelentős inflációs kockázatokkal bír, amelynek hatására a jövő évben megtorpanhat az idén látott dezinflációs folyamat.
Ami a monetáris politikát illeti, úgy látjuk, hogy a 100 bázispontos (1 százalékpontos) kamatvágás esélye jelentősen megnőtt a mai adat fényében. Amennyiben az euró/forint árfolyam a mostani szintek körül tud maradni, esetleg némi erősödést mutatna, így a már most 10 százalék alatti inflációs mutató elég meggyőző lehet ahhoz, hogy a Monetáris Tanács még több tagja a 75 bázispontos kamatcsökkentés helyett a 100 bázispont mellett döntsön. A tisztánlátás kedvéért azt azonban fontos leszögezni, hogy teljesen lényegtelen, hogy a friss inflációs adat éppen 10 százalék alatt vagy pont 10 százalék felett alakult. Politikai szempontból ennek lehet hírértéke, de gazdaságpolitikai szempontból az inflációs cél továbbra is 3 százalék. Még hosszú út áll előttünk, hogy elérjük ezt a célt. Az októberi inflációs mutató nem befolyásolja a középtávú monetáris politikai nézetünket, azaz továbbra is 200 bázispontos pozitív reálkamat-környezet fenntartását látjuk szükségesnek ahhoz, hogy a forint kellően stabil maradjon és az inflációs cél elérhető legyen a monetáris politika 6-8 negyedéves időhorizontján. Az egyetlen dolog, amin érdemben változtathat a friss inflációs statisztika, hogy milyen pálya mentén, milyen kamatvágási tempóval éri el a jegybank az általunk szükségesnek látott 7-8 százalékos kamatszintet a jövő évben várt 5-6 százalékos infláció mellett.
Horváth András (MBH):
A várakozásoknál kissé kedvezőbben alakulva 9,9 százalékra, másfél éves mélypontra mérséklődött az infláció októberben az előző hónapban mért 12,2 százalékos éves drágulási ütemről, míg az előző hónaphoz képesti átárazás -0,1 százalékos volt, ami a vártnál is enyhébb árnyomásra utal a gazdaságban. Szintén az enyhülő inflációs nyomást jelzi, hogy a maginfláció 10,9 százalékra mérséklődött az előző havi 13,1 százalékról.
A folyamatot jelenleg még döntően bázishatások okozzák, kikerült a háztartási piaci energiaárak egy évvel ezelőtti meredek emelkedése és negatívba váltott az üteme, valamint az élelmiszerárakban az egy évvel korábban még jelenlévő kiugró áremelkedés is lassult, bár kismértékben továbbra is az inflációs átlag feletti. Az érdemben mérséklődő inflációhoz hozzájárult, hogy részben a forinterősödésnek, részben a lassuló keresletnek köszönhetően a tartós fogyasztási cikkek áremelkedése is megállt, amit a szolgáltatások érdemben nem lassuló áremelkedése és a továbbra is 30 százalékos emelkedést mutató üzemanyagárak ellensúlyoztak negatív irányba.
Kilátások
Az év utolsó hónapjaiban az erőteljes bázishatások, a lassuló fogyasztás és kereslet, az élelmiszereknél megjelenő egyre szélesebb körű árkorrekciók és akciók illetve a versenyt erősítő lépéseknek, továbbá a forinterősödésből következő tartós cikkeknél látható kifulladó áremelkedése miatt az infláció további mérséklődésére számítunk. A bázishatásokban szerepet játszik, hogy a nemzetközi nyersanyag- és energiaárak többségében már a 2021-es szintekre estek vissza az utóbbi hónapokban.
Az üzemanyagárak emelkedése, valamint a szolgáltatok jelentős részénél továbbra is megfigyelhető áremelkedés mérséklik az infláció csökkenésének folyamatát, azonban összességében
az év utolsó hónapjára így is kissé 7 százalék alatti árindexszel számolunk. Idén az éves átlagos inflációs ráta 17,8 százalék lehet, a jövő évben pedig az üzemanyagok év eleji jövedéki adóemelése ellenére 3,9 százalékos lehet az éves átlagos ráta, azonban a piaci szereplők év eleji átárazási döntéseinek mértéke hordozhat kockázatot.
Részletek
A legfrissebb inflációs adatok megerősítik a korábbi várakozásokat a tovább zajló dezinflációs folyamatokról és lehetővé teszi a monetáris politika számára a megkezdett lazítási ciklus folytatását és a kamatok további csökkentését az eddigi ütemben. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a fundamentális kérdés jelenleg az inflációs folyamatok kapcsán – ahogy a fejlett gazdaságokban is – a jegybanki inflációs célhoz való visszatérés üteme az egyszámjegyű szint elérése után, ami lassabb folyamat lehet, mint az eddig látott gyors dezinfláció. A folyamatban az egyik megnevezhető kockázat, hogy amennyiben a béremelkedés üteme, többek közt a minimálbéremelések segítségével a jövő évben is meghaladja majd a kétszámjegyű ütemet a kereslet helyreállítása érdekében, ez egyben lehetővé teheti, hogy az áremelési szándékok ismét az inflációs célnál nagyobb mértékben tudjanak megvalósulni.
A terményárak tavaly év közepi jelentős megugrása átmenetinek bizonyult, azóta a nemzetközi árjegyzések érdemben süllyedtek, amit a FAO globális élelmiszer árindexének illetve a hazai mezőgazdasági termelői árindex meredek visszaesése is tükröz, ami segíti a legnagyobb súlyú inflációs komponens mérséklődését. Szintén ezt a folyamatot segíti, hogy a tej felvásárlási árainak túltermelés által okozott visszaesésének hatására egyre több tejtermékek esetében jelentettek be jelentősebb árcsökkentéseket, továbbá az élelmiszerárak emelkedését a visszaeső kereslet is fékezi. Ezenkívül a kiskereskedők több esetben elkezdték csökkenteni azon termékek árrését is, amelyekbe beépítették a korábbi árplafonon elszenvedett veszteséget és ezt az egyelőre még csökkenő kiskereskedelmi forgalom és az éles verseny is indokolja, amit az árfigyelő rendszer bevezetése is felerősített.
Az inflációs kosáron belül 29 százalékos súlyt kitevő élelmiszerárak 10,4 százalékkal nőttek éves összevetésben, ami érdemi lassulást mutat az idén márciusig tartó 40 százalék feletti dráguláshoz képest, ami részben bázishatások, részben pedig az egyre szélesebb körű árcsökkentések eredménye, a következő hónapokban egyre több élelmiszer ára csökkenhetnek a beszerzési árak visszaesése következtében. Az infláción belül 8 százalékos súllyal szereplő szeszesitalok és dohányáruk ára átlagosan 11,6 százalékkal emelkedett a legutolsó hónapban az egy évvel ezelőtti szinthez képest, a 4 százalékos súllyal szereplő ruházkodási cikkek árai 7,8 százalékkal nőttek – amelynek az emelkedésében a szezonalitás is szerepet játszik -, míg a 8 százalékos súlyt képviselőtartós fogyasztási cikkek árai 0,7 százalékkal emelkedtek. Az 5 százalékos súllyal szereplő háztartási energiaár 16,1 százalékkal csökkent, a 20 százalékos súlyt képviselő egyéb cikkek (gyógyszer, testápolás, kulturális cikkek, lakásfelszerelés) és üzemanyagok összevont kategória 16,5 százalékkal lett drágább, míg 26 százalékos súllyal a második legnagyobb kategóriát jelentő szolgáltatások áremelkedése 13,2 százalékos volt.
Nagy János (Erste):
Az októberi inflációs adatokat tette közzé ma reggel a Központi Statisztikai Hivatal. A fogyasztói árak havi szinten 0,1 százalékkal mérséklődtek, nagyrészt az üzemanyagáraknak betudhatóan, így az éves infláció ezzel 9,9 százalékra mérséklődött a megelőző havi 12,2 százalékról. A tényadat némileg alulmúlta a 10,1 százalékos várakozásunkat és a 10,4 százalékos konszenzust. A maginflációs mutató 0,3 százalékkal nőtt havi alapon és így az éves index 10,9 százalékon állt a tizedik hónapban.
Az infláció szerkezete nagyjából megfelelt a vártnak. Az élelmiszerek havi szinten, átlagosan minimálisan olcsóbbá váltak, éves indexük pedig 10,4 százalékos volt. A járműüzemanyag-árak érdemben mérséklődtek, 3,8 százalékkal. Ismét átlag felett alakult a ruházkodási cikkek havi drágulása. Pozitív meglepetést a szolgáltatásinfláció infláció okozott, ahol ezúttal is mindössze 0,2 százalékos hó/hó drágulást regisztráltak, de így is meghaladta az átlagot.
Az októberi adat összességében beleillik a korábban kialakított várakozások sorába. A dezinflációt egyelőre segítheti a jelenleg meglehetősen gyenge hazai konjunktúra. Az év utolsó két hónapjában már elkezdhet lassulni a dezinfláció sebessége az előző hónapokban tapasztalthoz képest. A decemberi év/év index megközelítheti a 7 százalékot.
Előretekintve meghatározó lesz a jövő tavaszi árdinamika alakulása. Egyrészt az újra pozitívvá váló reálbérváltozás és ezzel együtt az ébredő belső kereslet ismét teret engedhet az átárazásoknak. Fontos faktor lesz a januári jövedékiadó-emelés az üzemanyagok terén és a környezetvédelmi termékdíj bevezetése is. Emellett számos vállalat vezeti be a visszatekintő inflációval történő árkorrekciót, ami a jövő év elején jelentősen tompíthatja az árdinamika lassulását és a tavaszi hónapokban befagyhat az inflációs index. Összességében 2024-ben is folytatódhat a dezinflációs folyamat, ám lényegesen lassabb sebességgel. Jelenlegi várakozásunk szerint csak 2025-ben tér vissza a jegybanki célsávba a hazai fogyasztói árindex éves változása. Mindezek összessége szigorú monetáris politikát és ezzel a pozitív tartományban maradó előretekintő reálkamatot sugall az elkövetkező időszakban.
Regős Gábor (Makronóm Intézet):
Októberben az infláció fontos mérföldkőhöz érkezett, és ha csak hajszálnyival is, de 10 százalék alá csökkent. A dezinflációs folyamatok tehát a korábban vártnál gyorsabban történnek: az év elején még sokan abban is kételkedtek, hogy az egyszámjegyű infláció decemberre elérhető, de az októberi teljesülés még az elmúlt hónapokban sem volt biztosra vehető. Az egyszámjegyű infláció természetesen nem az inflációs cél elérését jelenti, a pénzromlás további leszorításán még dolgozni kell – és ebből a szempontból a januári áremelések mértéke lesz a fő kérdés. Az év egészét tekintve az infláció 17,7-17,8 százalékot tehet ki, míg decemberre 7 százalék alá csökkenhet.
A januári kiemelkedően magas, 25,7 százalékos infláció jelentős mérséklődéséhez az erőteljes áremelkedés megállítására volt szükség, majd ezt követően ki kellett várni, amíg a magas árak a bázisba kerülnek. Ahhoz, hogy az árak csak minimálisan emelkedjenek az idei évben, szükség volt az energiaárak normalizációjára, a tavalyinál erősebb forintárfolyamra, az alacsony keresletre, illetve a verseny fokozására, aminek fő eszköze az árfigyelő volt. Októberben indult az új gázév, így a gázárak konszolidációja a fix áras szerződésekben is ekkor jelent meg, ami szintén visszahúzta az inflációt. Ahhoz, hogy az éves alapú árindex az egyszámjegyű tartományba kerüljön, arra volt szükség, hogy az árak havi alapon minimálisan, 0,1 százalékkal csökkenjenek – és pontosan ez történt. Az árak havi alapú mérséklődésében nagy szerepet játszott az üzemanyagok árának csökkenése, amihez a kormányzat verbális intervenciója járult hozzá. Az árak itt egy hónap alatt 3,8 százalékkal mérséklődtek, ami 0,3 százalékponttal fékezte az inflációt. Éves alapon az üzemanyagok jelentősen, 30,2 százalékkal drágultak – ebben a bázisidőszaki ársapka játszott szerepet. A havi alapú árszínvonal-csökkenésben az energiaárak 0,3 százalékos mérséklődése is szerepet játszott. Ennek oka a meleg időjárás, így a háztartásoknak nem kellett fűtésre költeniük, azaz kevesebb fogyott az átlagfogyasztás feletti, drágább gázból és áramból, ami az átlagárat lefelé húzta. Ez a csökkenés azonban kicsi, az infláció egészére érdemi hatást nem gyakorol.
Kedvező hír az élelmiszerek árának havi alapú minimális, 0,1 százalékos mérséklődése. Bár a drágulás éves alapon még így is jelentős, 10,4 százalékos, ez az áremelkedési ütem a korábbinál már jóval alacsonyabb, azonban a megemelkedett árak már velünk maradtak. Havi alapon több terméknél volt egy százalékot meghaladó árcsökkenés, mint például a cukornál, a burgonyánál vagy a sajtnál. Ugyanakkor a csokoládé, illetve a kakaó 2,2 százalékot drágult egy hónap alatt, azaz az egyes termékcsoportok árváltozása eltérően alakult az élelmiszereken belül.
Havi alapon jelentősebb árváltozás a főbb termékcsoport közül a ruházkodási cikkeknél történt, itt 3,2 százalékkal emelkedtek az árak, az éves drágulás pedig 7,8 százalék volt.
A szolgáltatások inflációja az átlagosnál némileg magasabban alakul, éves alapon 13,2 százalékot tesz ki. Itt a magas infláció némi késéssel jelenik meg, hiszen korábban ezen csoport inflációja az átlagosnál alacsonyabban alakult.
Fontos megemlíteni, hogy szeptember után októberben is az átlagosnál alacsonyabb volt a nyugdíjasok inflációja, 9,1 százalék, ami az élelmiszerek erőteljesebb dezinflációjából ered.
A mai adat alapján a jegybank novemberben tovább folytathatja a monetáris kondíciók lazítását. Ennek mértéke ismét erőteljes, 75 bázispontos lehet – reméljük, hogy ezt a piac is elfogadja és a forint árfolyamára nem lesz jelentős negatív hatással.
