Rendkívül kedvezően alakultak a hazai költségvetési folyamatok a második negyedévben. A kormányzati szektor 480 milliárd forintos többletet produkált. Ennél nagyobb szufficitre több mint 8 éve, vagyis 2017 első negyedéve óta nem volt példa.
Arra számítani lehetett, hogy a bevételi oldalon a fogyasztás felpörgése pozitívan hathat a kormányzati szektor áfabevételeire, és a béremelkedés miatt a munkavállalói hozzájárulások is nőhetnek. Ettől függetlenül nagy meglepetést keltett, hogy 6 év, vagyis 2019 második negyedéve óta először, a kormányzati szektor bevételei (vagyis a központi kormányzaté, a helyi önkormányzatoké, a társadalombiztosítási alapoké, és egyes állami intézményeké, vállalatoké) meghaladták a kiadásokat, a költségvetési hiány pedig így GDP-arányosan 4,5 százalékponttal javult.
Ez pedig nemcsak a hiány jelentős lefaragásához volt elegendő, hanem áprilistól májusig 480 milliárd forintos, GDP-arányosan 2,2 százalékos többletet láthattunk. Tavaly ilyenkor még 2,3 százalékos deficitről beszélhettünk.
2024 egészében a kormányzati szektor 4090 milliárd forint hiányt halmozott fel, ami a GDP 5 százaléka volt. Az idei első féléves deficit 310 milliárd forint, a GDP 0,7 százaléka. Ez alapján jól látható, hogy komoly mozgástér nyílhatott a kormányzat számára a költések, jóléti kiadások, osztogatások felpörgetésére.
Már csak azért is, mert az ESA-szemléletű hiány a kedvező első félév ellenére 2025 egészében a GDP 4,4 százalékán alakulhat – írja kommentárjában Molnár Dániel, a GFÜ Gazdaságelemzési Központ vezető elemzője. De a várakozások előtt nézzük még meg, milyen tételek is okozták az első hat hónap pozitív meglepetését!
Jól jöttek az osztalékok és a magas áfa
Az, hogy egy negyedévben többletet ér el a kormányzati szektor, olyannyira nem szokványos jelenség Magyarországon, hogy a mostanit leszámítva 1999 óta csak ötször volt rá példa. A költségvetés bevételei áprilistól júniusig 11,8 százalékkal nőttek, míg a kiadások szerény mértékben, 1,2 százalékkal bővültek. Az első félév vonatkozó adatai 10,1 százalék, illetve 2,6 százalék.
Fotó: Depositphotos
„Emögött egyrészt az áfabevételek 11,7 százalékos emelkedése húzódik meg, amelyet a magasabb fogyasztás és a kiutalások visszaesése támogatott. A leggyorsabb ütemben a jövedelem- és vagyonadókból származó bevételek növekedtek, 15,7 százalékkal. A dinamikus béremelkedésnek köszönhetően a társadalombiztosítási hozzájárulásból is számottevően, 9,2 százalékkal több bevétele keletkezett a költségvetésnek” – magyarázta Molnár Dániel.
Van még egy tétel, ami jelentősen kozmetikázott az eredményen, nevezetesen a részben vagy teljesen állami tulajdonban lévő vállalatok első féléves osztalékfizetései. Ez a tétel az egyéb bevételek rubrikában jelenik meg, ami 11 százalékos bővülést mutat.
A két legnagyobb osztalékfizető a 100 százalékos állami tulajdonban lévő MVM (213,5 milliárd forinttal), és a Szerencsejáték Zrt. (a tavalyi eredmények alapján 100 milliárd, míg idén júniusban 200 milliárd forinttal) voltak, de a Mol, az ANY Biztonsági Nyomda, a Magyar Posta Zrt., az OTP, a Richter és kismértékben a Waberer’s is hozzájárultak osztalékfizetéseikkel az államkassza gyarapításához.
Az osztalékfizetések egyszeri tételekként jelentkeztek, a gazdasági folyamatokat a fogyasztásból és a jövedelmekből keletkező bevételeken keresztül lehet jobban megragadni.
„Ha csak ezt a két számot nézzük, akkor egy olyan gazdaság képe van előttünk, amely jelentős növekedést mutat. Tudjuk persze, hogy ezzel szemben a gazdasági növekedés alacsony, csak pont két olyan tényezőnél van jelentősebb növekedés, ami a költségvetés szempontjából igencsak fontos: a béreknél és a fogyasztásnál” – mondta Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
Miért nem dobták meg a kiadásokat a lejáró állampapírok?
És most nézzük a kiadási oldalt! Az államkasszából kifolyó összegek az első félévben csak enyhe, 2,6 százalékos növekedést mutattak. „A kiadásokat egyrészről a 10,7 százalékkal emelkedő munkavállalói jövedelmek húzták, ami mögött a költségvetési szféra bérfejlesztései húzódnak meg. A legnagyobb visszafogó szerepet pedig a kamatkiadások 11,1 százalékos csökkenése játszotta” – tette hozzá Molnár Dániel.
Felmerül persze a kérdés, hogy az év elején a lakosságnak kifizetett, lejáró állampapírok utáni kamatok miért nem terhelték meg jobban ezt a sort? A válasz technikai okokra vezethető vissza. „Az Európai Unió módszertana (ESA) előírja, hogy nem egyszerre, a kifizetés időpontjában kerülnek elszámolásra ezek a kamatfizetések, hanem folyamatosan, szétterítve az év egészére. Az év elején kifizetett, magasabb kamatozású prémium állampapírok utáni összegek egy része így a tavalyi évet terhelte meg, míg az idei első hat hónapot már az alacsonyabb kamatozású papírok utáni kifizetések érintették” – magyarázta Regős Gábor.
A jelenlegi makrogazdasági folyamatokat az is jobban segít megérteni, hogy az államkassza beruházásokra fordított kiadásai mindössze 2,5 százalékkal nőttek, ami reálértéken, inflációval kiigazítva csökkenést jelent. Vagyis itt is visszaköszön a magyar gazdaság kettőssége: szenvedő ipar és állami (valamint vállalati) beruházások, de még mindig magas (ámde csökkenő) bérdinamika és emelkedő fogyasztás. Az állami infrastruktúra-fejlesztések elmaradásának hátterében pedig az európai uniós forrásokhoz való korlátozott hozzáférést is megjelölhetjük.
A szigorú félévet szabad póráz követheti?
A második félévben jelentős mozgástér látszik a költségvetésben, hiszen az első féléves 0,7 százalékos hiány az év végére a várakozások szerint 4,4 százalék lehet GDP-arányosan. Már most láthatjuk azokat a tételeket, amik mindenképp hozzájárulnak a július utáni költségvetési helyzet felborulásához. „A családi adókedvezmény 50 százalékos emelése júliustól, a háromgyermekes édesanyák szja-mentessége októbertől egyaránt számottevően mérséklik a bevételeket. Eközben a költségvetési szféra bérrendezései (pedagógusok, önkormányzati, kormányzati tisztviselők) a kiadási oldalon jelentkeznek plusz tételként. De a Demján Sándor Program elemei is egyre hangsúlyosabban jelennek meg” – sorolta az egyenleget rontó tényezőket Molnár Dániel.
Fotó: MTI/Lakatos Péter
Jövőre pedig választási év, ami mindig jelentős kockázatokat hordoz magában a költségvetési fegyelem szempontjából. Az elemzők egyelőre ennek ellenére sem látják, hogy jövőre nagyon drasztikusan elszaladna a hiány. Persze a választási kampány hevében sok minden előfordulhat még.
„A családtámogatások bővítése januártól folytatódik, miközben az Otthon Start Program költségvetési hatása is 2026-ben jelentkezik. Ezen tényezőket ugyanakkor ellensúlyozza, hogy mérséklődnek a kamatkiadások, miközben a gazdasági növekedés is várhatóan megélénkül jövőre” – osztotta meg várakozásait Molnár Dániel.
Az elemző szerint a GDP-arányos költségvetési hiány jövőre csökkenhet, 4 százalék közelébe, miközben a régiónkban kiemelkedően magas, 73 százalék körüli államadósság-rátánk is mérséklődhet. Ehhez persze hozzátehetjük, hogy nemcsak az esetleges, még nem ismert választási kiadások, de akár egy, a most reméltnél kedvezőtlenebb 2026-os makropálya is módosíthatja ezt a szcenáriót. Nem beszélve arról, hogy az erősebb gazdasági növekedést a kormányzat mekkora részben akarja hiánycsökkentésre és az államadósság lefaragására fordítani.
Regős Gábor szerint sem borítékolhatók a jelenlegi várakozások a választási évre fordulva. „A mostani, első féléves adat egy kifejezetten szigorú költségvetési politikáról, és semmiképp sem fiskális alkoholizmusról árulkodik. Kérdés persze, hogy ez az év második felében is így tud-e maradni, közeledve a választásokhoz” – fogalmazott az elemző.
Ami talán bizakodásra adhat okot, hogy a magyar kockázati megítélés szempontjából az egyik kulcstényező a költségvetési helyzet. A kormány vélhetően nem akarja kockáztatni a befektetésre ajánlott kategóriánkat, márpedig a helyzet most meglehetősen éles: az S&P és a Moody’s is csak egy szinttel tartja a magyar államadósság besorolását a bóvli kategória fölött.
Regős Gábor szerint az idei negyedik negyedévben ugrik majd meg igazán látványosan a hiány, de az éves deficit így is vélhetően csökken a tavalyihoz képest. „Ahhoz, hogy ez így is történjen, továbbra is kell a fegyelmezett fiskális politika” – tette hozzá az elemző. Jövőre pedig meglátjuk: ember tervez, választás végez.
