Régi tőkepiaci igazság, hogy amikor a rossz hírek áradása közepette a gazdaságpolitika irányítói megijednek, és mindent megtesznek az éppen aktuális válság elkerüléséért, akkor a piaci szereplőknek már késő, sőt nem is kell annyira pánikolniuk, mert a beavatkozás a legtöbb esetben (legalább részben) kezeli a pánikot okozó problémákat, írja blogján Zsiday Viktor.
Nagyjából ez a helyzet jelenleg Magyarországon.
A korábbi túlhevítés (nulla kamatok 10+ százalék bérnövekedés mellett, jegybanki hitelprogramok, folyamatosan gyengített forint, választási költségvetés stb.) miatt túlpörgött ország a fejlődő piacok jó szokása szerint úgy érkezett bele az aktuális válságba, hogy a gazdaságpolitika nem hogy enyhíteni tudná a kialakulóban lévő recessziót, de mind a monetáris, mind a fiskális politika egyszerre lassít: full gázból rögtön satufék. Ez azonban jelenleg elkerülhetetlen. Hogy mekkora a baj, azt jól mutatja, hogy a kormány hozzányúl a szent rezsicsökkentéshez, ami még pár hete is kőbe vésettnek látszott (bár sokan sokszor elmondták, hogy mennyire káros, igazságtalan és fenntarthatatlan). Azonban nem tehet mást, és habár a korábbi gazdaságpolitikája semmiképpen sem volt prudens, mindenképpen megnyugtató, hogy az utolsó pillanatban azért félrerántják a kormányt.
A rezsicsökkentés kapcsán nem csak arról van szó, hogy elképesztő terheket akaszt a költségvetésre, hanem arról is, hogy az alacsony árak miatt nincsen alkalmazkodás, nem csökken a fogyasztás (pedig ez most életbevágó lenne – hiszen nem csak árkérdés van, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán elég gáz télen!), valamint az országnak alig van annyi devizája, amennyi elegendő lenne a gázszámla kifizetésére – hosszútávon semmiképpen sem. Ezért is kell megegyezni az EU-val, hogy elinduljon a deviza áramlása (plusz természetesen a szokásos növekedési hatások miatt), és ezért is kellene minél gyorsabban megszüntetni a benzinárstop-ot is: itt sem alkalmazkodik a fogyasztás (ha magas árak lennének, akkor csökkenne), és iszonyatos a devizaigénye – nagyrészt ezekből ered a folyó fizetési mérleg hirtelen megugró hiánya is: az energiaszámlát egyszerűen nem bírja fizetni az ország. Az energiafogyasztást tehát egyrészt le kell csökkenteni (folyó fizetési mérleg javítása), a valós árát legalább részben kiszámlázni a lakosság felé (költségvetés egyensúly felé terelése), és biztonságos nagyságúvá kell növelni a devizatartalékokat is (EU-megállapodás).
A kormányzat döntései tehát szükségesek és hasznosak – bár a probléma nagy részét valójában maguk állították elő.
A jelenlegi krízis elkerüléséhez a költségvetési kiigazítás, a rezsinövelés, a jegybanki kamatemelések, és az EU-megállapodás valószínűleg elégségesek. Most, hogy a döntéshozók pánikolnak, talán kezdhetünk megnyugodni – még a forint piacán is: a hazai deviza rendkívül alulértékelt mindenhez képest, és magasan a térség legnagyobb kamatait kínálja, ennek elegendő vonzerőt kellene jelentenie – habár az EU-megállapodás még mindenképpen szükséges a tartós lenyugváshoz.
A rövidtávú válságon túl azonban van egy nagyobb problémája a magyar gazdaságnak: nem nagyon látni, hogy a következő években miből lesz növekedés. Az elmúlt 10 évben 32 százalékkal (éves körülbelül 2,8 százalék) nőtt a GDP Magyarországon, de eközben a foglalkoztatottak száma 19 százalékkal nőtt (ami egyébként önmagában örömteli hír, de a folyamat nem fenntartható, mert elfogyott a munkaerő). Ez a két szám azt jelenti, hogy az egy főre jutó termelés (a munkaerő termelékenysége) körülbelül 11 százalékkal nőtt (éves körülbelül 1 százalék).
Azonban a munkaerőtartalékok kimerültek, tehát onnan további növekedés nem várható, a termelékenység-növekedés alacsony üteme pedig csak komoly oktatási fejlesztéssel, és csak hosszabb távon lenne orvosolható. Ráadásul a következő időszakban a kormányzat egyre nagyobb kamatkiadásokkal szembesül, ami miatt minden évben kicsit meg kell szorítani a költségvetést, ami automatikusan lassítja a gazdaságot – és az energiaárak sem a régi szintjükön fognak majd stabilizálódni, hanem várhatóan feljebb, ami szintén nehézség az energiaimportőri szerepben lévő gazdaságunk számára.
Így mindezekből maximum az éves 1-2 százalékos növekedés jön ki (optimista hozzáállással) a következő évekre. Az első válságot kezelni látszik a kormányzat – remélhetően sikerrel, de a következő évek valószínűleg a lassú növekedés és további nehézségek jegyében fognak telni, áll Zsiday Viktor bejegyzésében.
