Számos problémáról beszámoltak az idézett felmérés során a minőségügyi vezető az ISO 9000-es rendszerek kapcsán. Ezek egy része felveti a vezetési ismeretek, képességek hiányosságát is. Így sok helyen még mindig nem történt meg a minőségügyi kultúra elsajátítása. A vezetők rövidlátása miatt, más operatív szintű dolgok kapnak prioritást, miközben a minőségirányítási rendszer még mindig "mostoha gyerek", és felsőbb szinten nemigen foglalkoznak vele.
Ez a fajta hozzáállás azonban hosszútávon az ISO rendszer devalválódásához vezet, amellyel szemben egyelőre csak néhány példamutató cégnek a nemzetközi megmérettetések során elért minőségdíjait lehet a mérleg másik serpenyőjébe tenni. Mint gyakorló szakemberek hangsúlyozzák, átfogó szakmai összefogásra lenne szükség, amely azonban a jelenlegi piacon kevesek érdeke. A minőségirányítás tanúsítása ugyanis minden résztvevő számára üzlet. Értelemszerűen az a tanácsadó cégeknek és a tanúsítóknak is, de üzlet a megrendelőknek – mert a tendereknél, üzleti ajánlattételnél egyre inkább hátránynak bizonyul, ha valaki nem rendelkezik ISO-val; hiszen gazdaságilag eredményesebbek, hatékonyabbak azok a vállalkozások, amelyek végigjárják a tanúsítás göröngyös útját. Nagy kérdés, hogy az ördögi körből ki tud-e magától törni a szakma, vagy a nemzetközi piac további liberalizációja döbbenti rá a résztvevőket, hogy az ISO-s oklevél önmagában még nem garancia a magasfokú minőségre.
Papír vagy rendszer
A minőségbiztosítási rendszerek páratlan karriert futottak be Magyarországon az elmúlt tíz esztendő alatt. A bekeretezett ISO oklevél szinte kötelező eleme lett a cégek irodáinak. Ma Magyarországon körülbelül hétezer vállalkozás rendelkezik minőségirányítási tanúsítvánnyal. Ezen vállalatok egy része nem a hatékonyabb működés eszközét látva szerezte meg az ISO minősítést, hanem mert a piac megköveteli.
