A több mint százéves szervezet a célból rendezi meg évente találkozóját, hogy teret biztosítson a legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdések megvitatására a leginkább hozzáértő szakemberek részvételével. Az előzetesen ismertetett programból az derül ki, hogy az ezekre adott megfelelő válaszokkal idén is adós marad a Társaság által reprezentált közgazdász szakma.
A konferencia plenáris előadásai és szekciói az aktualitásokra összpontosítanak. A magyar gazdaság helyzetének általános elemzésén túl olyan kihívásokra reflektálnak majd, mint a geopolitikai folyamatok gazdasági következményei; a Trump-kormányzat vám- és kereskedelempolitikájának hatása a világgazdaságra és a magyar vállalatokra; a mesterséges intelligencia okozta kihívások vagy éppen a klímaalkalmazkodással járó feladatok.
Lesz bankvezérek kerekasztala és makrogazdasági elemzői fórum, és külön szekció foglalkozik majd a hazai iparpolitika munkaerőpiaci kihívásaival és az ellátási láncok szakadásaival, a sportgazdasági kérdésekkel.
Sajnálatos módon az esedékes konferencia – a korábbiakhoz hasonlóan – épp az előttünk álló legfontosabb teendővel, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésével nem foglalkozik,
amelynek révén pedig magunk mögött hagyhatnánk a menetrendszerűen jelentkező válságok időszakát, megszűnne, vagy legalábbis jelentősen csökkenne kitettségünk a külső körülményeknek, s belátható időn belül megvalósulhatna a legfejlettebb országokhoz történő felzárkózásunk, s ezzel elmaradottságunkból eredő problémáink felszámolása. Ma már számos szakértő látja úgy, hogy ez csak az innováció erősítése által képzelhető el.
Fotó: Depositphotos
Ezt állítja például az IMD nevű svájci kutatóintézet, amely szerint versenyképességünk érdemi javulását a tudásberuházások arányának jelentős növelésével, s arra támaszkodva az innovációs teljesítmény javításával lehetne elérni. Történelmi tapasztalataink is ezt támasztják alá.
A világtörténelem folyamán eddig minden nép, nemzet, ország, régió az innováció által emelkedett fel, vagy az abban való lemaradás miatt jelentéktelenedett el. Napjaink legfejlettebb országai is azért sikeresek, mert nem munkaerejüket adják el a világpiacon, hanem a termékeikben megtestesülő ötleteiket.
Magyarország számára sem kínálkozik más út a felzárkózáshoz. Ötletekre van szükségünk, amelyek termékek formájában, vagy szabadalomként értékesíthetők külföldön.
E téren nagyon rosszul állunk. 2024-ben például 139 szabadalmi bejelentést regisztrált Magyarországról az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) – amelyek túlnyomó többsége a nálunk működő külföldi tulajdonú cégektől származhatott –, míg Ausztriából 2146-ot. Ennek az elszomorító teljesítménynek az az oka, hogy a mostani közoktatás – amelynek feladata lenne – nem képes fejleszteni a megfelelő készségeket, képességeket. Egy innováció létrejöttéhez nélkülözhetetlen, hogy potenciális kitalálója rendelkezzen a kreativitás, a vállalkozószellem bizonyos – nem feltétlenül a legmagasabb – fokával, s ez szinte mindenki esetében elérhető. Minél több ilyen ember van, annál nagyobb az innováció esélye.
Az innovációs teljesítmény növelése érdekében a legfontosabb tehát a minél szélesebb, kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás létrehozása, hogy mindenhova kerüljön olyan személy, aki adott esetben képes felismerni valamiben a lehetőséget.
A mai magyar oktatás pusztán munkaerőképzésre alkalmas.
Át kell alakítani a tartalmát akként, hogy a képzés középpontjába a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztése kerüljön. A fennálló 8+4-es struktúra keretei közt nem biztosítható sem a korszerű tartalom, sem a korszerű oktatás másik feltétele, a személyre szabott képzés. A tartalmi korszerűsítés – s mellette az oktatás többi problémájának megoldása – ezért csakis az iskolaszerkezet egyidejű átalakításával lehetséges. Mindehhez a 10+3-as (6+4+3-as) struktúra nyújtja a legalkalmasabb keretet.
A 10 osztályos általános képzés bevezetését több hazai oktatáskutató és szakmai szervezet (CKP) is elengedhetetlennek tartja. De ami még fontosabb, 10 osztályos az általános képzés egy sor olyan országban – például Finnország, Dánia, Észtország –, amelyek eredményeit – beleértve a gazdaságra gyakorolt hatását – nemcsak az ellenzéki, hanem a kormányoldalon is elismerik.
Észtország iskoláiban például nagy súlyt kap a kritikai gondolkodásra, a kreativitásra, a kísérletezésre és az együttműködésre való bátorítás. Az innovációba, a vállalkozások létrehozásába már iskolás korban bekapcsolódnak a diákok. Maguk a diákok is terveznek, indítanak innovációs projektet, startupokat, amit az iskola támogat, segít. Ennek keretét a „Student Company' program nyújtja, melyen belül bizonyos kedvezmények (pl.: adókedvezmény) is nyújthatók, és minden tanuló betekintést nyer a vállalkozásfejlesztés, működtetés világába.
A diákvállalkozások rendszere minden bizonnyal jótékony hatással van nemcsak a tanulók iskolai teljesítményére, hanem későbbi szakmai karrierjére is. Szerkezetileg – egy év felkészítés után hét évesen kezdik a gyerekek a 9+3 éves iskolát – és tartalmilag is korszerű közoktatása révén Észtország globális szinten is jegyzett technológiai központtá emelkedett jól pörgő startup-világgal, sikeres innovációkkal (Bolt, s részben a Skype), mindent behálózó, világszínvonalú e-közigazgatással. Mindezek eredményeként az egy főre eső GDP tekintetében a 2020 előtti évtizedben Észtország az EU-átlag 64,6 százalékáról közel 84 százalékra zárkózott fel, ami kiemelkedően gyorsnak mondható.
Belevágva a közoktatás korszerűsítésébe hasonló – vagy akár jobb – eredményeket mi is elérhetünk. Ha a Magyar Közgazdasági Társaság valóban hozzá akar járulni Magyarország problémáinak megoldásához, akkor jelentőségének megfelelő teret biztosít rendezvényén a közoktatás átfogó megújításának megvitatására.
