A gyereken és a pedagógusokon túl a szülők azok, akik a saját bőrükön tapasztalják meg a Pintér Sándor-féle státusztörvény megszavazásának következményeit – véli a Szülői Hang Közössége, amely a teljesség igénye nélkül összeszedett 15 pontot, hogy ennek következtében mi mindenben váltak még kiszolgáltatottabbá az iskolák és az óvodák.
Véleményük kardinális: a halmozódó bajok megoldása továbbra is kormányzati felelősség.
A közoktatás problémáit úgy lehetne megoldani, hogy a problémák gyökerét kezeljük, de véleményük szerint ehelyett a jelenlegi kormányzat a problémákat inkább letagadja, a szószólókat igyekszik elhallgattani, miközben hazug sikerpropagandát folytatnak, de a valódi kérdésekre nincsenek érdemi válaszaik.
Abszurd módon leszállították a pedagógusok végzettségi követelményeit
Már a státusztörvény előtt megkezdődött a folyamat, de most még alacsonyabbra tették a pedagógusok végzettségi követelményeit, például az alsós tanítók is taníthatnak a felső tagozatban bármit. De oktatási gyakorlat, pedagógiai és pszichológiai ismeretek nélkül is lehet már tanítani, a természettudományos területen a fizika-, biológia- vagy kémiatanárokat csereszabatosan lehet beosztani úgy is, hogy abból a tantárgyból semmilyen képzésben nem vett részt.
Bevezették a középfokú óvodai nevelő képzést, így az óvónéniknél a korábbi felsőfok helyett ma már a középfok is elegendő.
A tankerület áthelyezheti a tanárokat egy másik intézménybe
A státusztörvény szerint a tankerület utasíthatja az adott járáson belül másik intézményben történő munkavégzésre.
Így szülőként bármikor elveszíthetjük gyermekeink kedvenc tanárait – hívja fel a figyelmet a Szülői Hang, amely szerint amíg valahol épp örülnek a beugró pedagógusnak, addig a másikban szorítóba kerülnek.
Szerintük mindez legfeljebb tűzoltásra alkalmas, mert a kényszerből áthelyezett pedagógusok rövid úton elhagyhatják a hivatásukat. Ki fogja így holnap tanítani a gyerekeiket? – teszik fel a kérdést.
Diploma nélküli egyetemistákat is alkalmazhatnak
Az oktatási intézményeknek lehetőségük lesz még a diploma megszerzése előtt pedagógusként foglalkoztatni az egyetemistákat. Így gyakorlatilag még diákok fognak foglalkozni a gyerekekkel, akiknek még sem megfelelő képzettségük, sem tapasztalatuk nincs. A gyakorlótanítás hasznos lehet, de itt nincs vezetőtanár vagy mentor, aki az egyetemista munkáját nyomon követi, hanem a pedagógusjelöltet munkavállalóként alkalmazva bedobják a mélyvízbe. Szerintük ez egy elkeseredett kísérlet az óriási pedagógushiány enyhítésére, ami épp az ellenkezőjébe csaphat át, tovább növelheti ezt az űrt.
Már a saját pedagógiai programjukról sem dönthetnek a tanárok
Az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról már nem a pedagógusok döntenének, hanem a felülről kinevezett igazgató, így kérdés, hogy az önállótlanná tett pedagógusok hogyan fognak önálló gyerekeket nevelni. Ahogy az oktatási intézmények éves munkarendjéről, valamint a szervezeti és működési szabályzatról is mások dönthetnek a törvénytervezet értelmében – ez is értelmetlen és fojtogató.
Nincs állandó nevelőtestület
A hatalmas pedagógushiányt az iskolák óraadókkal próbálják pótolni. A törvénytervezet szerint állami iskolákban akár a tantestület több mint fele is állhat óraadókból. A rengeteg óraadó következtében azonban szétesnek a nevelőtestületek. A következmények: csökkenő színvonal, több frusztráció és egyre kevesebb pedagógus, aki tanítaná a gyerekeinket.
Kizsigerelik a pedagógusokat
A pedagógusok túlterheltek, hetente 22-26 tanórát tartanak és a felkészülés, dolgozatjavítás és egyéb teendők legalább ugyanennyi munkát jelentenek, így munkaidejük már most is meghaladja a heti 40 órát. A státusztörvény tovább fogja rontani azzal, hogy az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelik, a túlórák kifizetését továbbra sem garantálják, és megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendeljék helyettesíteni a pedagógusokat. A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás iskolai munkavégzés is elrendelhető.
A pedagógusok kiszolgáltatottsága akkor is elrettentő – mutat rá a Szülői Hang, amely szerint a pedagógushiányt a pályán lévők kizsigerelésével akarják megoldani!
Szétbomlasztják az összetartó nevelőtestületeket
Olyan éves igazgatói teljesítményértékelést fognak bevezetni, ami a pontozásban alulteljesítő pedagógusokat bünteti, hogy megtiltja számukra a béremelést, sőt, még csökkenthetik is. Az igazgatók pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget – hívják fel a figyelmet a szülők. Az addig összetartó csapatban az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz majd, és megmérgezi a pedagógusközösséget.
A rendszer torzítja a diákok érdemjegyeit
A pedagógusok teljesítményalapú bérezése torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy aszerint módosulhatnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban, így az érdemjegyeket fel is kerekíthetik. De ha adott esetben a pedagógus pontrendszerben nem érdemes túl jó jegyet adni, hogy aztán a következő években könnyebb legyen ahhoz képest javítani, az érdemjegyeket lefelé is kerekíthetik a későbbi eredményesség érdekében.
Ezzel az érdemjegyek torzulhatnak, nem a gyerekek valós teljesítményét tükrözik.
Fontosabb a külcsín, mint az érdemi pedagógiai munka
Olyan évenkénti teljesítményalapú bérezést vezetnek be a pedagógusok számára, amiben az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy utóbbit nehéz számszerűsíteni éppúgy, mint ahogy a szülők teljesítményét is elég nehéz lenne pontozni – mondja a Szülői Hang.
Így aztán a látványos teljesítményt lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát. Például a tanórán kívüli programok szervezésével a pedagógus sokkal könnyebben gyűjthet pontokat, mint az órai pedagógiai problémák megoldásával, ami nem annyira látványos.
A rugalmatlan rendszer nem tud alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez
A teljesítményalapú bérezéshez az igazgató előre egyezteti az éves célkitűzéseket a pedagógusokkal, amik aztán később már nem módosulnak. Emiatt a rendszer nem tud jól alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez. A teljesítményértékelés éves ciklusa nem ad rugalmas mozgásteret, nem alkalmazkodik az évközi változásokhoz, és emiatt az aktuálisan felmerülő problémákra nem jut kellő idő, figyelem. Pedig sokszor épp a spontán, rugalmas oktató-nevelő munka mellett elkötelezett pedagógusra lenne szükség.
A nehézségekkel küzdő gyerekek nem kapnak elég támogatást
A jelenlegi oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája már most is, hogy aki bármilyen okból lemarad – akár tanulási nehézség, akár hátrányos helyzet vagy családi okok miatt –, az nem kap elegendő támogatást, és a lemaradás végül behozhatatlanná válhat.
Ezt a problémát a státusztörvény nemhogy nem kezeli, hanem tovább súlyosbítja – jelenti ki a Szülői Hang.
Bár a hátránnyal küzdőkkel való foglalkozás is szerepel a pontrendszerben, a kapható pontok nem túl magasak ahhoz képest, hogy mekkora munkát jelent ez a feladat, ha azt a pedagógus lelkiismerettel végzi. Sokkal könnyebb lesz pontokat szerezni látszat-eredményekkel, például egy-két tanórán kívüli program megszervezésével. Emiatt pont azokra juthat kevesebb figyelem, akiknek leginkább szükségük van rá.
Megfélemlítik és kiszolgáltatják a pedagógusokat
Az új törvény által bevezetett teljesítményalapú bérezés a pedagógusokat olyan szubjektív szempontok alapján is értékeli, mint például a „kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés” vagy „az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”. Mindezt az igazgató értékeli ki, és végső soron a fenntartó (tankerület) hagyja jóvá, vagyis a hatalmi pozícióban levő tankerület úgy is beleszólhat, hogy személyesen nem is ismeri a pedagógust.
Az ilyen szubjektív értékelések visszaélésre adnak lehetőséget és alkalmasak a kritikai vélemények elnyomására. Ahol a pedagógusok ki vannak szolgáltatva és meg vannak félemlítve, ahol a valós problémák kimondásáért pénzmegvonás járhat, ott a gyerekeink sem tudják megtanulni, hogy ki kell állni önmagunkért és egymásért – mondja ki a Szülői Hang, amely szerint vannak ugyan még szakmailag jól felkészült, kiváló igazgatók, de sajnos már évek óta gyakori, hogy politikai alapon történnek az igazgatói kinevezések.
Már most is alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan meri vállalni az építő kritikai véleményét, a státusztörvénnyel pedig helyzet tovább romlik és sokan elhallgathatnak vagy elmehetnek. Mint mindig, ennek is a gyerekek látják a kárát.
Meghosszabbították a pedagógusok felmondási idejét
A státusztörvény szerint a pedagógusok felmondási ideje az eddigi kettőről három hónapra nő. Az intézménynek ez könnyebbség, csakhogy a távozni kívánó pedagógusnak nem sok kedve lesz kényszerből tovább ott maradni, amit a gyerekek is biztosan érezni fognak. Ez a kényszer elrettentő lehet, hiszen nehéz váltani: a legtöbb munkáltató nem fog három hónapot várni az új belépőre, így mindezzel a munkahelyváltás lehetőségét korlátoznák. Így végső soron csak tovább nő a pedagógushiány, nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket!
A béremelés messze nem annyira vonzó, mint amennyire azt a kormányzat láttatni próbálja
A kormányzat 2024-ben azt ígérte, hogy a pedagógusok átlagbére eléri a diplomások átlagbérének 72 százalékát, 2025-ben a 80 százalékát. Annak kellene örülni, hogy azok a pedagógusok, akik gyermekeinket oktatják, nevelik és remélhetőleg minél több gyereket a diploma felé irányítanak, ők maguk továbbra is jóval kevesebbet keresnek, mint a többi diplomás? – teszi fel a költői kérdést az SZH.
2030-ban már a diplomás átlagbérek 80 százaléka sem lesz garantált, és a pedagógusbérek várhatóan ugyanolyan gyorsan elveszítik az értéküket, mint ahogy 2013 után is, amikor a jelenlegi kormányzat korábbi ígéretét megszegve mégsem emelte a minimálbérrel összhangban a pedagógusbéreket. A pedagóguspályát nem lehet így vonzóvá tenni. Több tiszteletet a pedagógusoknak, több tiszteletet a magyar gyerekeknek!
Ki fog tanítani, ha a pedagógusok elhagyják a pályát?
A státusztörvény miatt már eddig is több ezren jelentették be felmondási szándékukat, az elmúlt években évente 4-5 ezer pedagógus távozott, és a számuk tovább nőhet. A szakszervezetek becslése szerint már most is 20 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, a maradókra még több teher hárul, a felmondási spirál erősödik.
Ne feledjük, hogy a probléma elsősorban a gyerekeket, és ezáltal minket, szülőket érint! A pedagógusok felmondhatnak, és viszonylag gyorsan találnak jobban fizető, kevesebb munkával, felelősséggel és stresszel járó másik állást. De a gyerekek és velük együtt mi szülők nem tudunk felmondani. Ki fogja tanítani így a gyerekeket? – teszi hozzá a Szülői Hang.
