Ma már talán csak Karinthy Frigyes Gellért Oszkár paródiájában szerepel a szó: „Hogy nyitod szét a két hideg ajkad, amint kimondod, puceráj” De mit is jelent a német Putzerei magyarra ferdített megfelelője?
A puceráj, anno
A húszas-harmincas-negyvenes években virágzott a vegytisztító piac. Az embereknek ugyanis kevés ruhájuk volt, kénytelenek voltak gyakran tisztíttatni. Ami a szekrényben lógott, az gyapjúból, selyemből készült, a műszálak még nem voltak feltalálva. Márpedig a természetes anyagokból készült nehéz holmik jórészét nem lehetett kézzel mosni. A mosógép pedig még Amerikában is csak akkor kezdte pályafutását.
Egymás után nyíltak a nagyvárosokban a pucerájok, a gyáripar, a hivatalnokréteg, a nagyáruházak léte már megkövetelte, hogy hétköznap is jobb és tisztább ruhában dolgozzanak nők és férfiak.
Mind finomabb kelmék jelentek meg, de még mindig természetes alapanyagúak. Ezek tisztításához rafinált vegyszerekre van szükség.
Tipikusan városi szolgáltatás volt
A mosás, a ruhatisztítás elterjedése, színvonala arról is szólt, mennyire tartotta az ember fontosnak a higiéniát. Évszázadokon keresztül kevéssé, hiszen a gyakori mosdás is illetlen cselekedetnek számított. A féldrágakövekkel kivarrt, súlyos, nehéz posztók, bársonyok tisztítása a cselédek feladata volt, de ez eleinte kimerült a porolásban, szellőztetésben, legfeljebb savanyú káposzta levével igyekeztek világosítani a szőnyeget. (Lásd Kosztolányi Édes Anna című örök klasszikusát.)
Mindez a városokra vonatkozott. A falvakban élő millióknak kevés ruhájuk volt, és soha nem vitték tisztítóba a bekecseket, berliner kendőket, kabátkákat, amiket mosni sem nagyon lehetett. Kiszellőztették az udvaron, rozmaringággal illatosították a szekrényben, és levendulacsokorral űzték el a molyokat. A hímzett, gyöngyözött pruszlikot, berakott, bevasalt szoknyát csak ünneplőre, templomba, húsvéti locsolós sétára, pünkösdi körmenetre vették fel. A parasztembereket sokszor abban a ruhában temették el, amiben még kimondták az igent.
A mosógép sem mindenható
A felsők, fehérneműk, farmernadrágok, pufikabátok legtöbbje ma géppel mosható, de számos, tiri-tarkább, flitteres, matricás, gyöngyös póló rosszul tűri a mosógépet, kézzel kellene kilögybölni, ami a fiatal korosztály számára egy ósdi megoldásnak tűnik. Közben változtak az árarányok : annyiba kerül ma a paradicsomszósszal leöntött cucc profi rendbe hozatala, mint amennyit - akciósan - fizettek érte.
A vegytisztítóhoz fel kell nőni: a mai „puceráj korszak” a felnőtt-menedzser kornál kezdődik, amikor a férfiember kénytelen lesz elvinni az öltönyét tisztíttatni, vasaltatni.
Lehet, hogy öt-hétezer forintos számlát kap majd, amikor átveszi a nylonba burkolt holmit.
Milliók maradnak ki e szolgáltatásból
Több millió nyugdíjas és létminimum alatt élő ritkán tudja megfizetni még egy zakó vagy egy blézer tisztítását sem, ezek tarifája 2500 -3000 forintnál kezdődik, amiért egy kiló húst lehet venni, és ez fontos szempont ma.
Az árak – nos, igen, magasak. Nem ok nélkül persze, hiszen minden megdrágult az utóbbi három évben. Az egyik belbudai szalon árait böngészem: blézer 3490, szmoking 6760, hosszú kabát 4780, műszőrme béléssel már 7150. Egy sima póló 1430, de egy konyharuha tisztává varázslásáért is elkérnek 530 forintot, miközben 900 forint egy új.
Vedd meg és dobd el?
Ennek cserébe minden létező textilből, bőrből, szőrméből készült holmit vállalnak, a gyapjútakarótól a menyasszonyi ruháig – ezek tisztítása 20 ezer forint körül van, hiszen drága, sokféle anyagból készült, kényes öltözékről van szó – a motoros és sífelszerelésekig, valamint a sálakig.
- Ezt a blézert 500 forintért vettem egy kilós turkálóban. Eszem ágában sincs tisztíttatni, lehet, hogy kézzel is mosható. Ha megunom, a kuka mellé rakom egy zacskóban, több ezer forintot nem hagyok ott a szalonban – mondta egy hölgy, amikor a témáról a second hand üzletben beszélgetni kezdtünk.
Mára a turkálóláz és a fast fashion korszak „vedd meg és dobd el” szemléletet hozta divatba.
Az anyagismeret elengedhetetlen
A mosás, a ruhatisztítás elterjedése, színvonala mindig arról szólt, mennyire tartotta az ember fontosnak a higiéniát. Évszázadokon keresztül kevéssé, még a mosdás is illetlen cselekedetnek számított. A féldrágakövekkel kivarrt, súlyos, nehéz posztók, bársonyok tisztítása a cselédek feladata volt, de ez eleinte kimerült a porolásban, szellőztetésben, legfeljebb ecetes folttisztításban.
A legpatinásabb Budapesten mindig a Tichy volt, amely 1930 óta fogalom és minőség. A Bródy Sándor utcai szalon közönsége az elitből – no meg a környéken lakókból - kerül ki, de messzi földről is érkeznek hozzájuk megrendelők.
Amikor legutóbb a Bródy Sándor utcai szalonban jártam, bundák, kabátok, szoknyák, fehér tüllcsodák suhogtak fent az üzlet magasában. Ma már kiváló olasz gépek, rafinált tisztító szerek alapozzák meg a munkájukat, de a szakértelmet, az anyagismeretet nem pótolja semmi.
Azért is, mert olykor a beadott holmikról hiányzik a kis eligazító cédula vagy már levágta a kedves ügyfél, mert zavarja a nyakánál .
Az irodaházak és kastélyok ma is sok munkát adnak
Bár kevesebben hordanak gyapjúból varratott, elegáns holmikat, vagy ritkábban vásárolnak ilyet, de azért akad munkája a vegytisztítóknak ma is. Főleg elegáns irodaházakban, ahol nem számít, mennyibe kerül, de akkor is vasalt öltönyben kell leülni egy fontos tárgyalásra.
A múzeumok, kastélyok szintén sok munkát adnak. A súlyos brokát drapériákat, kárpitokat nem elég kiporolni. A színházi jelmeztervezők és a divattervezők egy másik fontos megrendelő csoport, ilyenkor e szolgáltatás ára eleve be van kalkulálva a költségtervbe, a méretre varrt ruhaköltemény árába.
A szállodákban inkább kiszervezik
A szállodákban ma már nem mindenütt működik mosoda – főleg ott nem, ahol minden négyzetcentimétere az ingatlannak méregdrága, és az épület maga is műemlék - inkább megbíznak pályáztatással egy külső céget. Ennek ellenére, ha a recepción gyors megoldásra van szükség egy kínos pecsét miatt, rögtön intézkednek.
Külön műfaj a szőnyegtisztítás.
Régen az is előfordult, hogy egy ötcsillagos szálloda külső ügyfeleknek is vállalt vegytisztítást. Gyorsan és nyugati színvonal szerint kellett dolgozniuk, hiszen a vendég, ha egy konferenciára érkezik, és leönti a zakóját, órákon belül rendbe kell azt hozni.
Házhoz jönnek, hipermarketbe mennek
Miközben számos kisebb szalon tönkre ment a covid miatt, utat törtek a külhoni újdonságok. Van, ahol hipermarket fölszintjén működik a tisztító, ide úgyis sokan betérnek, és ha már vásárolnak, hozzák a télikabátot is. Állítólag a „maszek” kis szalonok azért igényesebben dolgoznak.
Másutt házhoz jönnek a ruhaneműért, vagy éppen automata felvevőhelyeket működtetnek, és egy idő múlva a tiszta ruhát ugyanitt kapja vissza a tulajdonosa. Egy másik rendszer szerint „bérbe adnak” például egy nadrágot, és a bérleti díjban a rendszeres tisztítás díja is benne foglaltatik.
