Már megszokhattuk, hogy ha valami jól sül el, akkor azt az Orbán-kormány száz százalékig a maga sikerének tulajdonítja, ha viszont rosszul, azért csak és kizárólag a külső körülményeket kárhoztatja. Fájdalom, de dicsekvésre okot adó körülmény alig akadt az utóbbi években, így csak a fényes jövőre vonatkozó ígéreteket lehetett elpuffogtatni. Márpedig azokból tele a padlás, holott – ahogy a népszerű reklámszlogen is szól – a népnek inkább bizonyíték kell, nem ígéret.
Ahogy például az egy gazdaság állapotát tükröző GDP (vagyis az előállított bruttó hazai termék) esetében. Már-már legendás, hogy az Orbán-kormány álmodik egy nagyot, s több százalékos gazdasági növekedést tervez be a következő évre, hogy aztán a tényekkel való szembesülés után kénytelen legyen egyre lejjebb és lejjebb faragni a célszámot.
Emlékezhetünk még: Matolcsy György 1998-ban, az első Orbán-kormány gazdasági minisztereként dobta be a bűvös 7 százalékos számot, mint amennyivel nőhet majd éves szinten a magyar gazdaság. Hogy miért pont 7-tel, az máig nem derült ki. Hogy miért nem 8-cal, azt viszont tudjuk: Matolcsy ugyanis irtózik ettől a számtól, olyannyira, hogy még az MNB Szabadság téri székházának címéből is kivetette azt...
Ám azt a bizonyos 7 százalékos GDP-növekedést nem sikerült elérni. De még megközelíteni sem, a gazdaság 1999-ben mindössze 3,1 százalékkal bővült. És a következő években sem jött össze a hetes, ahhoz legközelebb még 2004-ben voltunk, az 5 százalékos rátával – más kérdés, hogy akkor már nem az Orbán-kormány volt hatalmon. Amikor pedig mégis sikerült 7 százalék fölé kerülni – az 1998 óta eltelt több mint két és fél évtizedben egyetlenegyszer –, 2021-ben, annak sem tudtunk felhőtlenül örülni. Hiszen a 7,1 százalékos GDP-növekedés az előző évi, a Covid berobbanása miatti 4,6 százalékos mínuszt követte, a nagy visszaesés törvényszerű korrekciójaként.
A 2022-es évre már Nagy Márton jövendölt. 2021 januárjában, akkor még csak Orbán Viktor gazdasági főtanácsadójaként – egykori jegybanki főnökéhez hasonlóan – a 7 százalékot sem tartotta elképzelhetetlennek.
Lett belőle aztán 4,6 százalék. De az egyrészt azért nem volt rossz, mert az említett 2021-es évet jobban zárta a magyar gazdaság a vártnál. Másrészt meg azért, mert 2022. február végén kitört az orosz-ukrán háború. Idézzük csak fel, mivel dicsekedett az akkor már nemzetgazdasági miniszter Nagy:
„A háború és a magyarok által elutasított, káros brüsszeli szankciók sújtotta gazdasági válsághelyzetben is kivételesen teljesített a magyar gazdaság. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2022-ben a hazai gazdasági szereplők erőfeszítéseinek köszönhetően 4,6 százalékkal nőtt a GDP, ami a legjobban teljesítő országok első harmadába tartozik az Európai Unióban.”
És akkor most ugorjunk előre néhány évet. Egészen e hét csütörtökig. Akkor tette közzé a KSH, hogy a GDP 2025 első háromnegyedében csak 0,2 százalékkal nőtt. Ami azt jelenti, kiugró bővülésre lenne szükség ahhoz, hogy a kormány 1 százalékos éves prognózisa teljesüljön. Ami eredetileg 3,4 százalék volt, de mikor már látszódott, hogy azt lehetetlen elérni, jócskán leszállították. Pontosan úgy, ahogy tették azt az elmúlt két évben.
Ezúttal is érdemes felidézni a még mindig Nagy által irányított Nemzetgazdaság Minisztérium közleményének vonatkozó részét:
„Amíg nem ér véget a háború és Brüsszel folytatja elhibázott gazdaságpolitikáját, addig a növekedés üteme fékezett marad, a 3 százalék fölötti gazdasági növekedéshez békére van szükség.”
Hogy is van ez? Egyszer nem gond a háború, azzal – meg az oroszok elleni szankciókkal – dacolva tud viszonylag nagyobbat növekedni a magyar gazdaság, máskor meg a háború miatt nem?
Lehet, hogy Orbán Viktornak mégsem jönne jól az általa hangoztatott béke? Hiszen akkor eltűnne az az ok, amire hivatkozva meg lehet magyarázni a magyar gazdaság gyenge teljesítményét. Szokás szerint csak és kizárólag a külső körülményekkel, egyáltalán nem gyakorolva önkritikát, egyetlen félmondattal sem utalni arra, lehet, a kormány sem cselekedett mindig helyesen, követett el gazdaságpolitikai hibákat.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy e felvetésem nem időszerű. Aligha pont a választások előtt uszkve öt és fél hónappal – amikor ráadásul a mérvadó közvélemény-kutatóknál a kormánypártok vesztésre állnak – változtat majd az Orbán-kabinet a 2010 óta követett, mindent mások hibájaként feltüntető kommunikációján.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
