Évtizedekkel ezelőtt nem volt a végrendeletnek ekkora jelentősége mint ma, hiszen az embereknek alig létezett magánvagyona, a lakás a tanácsé volt, hiszen ők utalták ki, legfeljebb a víkendház vagy a Trabant maradt, de azt úgyis az özvegy vagy a gyerek örökölte. Ma viszont sokmilliós vagyonok sorsa dőlhet el, ráadásul százezrek külföldön élnek, akik vagy tudnak mit kezdeni a rájuk zúdult, több ezer kilométerre lévő vidéki szántóföld darabkával vagy nem.
Az emberek többsége sosem készíttet végrendeletet. Nincs miért: a lakását úgyis a gyereke örököli, vagy mert nem érdekli az egész, marakodjanak rajta a sokszor sosem látott rokonok. Persze más a helyzet, ha a vagyon tekintélyes, de ki akarom zárni azt belőle, aki az életemben nem volt velem kedves, azaz érdemtelen a jóindulatomra. Sokszor valaki olyannak szeretne ajándékozni, aki élete utolsó éveiben a gondját viselje, legyen az egy ápolónő, szomszédasszony, barátnő vagy bejárónő. Ilyenkor aztán elkezdődhetnek a végeláthatatlan rokoni pereskedések, hiszen lehet, hogy azt, aki komoly értéket örököl, sosem látták a családtagok, akik elhanyagolták az idős nagynénit.
Ami tény, hogy a túlvilágra senki nem viheti magával értéktárgyait, így érdemes időben rendelkezni a vagyon sorsáról – javasolja az egyik vezető ügyvédi iroda honlapja. Amikor végig olvassuk a feltételek, előírások és okos tanácsok tömkelegét, rájövünk, talán nincs is ennél kényesebb jogügylet a világon. Az is kiviláglik, hogy mind ehhez bizony ügyvéd vagy közjegyző kell, másképp rosszul sülhet el a dolog.
A hatályos Polgári Törvénykönyv szerint „a végrendelet az örökhagyó olyan egyoldalú jognyilatkozata, amelyben vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik”. Ahhoz, hogy törvényesen végrendeletnek minősüljön egy okirat, két minimális feltételnek kell megfelelnie:
- bizonyíthatóan az örökhagyótól kell származnia. Ez azt jelenti, hogy végrendeletet nem tehet senki például megbízott útján.
- Az örökhagyó vagyonáról kell rendelkeznie.
Gyakori, ha valaki azért írat meg egy végrendeletet, mert haragszik valamelyik hozzátartozójára, és ezzel kitagadja. Sok esetben nincs arra lehetőség – hirtelen egészségromlás esetén például – hogy gondosan előre tervezve, ügyvéd segítségével készüljön el a végrendelet.
Fotó: Pixabay
Írásbeli végrendeletet kétféleképpen lehet hivatalosan megtenni. Közokirat formájában, valamint magánokiratként, de emellett elfogadható még a szóbeli végrendelkezés is, kivételes esetekben. Ami a legfontosabb: hogyan kell úgy rendelkeznünk, hogy azt halálunk után pontosan a leírtak szerint hajtsák végre?
Értse, hogy mit ír alá
Első és talán legfontosabb szempont, hogy csak olyan nyelven lehet írásbeli magánvégrendeletet tenni – és ez sokszor eszünkbe sem jut – , amit az örökhagyó is ért, ennek nem kell feltétlenül az anyanyelvének lenni. Lényeg az, hogy ha saját maga írja, akkor azon a nyelven képes legyen papírra vetni. Ha pedig mással íratja, akkor el tudja az adott nyelvet olvasni. A Ptk. ehhez segítség igénybevételét is engedélyezi. „A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő, egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.”
Az okiratban ezen kívül meg kell jelölni a keletkezés idejét. Egyértelműen ki kell tűnnie az írásból, hogy az okirat mikor készült. hiszen sokan még életükben, akár többször, megváltoztatják végakaratukat, fontos tehát tudni, melyik a legutolsó és egyben életbe lépő dokumentum. Ebből az okirat valódiságára is lehet következtetni.
Itt – eltérően a mai digitális világrendtől – a kézírásnak ma is óriási jelentősége van. Az elkészült végrendelet érvényességéhez elengedhetetlen, hogy az örökhagyó aláírja azt. Ha a végakarat nem fért el egy lapon, akkor a lapokat meg kell számozni. nehogy valaki kihagyjon belőle – vagy kicseréljen – egy-egy oldalt, mert szeretne eltüntetni belőle bizonyos részleteket.
Az írásbeli magánvégrendelet úgy is érvényes, ha az örökhagyó a sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja. Azonban akkor is teljes érvényű az okirat, ha a más által papírra vetett végrendeletet két tanú együttes jelenlétében aláírja. Vagy, ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják. Ennek a formának a neve allográf végrendelet.
Ki lehet tanú?
A Ptk. ad egy harmadik lehetőséget is az írásbeli magánvégrendelet letételére. Mégpedig, ha az örökhagyó a sajátkezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi. Ha a végrendelkező sajátkezűleg írja a magánvégrendeletet, akkor a fentebb leírtak szerint elegendő a több lapból álló iratot megszámozni. Abban az esetben viszont, ha más készíti a dokumentumot, nem csupán számozással kell ellátni, hanem minden egyes oldalt alá kell írnia az örökhagyónak és a tanúknak is.
Bárki nem lehet tanú, hanem meg kell felelnie néhány követelménynek. Először is köteles a személyazonosságát igazolni. Enélkül hiába ismeri a végrendelkezőt, vagy akármennyire jó barátok, nem lehet érvényesen tanú. Az is akadály lehet, ha a tanú kiskorú. Nagykorú is lehet kizárva a tanúk köréből, ha cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes. Bár ez a lehetőség manapság eszünkbe sem jut, de írástudatlan személy nem lehet tanú.
Az viszont nem feltétel hogy a tanúk ismerjék a végrendelet tartalmát. Ők csupán azt igazolják, hogy valóban az örökhagyó írta alá a dokumentumot.
Mikor végrendelkezhetünk szóban?
Egyetlen kötelező feltétele van ennek a formának, ha valaki olyan, az életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Mit fogad el a bíróság ilyen helyzetnek? Lehet kívülről közvetlenül fenyegető állapot, például hajótörés vagy baleset. Másfelől lehet olyan súlyos betegség fennállása is, amely rendkívül, hirtelen veszélyezteti az örökhagyó életét. Az egészségügyi állapot objektív megítéléséhez minden esetben orvosszakértőt hallgatnak meg.
A szóbeli végrendelet tanúival kapcsolatban is szigorúbb a szabályozás, ugyanis nekik igazolniuk kell annak tartalmát is. Ez azt jelenti, hogy vita esetén igenis tudniuk kell, fel kell idézniük az örökhagyó végakaratát.
Egy végrendelet mindaddig érvényben marad, amíg valaki meg nem támadja.
Ez azt jelenti, hogy hivatalból senki sem vizsgálja egy okirat esetleges hibáit. Sem a bíróság, de még a közjegyző sem. Ha viszont valaki saját érdekében megtámadja, az már alapot ad a tüzetesebb vizsgálódásra. Vajon ki lehet érdekelt, aki jogszerűen kifogást tehet valaki végrendeletére? Nos, „megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.” A Ptk. figyelmeztet, hogy „a megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított öt év alatt elévül. A megtámadás jogáról le is lehet mondani, mégpedig a végrendelet érvényesnek tekintésével.
Mikor támadható meg az okirat sikerrel? Hiába vagyunk jogosultak, ha nincs jogalap, amire a keresetet helyezzük. Érvénytelen lehet egy végrendelet számos esetben érv, erről az ügyvédek tudnak pontos tájékoztatást adni.
Az élő végrendelet speciális eset
Ezt a jog világában előzetes jognyilatkozatként ismerik. Arra szolgál, hogy a halál esetére szóló végrendelkezéssel ellentétben, az illető még életében dönthessen az egészségügyi állapotát befolyásoló kérdésekről. Ebben az esetben tehát szó sincs vagyonról. Az előzetes jognyilatkozattal a jövőben bekövetkező orvosi kezeléseket, egészségügyi beavatkozásokat lehet visszautasítani. Rendkívüli jelentőséggel bír egy ilyen nyilatkozat megléte. Ugyanis ekkor az illető döntései teljes tudatában, jogilag cselekvőképes személyként nyilatkozik arról, hogy mi történjen vele döntésképtelen állapotában. Akit ez bővebben érdekel, annak érdemes áttanulmányozni az egészségügyi törvény ide vonatkozó passzusait.
Amiről a XXI. század paragrafusai is csak érintőleg értekeznek, hogy mi legyen a digitális örökségünkkel? Magyarországon a 2011. évi Infótörvény szabályozza a személyes adatokkal összefüggő jogok érvényesítését egy érintett halálát követően. Azt viszont nap mint nap tapasztaljuk – igen szomorúan – hogy évekkel ezelőtt elhunyt barátunknak kíván boldog születésnapot a Facebook. Sokan nincsenek tisztában azzal, miképpen lehet törölni a kedves rokont vagy ismerőst a közösségi média felületeiről.
A Google-ból vagy más oldalakról viszont szinte lehetetlen eltűnni: az életmű fennmarad, a szerző cikkei ugyanúgy olvashatók, és ha az örökösök nem szemfülesek, el is lophatók a művei. Pedig ez is része az örökségének. Ilyenkor a szerzői jog, illetve annak öröklése tárgyában is érdemes tehát értekezni egy ügyvéddel, kit illet az abból származó jövedelem. Erről a még oly gondosan megfogalmazott mai végrendeletekben is ritkán esik szó.
