Ügyfélként előzetesen nem fogjuk tudni, hogy az a bank, amelynél a hiteligénylésünket leadtuk, egészen pontosan milyen módon fogja megállapítani, hogy számára hitelképesnek minősülünk-e – hívja fel a figyelmet a Bank360. Ugyanakkor, ha bizonyos feltételeknek megfelelünk, akkor alapvetően nem érhet minket túl nagy meglepetés, illetve némi odafigyeléssel mi magunk is képesek vagyunk javítani a hitelképességünkön.
Az igazolt, rendszeres havi jövedelem alapvető feltétel, ami természetesen minél magasabb, annál jobb. A bankok jellemzően nem hiteleznek olyan személyt, aki még próbaidőn van a munkahelyén, ahogy a vállalkozóknál is elvárják, hogy legalább egy lezárt, teljes üzleti évvel rendelkezzenek.
A jövedelem nagysága mellett rendkívül fontos, hogy a lehető legkevesebb egyéb hitellel rendelkezzünk. A bankok kötelesek megvizsgálni, hogy a jövedelem mekkora részét teszi ki a havi törlesztőrészlet – minél alacsonyabb ez az arány, annál nagyobb eséllyel kaphatunk hitelt. Amennyiben egy korábbi hitel miatt túl magas az ún. jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató (JTM), úgy lehetőség szerint érdemes az igénylés előtt visszafizetni a korábbi hitelt, hiteleket. A hitelkártyáknak, folyószámla-hitelkereteknek bár nincs fix havi törlesztőjük, azok is beleszámítanak a JTM-be – ilyenkor a rendelkezésünkre álló hitelkeret 5 százalékával számolnak a hitelintézetek, mint fix törlesztővel. Ez akkor is igaz, ha egyébként sosem használjuk a hitelkeretet, szóval ha nincs rá szükségünk, és emiatt túl magas lenne a JTM-értékünk, úgy érdemes megszüntetni ezeket a szerződéseket, nehogy emiatt csússzon el a hitelfelvétel.
Jelzáloghitel esetében alapvető fontosságú a hitelösszegnek a fedezetként szolgáló ingatlan értékéhez viszonyított aránya (hitelfedezeti mutató, HFM). A jegybanki főszabály szerint a megvásárolni kívánt ingatlant forgalmi értékének a 80 százalékáig (elsőlakás-vásárlók esetében 90 százalékig) lehet hitelezni, bár sok bank ennél nagyobb arányú önerő felmutatását várja el. Minél alacsonyabb tehát a hitelfedezeti mutatónk, annál nagyobb eséllyel kapjuk meg a hitelt.
Értelemszerűen rontja a megítélésünket, ha egy korábbi hitelügyletben már volt késedelmes törlesztésünk. A hitellel rendelkező ügyfelek adatai felkerülnek a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) adóslistájára, amely segítségével a hitelintézetek ellenőrizni tudják, hogy van-e már hitele a náluk hitelt igénylő ügyfélnek. Amennyiben az adós rendben fizeti a hiteleit, úgy a KHR-ben szereplő esetleges korábbi hitelek csak akkor jelenthetnek gondot, ha a régi és az új hitelek együttes törlesztőjének aránya túlságosan magas lenne az ügyfél jövedelméhez képest. Késedelmes ügylet esetén már más a helyzet, ekkor ugyanis az adós úgynevezett negatív adóslistára kerül. Az ilyen ügyfeleket egyetlen hitelintézet sem fogja finanszírozni, ráadásul, ha az adós rendezi is a problémás hitelét, a rendezést követően további egy évig még szerepelni fog a KHR passzív adóslistáján.
Fotó: DepositPhotos.com
Amennyiben tudjuk magunkról, hogy passzív státuszunk van a KHR-ben, úgy kár is belevágni a hiteligénylésbe – amíg a listán szerepel a nevünk, addig nincs esélyünk újabb hitelt felvenni. Ugyancsak problémás lehet, ha fizetjük a hiteleinket, ám a bank azt látja, hogy valamiért rövid időn belül több hitelt is felvettünk. Ezt azt sugallhatja, hogy nem tudatosan intézzük pénzügyeinket, és jó eséllyel nem kapunk újabb hitelt.
Hitelfelvételkor a hitelintézetek megvizsgálják a számlakivonatainkat is, így érdemes arra is odafigyelni, hogy azok alapján is fegyelmezett, pénzügyileg tudatos ügyfélnek tűnjünk. Sok bank nem szereti, ha az ügyfél rendszeresen költ mondjuk szerencsejátékra, de a nehezen megfogható tranzakciók is gyanúra adhatnak okot. Ugyancsak negatívan befolyásolhatja a hitelkérelmet, ha a bank azt látja, hogy valamilyen szolgáltató felé csak késve, rendszertelenül fizetjük a tartozásainkat, kötelezettségeinket. Érdemes tehát minden tartozásunkat időben rendezni, ideértve a közüzemi számlákat is.
Sajnálatos módon egy alkalmazotti bérből élő személy esetében az is kockázati tényezőnek számít, ha az őt munkáltató cég tűnik pénzügyileg kockázatosnak. A hitelintézetek ugyanis nem csak magát a magánszemélyt vizsgálják, hanem a jövedelme forrását is. Ha azt látják, hogy az ügyfél munkáltatója tartósan veszteséges, vagy mondjuk végrehajtás, inkasszó alatt áll a cég, akkor könnyen lehet, hogy ennek a hiteligénylő issza meg a levét. Ez igazságtalannak tűnhet, hiszen még az is elképzelhető, hogy a cég rossz teljesítményével a hiteligénylő nincs is tisztában, ugyanakkor a bank szempontjából teljesen logikus, hogy nem akar olyan ügyfelet finanszírozni, akinek ingatag lábakon áll a munkahelye.
