Nem igaz, hogy Orbán Viktor senkire nem hallgat, csak és kizárólag a saját feje után megy. Az általa nagyra tartott államfőktől nagyon is tanul. Jelesül Putyintól és Trumptól. Például ők sem ejtették ki fő politikai ellenfeleik (Navalnij, Biden) nevét.
Ezt eddig Orbánnak is sikerült megállnia, noha Magyar Péter immár tizennégy hónapja kihagyhatatlan szereplője a közéletnek. A legnagyobb csábításnak talán az Európai Parlament (EP) tavaly októberi plenáris ülésén kellett a kormányfőnek ellenállnia – tudják, amely arról a bizonyos kézfogós fotóról híresült el.
Akkor kétszer is kiejtette, hogy magyar, leleményesen (?) kihasználva, hogy a Tisza Párt elnökének vezetékneve ugyanaz, mint a nemzetiségünk jelzője: „Abszurdnak tartom, amit az EPP-ben ülő magyar képviselőről mondanom kell. Hiszen magyar képviselőtársuk nemrég azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy az EP-képviselőség a legnagyobb kamuállás, ami csak arra való, hogy az ember jól keressen.”
Ám jól tudjuk, attól, hogy valamiről (valakiről) nem veszünk tudomást, az még létezhet. Márpedig hiába nem vagyok híve személy szerint az esedékes választások előtt hosszú hónapokkal, pláne másfél-két évvel korábban elvégzett közvélemény-kutatásoknak, azért azok mégis csak adnak némi támpontot az erőviszonyokról. Ez esetben a Tisza Párt Fidesszel szembeni előretöréséről. Ami már olyan mértékű, hogy azt a kormányhoz közeli intézetek sem tudják figyelmen kívül hagyni. Bár a Nézőpont március 14-én publikált felmérésében még mindig biztosnak tekinthető, 10 százalékpontos előnnyel vezetett a Fidesz, azért a sorok között olvasva már felfedezhető annak beismerése, hogy a Fidesz „legvalószínűbb listás eredménye” ugyanúgy 2 százalékponttal csökkent december és március között, mint a Tiszáé.
Fotó: Európai Parlament / Alain Rolland
Nem véletlen, hogy a publikálás másnapján, március 15-én elmondott nemzeti ünnepi beszédében Orbán már durvábban fogalmazott, mint az EP-ülésen. Magyar helyett poloskákról beszélt. Amit aztán két nappal később pontosított (emlékezzünk csak: „lassan mondom, hogy mindenki megértse”), már csak egyes számot használva: „Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így” – utalt arra, hogy Magyar felvette (ami azért messze áll a lehallgatástól) a volt feleségével, Varga Judit exminiszterrel folytatott beszélgetését, amely perdöntő lehetne arról, Rogán Antal propagandaminiszter beavatkozott-e a korrupcióval vádolt Schadl György volt végrehajtó bírósági tárgyalásába.
Ám úgy tűnik, a poloskázás sem segített. Egy e heti friss közvélemény-kutatás szerint a Tisza előnye tovább nőtt a Fidesszel szemben, az már akkora, hogy Török Gábor politikai elemző Facebook-bejegyzésében már Magyarék kétharmados győzelmét vizionálta.
Most nyalhat vissza a fagyi, vagyis az, Orbánék úgy alakították át a választási rendszert, hogy egy akár minimális szavazattöbbség is jóval nagyobb arányban hozhat parlamenti helyeket a győztesnek.
Így hát a kormányfő elővette a régi fegyvert. Kvázi lehazaárulózza a tiszásokat. Persze nem így fogalmaz: „nem szégyellik, hogy a saját országuk ellen dolgoznak”.
Ahogy tették azt szerinte a Magyar felbukkanása után óellenzékivé átminősített nem-kormánypárti erők 2022-23-ban, megakadályozva, hogy Magyarország hozzájusson az európai uniós pénzekhez, amelyekből futotta volna a pedagógusok emberhez méltó szintű béremelésére.
Alkalmazva azt az ördögi módszert: ha valaki megvádol valamivel, akkor őt is ugyanazzal vádolja vissza.
Így lett visszakorrupciózva Brüsszel és külföldről finanszírozottként feltüntetve a hazai sajtó kormánykritikus része.
Mennyivel egyszerűbb lenne a már a Trump-adminisztráció által is korruptnak minősített hazai közbeszerzési gyakorlatot megváltoztatni, a homofób gyermekvédelmi törvényt megváltoztatni, az alaptörvénybe nem beletenni az apa férfi, az anya nő (pardon, fordítva: az anya nő, az apa férfi) diszkriminatív fordulatot, normális gyülekezési törvényt hatályban tartani stb.!
Egyszerűbb lenne és talán hozna is 20 milliárd részben ingyen, részben olcsó forrást az országnak, amely birtokában nem lenne olyan lyukas a költségvetés, nem lenne európai uniós rekorder az infláció, ergo nem kéne beavatkozni az árversenybe, a forint sem lenne kitéve annyira a világgazdasági válságoknak, recesszióknak, mint most, s a kilábalás, illetve a gazdasági növekedés lehetőségei is fényesebbek lehetnének.
Normális esetben ez inkább hozhatna szavazatokat a regnáló kormánynak, mint a mások savazása.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
