A sport ünnepe. Ezzel a két szóval két eseményt szoktak illetni: a nyári olimpiai játékokat és a labdarúgó-világbajnokságot. Méltán. Ezek ugyanis olyan seregszemlék, amelyek általában még olyanokat is a képernyők elé ültetnek, akik amúgy egyáltalán nem szeretik, illetve szokták nézni a sportot.
Ám ahogy oly sok „régen minden jobb volt”-féle dolog megváltozott már, e két esemény kapcsán is az utóbbi években ünneprontásokat kellett átélnünk. A Covid okán 2020-ról 2021-re halasztott tokiói ötkarikás játékok mezőnye például az oroszok doppingügyek miatti kizárása nem lehetett teljes (és akkor még nem is tudtuk, hogy sanszos, a következő, 2024-es párizsi olimpián egy még ennél is szörnyűbb ok, az Ukrajna ellen indított háború miatt nem találkozhatunk a kelet-európai birodalom sportolóival – legalábbis nemzeti színekben).
A vasárnap egy remélhetőleg izgalmas és fordulatos argentin-francia döntővel záruló katari foci-vb nyújtotta élmény meg a korrupció miatt nem lehet felhőtlen. Már a helyszín is e szörnyű jelenség eredményeként választódott ki. A kenő- és csúszópénzhegyek elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy ne a szakmai szempontok alapján abszolút favorit Egyesült Államok lássa vendégül a világ 32 csapatát (azt nem írnám, hogy a legjobbakat, mert földrészenkénti kontingensek alapján állt össze a mezőny), hanem Katar. A tehetős ázsiai ország 2015-ben már ugyancsak meghökkentő módon rendezhetett egy kézilabda-vb-t, amelyen ráadásul a házigazdák egészen a döntőig menetelhettek – a honosított, szülőhazájuk képviseletében már számos címet nyert európai játékosoknak köszönhetően.
Szerencsére a labdarúgás szabályai ennél rigorózusabbak. Bár a honosítás megengedett, az viszont nem, hogy ha valaki volt már válogatott egy országban, akkor egy másikban már nem lehet. Ennek köszönhető a katari kézisek 2. helyével szemben a focisták tökutolsó pozíciója – amilyen szégyent házigazda még nem élt át.
Katar hatalmasait azonban ez aligha érdekelhette, ők így is elégedettek lehettek, ahogyan azok szintén, akik meg zsebre tették a mesés összegeket, melyekért cserébe még abba is belementek, hogy példátlan módon nyár helyett télhez közeledve legyen a foci-vb. (Mondjuk ez volt az egyetlen észszerű döntés, hiszen a több mit 50 fokos melegben egy percet sem lehetett volna játszani.)
Bár Katart már 2010-ben kijelölték a jelenleg zajló foci-vb házigazdájának, még most, tizenkét év múltán is sorra esnek ki a csontvázak, amelyek a meghökkentő döntés csak újabb és újabb magyarázatául szolgálhatnak. Az viszont, hogy a szálak még Brüsszelig is elérnek, csak a napokban derült ki – jókora meglepetést okozva.
Nem sokkal azelőtt, hogy a horvátok és a brazilok egymásnak estek, hogy eldöntsék, melyikük is jusson a négy közé, jó ötezer kilométerrel arrébb a belga ügyészség közölte, a hatóságok több hónapja gyanúsítanak egy öbölmenti államot az Európai Parlament (EP) gazdasági és politikai döntéseinek befolyásolásával. Az ügyészség szerint a vesztegetők jelentős pénzösszegekkel és értékes ajándékokkal próbálták lefizetni az uniós parlament több magas rangú tagját. A rendőrség a razzia során mintegy 600 ezer eurónyi készpénzt, valamint mobiltelefonokat és számítógépeket foglalt le.
Nem kellett sokáig várni, hogy kiderüljön, ez a bizonyos öbölmenti állam Katar, az Európai Parlament döntéshozóinak egyike pedig nem más, mint maga az alelnök, Eva Kaili, akit előzetes letartóztatásba is helyeztek.
Az EP eddigi legnagyobb korrupciós botrányának ígérkező eset időzítése azért is érdekes, mert az EU és a korrupció szavak hosszú hónapok óta sajnálatos módon Magyarország nevével kapcsolódtak össze. Amiatt, hogy – bár talán felesleges is felidézni, hiszen vélhetően mindenki már kívülről fújja – az Európai Bizottság a jogállamisági aggályok, azokon belül is mindenekelőtt a korrupció jelenléte okán stoppolta eddig a hazánkat megillető uniós forrásokat.
Az már ennek a hétnek a híre, hogy az uniós országok EU-nagyköveteinek találkozóján megszületett a kompromisszum: Magyarország nem vétózza meg az Ukrajnának szánt uniós támogatási csomagot és a globális minimumadót, cserébe az EU csökkenti a befagyasztott összeget és feltételekkel, de hozzáférést biztosít hazánknak a Helyreállítási Alap pénzeihez.
Most abba nem mennék bele, hogy ki győzött és ki nem – ehhez már politikusi vénával kéne rendelkeznem. De: nem akarok.
Mindenesetre nem megnyugtató, sem nekünk, becsületes magyar állampolgároknak, sem vélhetően az Európai Bizottságnak, hogy a főként a korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzésére, felderítésére és kijavítására létrehozott Integritás Hatóság elnöke gyorsan lecsapta a Katargate által feladott – kétségtelenül magas – labdát. Biró Ferenc az ATV tegnap esti, Egyenes beszéd című műsorában azon kajánkodott, milyen furcsák azok az uniós megjegyzések, miszerint Magyarországon nagyobb a korrupció, mint az EU-s átlag.
A Transparency International idén január elején publikált Korrupció Érzékelési Indexére már nem tért ki az antikorrupciós főkorifeus. Pedig az szerénységre inthetné. Hiszen azt mutatja: Magyarország a 27 államból álló EU második legkorruptabb országa.
Focihasonlattal élve: innen szép nyerni.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
