„Napra pontosan 24 évvel ezelőtt tartotta első évértékelő beszédét Orbán Viktor. Az amerikai elnökök helyzetértékelőjéhez hasonló műfajt az ellenzék sokáig kritizálta, majd lemásolta és ma már előszeretettel alkalmazza. Azonban a kormányfő az évértékelők során alapos kül- és belpolitikai helyzetképet ad, illetve megjelöli a fontos intézkedéseket, ezzel szemben az ellenzéki politikusok beszédében ilyenkor is az aktuálpolitikai csatározásoké a főszerep.”
Ezekkel a mondatokkal emlékezett meg a Királyi Televízió (hivatalosan nevén az M1) február 4-én arról, hogy a kormányfő 1999-ben, első miniszterelnöki ciklusában tekintett vissza először a nagy nyilvánosság előtt az előző évre.
E szokását azóta is megtartotta, amelytől még ellenzékbe szorulva sem tágított. Csak egyszer maradt el az évértékelő beszéd, 2021-ben, a Covid miatt.
Az egész világ életét legalább ennyire, ha nem jobban befolyásoló orosz-ukrán háború a jelek szerint nem ad okot az újabb kihagyásra. Vélhetően nemcsak azért, mert több ellenzéki párt vezetője is megtartotta a maga évértékelőjét – ahogy arra a már idézett állami tévés mondatok is emlékeztettek. Hanem, mert Orbán ki nem hagyná a lehetőséget, hogy a még a szokásos Kossuth rádiós megszólalásoknál is bizonyára nagyobb figyelmet kapó beszédében terjessze az eszméit. Természetesen az aktuálpolitikai csatározásokba is beleállva (ahogy a kormányfő szokta mondani: szügyig). Hiszen hiába is állítja ennek az ellenkezőjét a buzgó kormányzatimédia-szócső, elég csak a miniszterelnök egy évvel ezelőtti beszédét visszahallgatni, amely nem volt híján az ellenzéknek szóló üzenetektől.
Valószínűleg ez ezúttal sem lesz másként, annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP koalíció még a 2018-asnál is nagyobb (újabb Orbán-bonmot: a Holdról is, de Brüsszelből egészen biztosan látható) választási győzelmet aratott tavaly. Ezzel az ellenzéket olyan mély válságba taszítva, hogy abból az még mindig nem látszik egy tapodtat sem kilábalni – ahogy az egyik, tényleg független politikai elemző találóan (és kétségtelenül jóindulattal) értékelt: náluk még az útkeresés zajlik. Noha a következő országos megmérettetésig, a kormányzó többség által ördögi módon, azonos napra kiírt önkormányzati és európai parlamenti választásokig már csak alig valamivel több mint egy év van hátra.
Vagyis szinte minden a Fidesz újabb győzelme mellett szól. Annak ellenére, hogy szinte minden a kormány bukását kellene, hogy előidézze. Például az, hogy az elhibázott gazdaságpolitika miatt a magyarországi infláció az Európai Unióban messze a legmagasabb (annak januári éves értéke több mint 4 százalékponttal haladja meg az ebben az összevetésben utánunk következő Lettországét), a 44 százalékos élelmiszerinfláció pedig még kirívóbb. Eközben az oktatás és az egészségügy romokban, s szinte alig akad olyan szegmense a gazdaságnak, ahol rendben mennének a dolgok – elég csak a legutóbbi hetek botrányos fejleményére, az akkumulátorgyárak építésére utalni.
No ezekről aligha beszél majd Orbán – legalábbis meg lennék lepve, ha megtenné. Helyettük a szokásos, elsősorban a feltétlen híveinek szóló szövegre számítok. Benne a már a kormányfő védjegyének tekinthető sorosozással, dollárbaloldalozással, brüsszelezéssel, szankciózással (amelyből, mint tudjuk, mind a tízet megszavazta, de nem is...). Utóbbi kapcsán aligha maradhat el a nemzeti inzultáció (akarom mondani: konzultáció) 97 százalékának dicsőítése – természetesen anélkül, hogy szó esne arról, valójában csak minden hatodik választó mondott nemet az Oroszországgal szembeni uniós szankciókra.
Az ekkora infláció láttán már vélhetően a kormányfő által is hiteltelennek tartott háborús és szankciós inflációs kifejezések helyett az agitprop-gépezet idei terméke, a „Veszélyek korát éljük” bizonyára szintén elhangzik. Már csak azért is, mert ha vannak veszélyek, akkor van miktől megvédeni a „zembereket” – tavaly áprilisban láttuk, hogy ez a szavakban gondoskodó hozzáállás mennyire eredményesnek bizonyult. Meg a háború helyett a béke sulykolása – ennek szintén tuti, hogy a szem- és fültanúi leszünk szombaton.
Mint ahogy arra is számíthatunk, hogy Orbán a kalapjából ezúttal is előhúz majd valamilyen hangulatjavító intézkedést, amelyek kedvezményezettjei a nyugdíjasok, a családosok, a fiatalok (köztük is mindenképpen a fiatal anyák), a kkv-k stb. lehetnek. Kárvallottjai meg azok a szektorok, amelyekről a kormány esetleg úgy gondolhatja, még nem tettek bele eleget a magyar polgárok és vállalkozások megvédésére szolgáló alapokba a járványon és a háborún megkeresett extraprofitjaikból.
Bárcsak ne lenne igazam.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
