Tulajdonképpen nem történt semmi különös az extraprofitadó esetében. Csak azt kaptuk a kormánytól, amit megszoktunk. Nevezetesen, megígér valamit, amit aztán nem tart be.
Hadd idézzem fel röviden, mi is történt, nehogy még elfelejtődjék. Az oroszok tavaly február 24-én megtámadták az ukránokat, amely következtében a már azelőtt is felfelé indult infláció begyorsult, az energiaárak kilőttek, ami az állami költségvetést is súlyos kiadásokba verte. Csakhogy a háború pont akkor tört ki, amikor az Orbán-kormány éppen befejezte a választási célú megaosztogatását. Így nem volt mit tennie, mint körülnéznie, honnan lehet pluszbevételre szert tenni.
A magánszemélyek szóba se jöhettek. Hiszen, hogyan is nézett volna ki, hogy az újabb kétharmadhoz való hozzásegítés iránti hála helyett a szavazóképes lakosságot megcsapolják? Még valaki megszorítást kiáltott volna, ami ugye 2010 óta nem létező fogalom kis hazánkban. Kézenfekvő volt tehát a vállalatoktól bevasalni a súlyos százmilliárdokat. Persze a cégek közül sem mindenkitől, azoktól például véletlenül sem, akik ezer szállal kötődnek a NER-hez, lásd építőipar.
Maradt tehát a hagyományosan megsarcolható kör. Mindenekelőtt a bankok, aztán a biztosítók, a nagy kereskedelmi láncok, az energiaipari cégek (közöttük is kiemelten a Mol, hiába is van állami résztulajdonban – így járt), a telekommunikációs cégek és a légitársaságok.
Miután azonban a tőlük beszedett 800 (900?) milliárd forint sem volt elég a csillapíthatatlan éhségű kisgömböcös büdzsének, ördögi módon időzítve, karácsony előestéjén a gyógyszergyárak is sorra kerültek (természetesen az építőipari cégek továbbra sem).
A megsápolt vállalatok bűne, hogy nem sima, hanem extraprofitot tesznek zsebre. Az ötletgazda Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint például a bankok a jegybanki kamatok emelkedése és a lakossági betéti kamatok alacsonyan tartása miatt. A Richter meg azért, mert a forint euróval szembeni gyengülése miatt busás árfolyamnyereségre tesz szert (sic!). Más kérdés, hogy a hazai fizetőeszköz brutális, a 430-as szint felettiről egészen a 370-esig történő visszaerősödése miatt ez a helyzet a gyógyszercég(ek) esetében csak rövidebb ideig állt fenn, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen már nem is extraprofit-, hanem extraveszteségadót kell fizetniük.
De nem ezért ragadtam klaviatúrát. Hanem Varga Mihály Kormányinfón tett alábbi kijelentései miatt:
- Jövőre is megmarad a Rezsivédelmi Alap, ennek alapja az extraprofitadókból származó bevételek.
- Ez a kormány az adócsökkentés kormánya.
Ezek szerint tehát 2024-ben is lesz extraprofiadó, noha azok kivetésének bejelentésekor Orbán Viktor még azt mondta, hogy ezek az intézkedések időben korlátozottak, két évre, 2022-re és 2023-ra vonatkoznak.
Még ez év március elején is azt nyilatkozta Varga, hogy a kormány fokozatosan kivezeti az extraprofitadót, mert – mint fogalmazott – „megígértük, hogy az ebben a formájában csak két évig marad fenn” (a pénzügyminiszter nem említette, de Orbánék a 2023 végi kivezetésre az európai uniós forrásokról szóló brüsszeli tárgyalásokon vállaltak kötelezettséget). Varga ráadásul még azt is hozzátette, hogy „a bankrendszer adóterhét mindenképpen csökkenteni fogjuk”.
Ezzel szemben április végén nemhogy mérsékelte volna a kormány a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások ezen terheit, hanem még növelte is.
Nem csoda, hogy kiakadt a Bankszövetség.
Pedig akkor még nem tudták, hogy még hátravan a feketeleves. Az csak az utóbbi napokban derült ki, hogy a kormány jól átvert mindenkit, 2024-ben is marad még az extraprofitadó. Ráadásul azt sem lehet tudni, hogy meddig. A kormányban uralkodó fejetlenség tökéletes ábrázolásaként ugyanis mást mond a pénzügy- és mást a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Míg Varga a Bankszövetség múlt pénteki testületi ülésén azt jelentette ki, a kormány azzal számol, hogy kivezeti az extraterheket (hozzátéve, „ahogy azt korábban ígértük”, lazán átlépve azon a tényen, hogy ez év végi kivezetést lengettek be), addig Gulyás Gergely a most csütörtökit megelőző Kormányinfón azt közölte, „mérsékelhetik majd az extraprofitadókat, de kivezetni nem tervezik”. Amit aztán Varga – mint már említettem – az e heti Kormányinfón megcáfolt, megismételve a Bankszövetségben általa elmondottakat.
Folytatódik tehát az adócsökkentés kormányának szappanoperája, amely hallatán szóról szóra egyetértek a Bankszövetség áprilisi közleményének kitételeivel: „az adórendszernek átláthatónak, egyszerűnek és versenysemlegesnek, a különadóknak pedig ideiglenesnek kell lenniük. A szabályrendszer folyamatos változtatása, az átmeneti intézkedések hosszú távú fenntartása csökkenti a befektetői bizalmat és hazánk versenyképességét.”
Azt már én teszem hozzá, hogy az újabb be nem tartott ígérettel a kormány ismét csak még távolabb rúgja magát az uniós forrásoktól.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
