A gyorsan dráguló sertéshús elérte a politikai ingerküszöböt is, nem véletlen, hogy az ellenzék támadási felületként használná a kormánnyal szemben. Egy képviselői kérdésre Nagy István agrárminiszter azt válaszolta, hogy a drágulás nem egyedi magyar jelenség, hiszen ez a trend a világpiaci árakban is megfigyelhető, aminek oka a sertéspestis megjelenése miatti keresletnövekedés. Úgy tűnik azonban, hogy az ügyben egyelőre érdemi intézkedés nincs kilátásban, hiszen a miniszter nem előre, hanem visszatekintett a válaszában, amikor azt hangsúlyozta, 2016-ban a kormány az alapvető élelmiszerek közül elsőként a sertéshús áfakulcsát csökkentette 5 százalékra, továbbá itt valósult meg először a teljes körű forgalmiadó-csökkentés is.
Ez azonban hiába hangzik jól, a fogyasztók már rég nem érzékelik, sőt úgy tűnik napról napra magasabb árakkal kell szembesülni az üzletekben. Az elmúlt hetekben mi is többször beszámoltunk már a sertéshúsok piacán tapasztalható drasztikus áremelkedésekről. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai szerint soha nem volt olyan drága a párizsi, mint most, de a karaj ára is az egekbe szökött, néhány nappal ezelőtt pedig a rövid idő alatt brutális mértékben dráguló téliszalámiról számoltunk be. Ezeknek pedig könnyen lehet következménye, és tűnhet úgy, hogy a kormány cserbenhagyta az embereket.
Magyarországon ugyanis a folyamatosan növekvő húsfogyasztás közel felét a sertéshús teszi ki, az elérhető KSH statisztikák szerint évente egy-egy magyar átlagosan közel 30 kiló sertéshúst fogyaszt. Miután ebbe a csecsemők és aggastyánok is beletartoznak, ezért az aktív korúak ennél biztos, hogy sokkal több ilyen terméket fogyasztanak, az átlag nagyságrendileg 40 kiló körül lehet. Ez pedig havi szinten is több ezer forintos plusz kiadást jelent a húsfogyasztó családoknak. Ezt tetézheti az is, hogy a hús súlya az inflációs kosárban sem elhanyagolható, és a tovább emelkedő árak növelhetik ezt az indexet is, ahogy az a múlt havi adatokban is visszaköszönt.
Ha pedig az infláció növekszik, akkor az a forintot is tovább gyengítheti, hiszen a befektetők reálhozama (ami már most is negatív) tovább csökken. A lakosság deviza kitettsége ugyan nem jelentős, köszönhetően annak, hogy a devizahiteleket átváltották forintra, ám az energiaárakban visszaköszön, ha további történelmi mélypontok jönnek a magyar fizetőeszköznél. Ez pedig ismét jelentkezik az inflációnál tovább erősítve a negatív irányú öngerjesztő folyamatot. Végsősoron az eredmény többek között az lesz, hogy hiába emelik esetleg jövőre is erőteljesen a béreket, az átlagember ezt nem fogja érzékelni, mert a pluszpénzt otthagyja a hentesnél és a benzinkúton.
Arról sem szabad megfeleldkezni, hogy az Orbán-kormányok az elmúlt évtizedben sokat tettek az erős paternalista államképhez, ami most visszaüthet. Ugyan a 2014-es választáson kétharmadot ért a rezsicsökkentés, de az ilyen lépések a választókban azt a képet erősítették, hogyha baj van, akkor jön az állam és segít.
Sokan nem értették és ma sem értik, hogy a jogállamiságot folyamatosan nyesegető kormány miként képes az országgyűlési választásokon annyi szavazatot besöpörni, hogy rendre kétharmados többséget ér el a Parlamentben. Ebben a nagyon erős kommunikáció mellett döntő szerepe van a gazdasági növekedésnek, a javuló életszínvonalnak. Láttunk már ilyet ebben az országban a szocializmus idején is, amikor a viszonylagos jólétért cserébe az emberek befogták a szájukat, akik pedig akkor szocializálódtak, azok ma is jelentős számú vokssal rendelkeznek a választásokon.
Nagyon nem mindegy tehát, hogy a szavazópolgárok miként ítélik meg a helyzetet, hiszen az önkormányzati választások kudarca után aligha szeretne egy faék egyszerűségű, tehát a legkevésbé szofisztikált szavazókhoz is eljuttatható klisét a Fidesz. A kormány által tehetetlenül szemlélt dráguló húsárak pedig akár ilyen is lehet. Más kérdés, hogy ebből a szempontból valóban nincs sok mozgástere az agrárminiszternek, hiszen az adunak számító áfacsökkentést már elhasználták. Arról nem is beszélve, hogy a szakértők szerint a sertéspestis miatt Kínában drasztikusan leépült állomány - a leggyakoribb becslések az állomány megfeleződéséről beszélnek - egy elhúzódó válságot fog eredményezni.
Akinek szűkös az anyagi kerete az magától fogja elengedni a sertést és vált át baromfihúsra, ez a folyamat a kereskedők szerint már el is indult. Ugyanakkor pont egy olyan időszak előtt állunk a karácsony és az év vége kapcsán, ami Magyarországon nem az áhítatról, hanem a nagy családi ebédekről és vacsorákról szól. Ebben a körben pedig még inkább hatványozódhat, ha elmarad a kötelező fogásnak számító hurka-kolbász, ha nem csinál a háziasszony töltöttkáposztát, vagy a vendégek nem kapnak malacsültet. Kérdés, hogy a kormány akar és tud-e ez ellen valamit tenni?
