Lassan már barlangban kell élni ahhoz, hogy ne lehessen tudni: idehaza háborús és szankciós infláció van. Most pedig ez már "világosan" látszik a kormányszóvivő és más kormányzati tagok szerint. Hogy mégis miért lenne ez ennyire világos, azt nem tudom. Tény, nincs olyan ember, cég, aki ne tapasztalná a rendkívül magas inflációs környezetet idehaza, de
amikor olyanokat mondanak országunk vezetői, hogy a háború következménye sújtja Európát és Magyarországot is, vagy hogy a brüsszeli szankciók is növelik az árakat, amiket nem akarnak visszavonni, és ezért háborús és szankciós infláció van, az jut eszembe, hogy "láttak ők tagállami inflációs rangsort?".
Például mint ez a lenti, amiről ordít, hogy valamiért Magyarországot mindenkinél jobban sújtja a háborús és szankciós infláció, mint bármely más uniós tagállamot.
Oké-oké, értem, a k.ö.z.v.e.t.l.e.n szomszédunkban zajlanak a háborús események. Ám ezt ugyanúgy elmondhatja magáról Románia, Szlovákia és Lengyelország, ott viszont valamiért mégis 14-16 százalék között volt márciusban a fogyasztóiár-index mértéke. Sőt, mondok - vagyis írok - még abszurdabbat: még ott sincs akkora infláció, mint nálunk, ahol maga a háború zajlik, Ukrajnában (21,3 százalék).
Magyarország ennyire "előkelő" helyezése egy hungarikumnak köszönhető, Orbán Viktornak és olykor piactorzító, a versenyszabályokkal ellentétes kormánydöntéseinek.
Szóval a kormány már eddig is 20 ellenszert vetett be az árak elszabadulása ellen, aminek hatására három hónap alatt sikerült 0,5 százalékponttal csökkenteni az árindex mértékét. Az mellékes a történet szempontjából, de a következő kilenc hónap alatt még 15,3 százalékpontot kellene összehozni a kormányzati cél érdekében. Igaz, a második félévben már jelentős szerepe lesz a bázishatásnak is. De visszatérek az intézkedésekre, mint például a 13. havi nyugdíj, a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, rezsicsökkentés fenntartása, ársapkák és kamatstopok. Gazdasági történéseket követő olvasóinknak egyértelmű: ezek egy részének semmi köze az infláció elleni küzdelemhez, békeidőben is emelkedik a minimálbér és a 13. havi nyugdíj is már jó pár éves projektje a kormánynak.
Most egy legalább ennyire újszerű újabb intézkedésről döntöttek: a kötelező akciókról a nagyobb élelmiszerüzletekben. Szentkirályi Alexandra szerint francia és görög példát vettek alapul, amikor elhatározták ezt a lépést. Igenám, csak ott nem volt ársapka, nem volt szektort sújtó extraprofit kiskereskedelmi adó és szabadabb verseny van. Bevallom, az ottani akciózások mértékéről nincs információm.
Az Orbán-kormány viszont ezzel nem először avatkozik be a versenybe, a piacba Orbán Viktor és kormánya. Ismét ő akarja megmondani a tutit egy magánvállalkozásnak, ezt pedig legalább annyira nem szereti a piac, mint amennyire mérsékelt hatása lehet. Főleg, ha egy évvel korábban az értékesítési árakat szabták meg. Örvendetes, hogy jelen állás szerint a kisboltokra nem fog vonatkozni az intézkedés, ám ennek következményeként még nehezebben tudnak majd versenyre kelni a nagyobb áruházakkal. Vagyis könnyen csattanhat ismét a kisboltokon az ostor vége.
Az üzletek között pedig a kiskereskedelmi forgalom csökkenésével egyre élesebbé válik a verseny már az elmúlt időszakban. Talán mindenki emlékszik a vaj ára körül kialakult versenyre az elmúlt hónapokból. Nos, a piac valahogy természetszerűen magától így reagál arra, ha egyre kevesebbet vásárolnak a fogyasztók. A boltoknak ugyanis nemcsak a minél nagyobb bevétel elérése a cél, hanem a mennyiségi értékesítés fenntartása is - hisz, ha rájuk rohad az alma vagy a szeletelt sajt, azon komoly veszteségeket érnek el. Így hát egyre jobban akcióznak. És nem ám 10 százalékkal, 20-30, de akár 40 százalékkal is lejjebb viszik egy-egy termék árát.
Tehát anélkül is lépnek és akcióznak, hogy a kormány megmondaná nekik, hogy "hé, akciózz már hetente, jó?!"
Nincs is tehát semmi nagy újdonság, pusztán a kormány a részben saját maga gerjesztette helyzetre próbál eredményesnek remélt megoldást találni. (Azt azért nem merem kijelenteni, hogy a boltosoknak a kötelező jelleg ne járna majd pluszfeladattal és -teherrel.) Pedig, ha nem lettek volna ársapkák - pláne nem ilyen hosszú időn át -, a piac saját magától talán még nagyobb versenybe kezdene, mint most. Könnyebben tudna válaszokat adni az aktuális gazdasági és piaci helyezetekre.
A kormányt viszont nem ez érdekli, ahogy az ársapkáknál sem hallotta meg a óva intő közgazdasági figyelmeztetéseket hiányról, árnövelő hatásról, sokkal inkább politikai hasznot akar húzni a részben saját maga kiváltott helyzet megoldásából. Miért? Válaszként egy kérdés adódik erre: miért pont három hónap múlva akarja ezt bevezetni a kormány, miért nem előbb, hiszen gyakorlati példák is mutatják, hogy igazából egyik napról a másikra zokszó nélkül beavatkozik a piacba, ha érdekei úgy kívánják? Az igazi válasz a számokban rejlik: az elemzők és a statisztika is arra enged következteni, hogy az infláció jelentősebb mérséklődése az év második felétől kezdődhet el, amikor dolgozni kezd már a bázishatás. Vagyis júliustól, először kisebb, majd egyre nagyobb mértékben az utána következő hónapokban.
Tehát a kötelező akciók nélkül is lassulni fog az árak emelkedési üteme pusztán a statisztika és a matematika törvényszerűségei miatt.
A kötelező akciók hatásának kimutatása ráadásul nem is lesz egyszerű feladat a kormány számára, hiszen nem lesz elég megnézni a KSH inflációs statisztikáját. Az ugyanis a normál árat veszi figyelembe mindig, sosem az akciósat.
Szóval látszólag érthetetlen, milyen mérhető gazdasági haszna lesz annak, hogy a kormány kötelezővé tett egy most is egyre nagyobb méretekben jelenlevő piaci gyakorlatot.
Hogy ezt úgy adták elő, mintha a spanyolviaszt találták volna fel, az már annyira nem is meglepetés. Hogy majd ennek "eredményét" a mérséklődő inflációra mutogatva megmentő szerepben tetszelegve tálalják majd a kormánypárti médiát fogyasztók számára, az sem lesz meglepetés. Hogy ennek tényleg lesz-e érdemi hatása, amit nem a gazdasági folyamatok eredményeznek, az már meglepetés lenne. De legalább fel lehet mutatni egy újabb "infláció elleni szupervakcinát".
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
