Önmagában már az is árulkodó jel, ha egy ország kormányfője egy négynapos ünnep kellős közepén is szükségét érzi annak, hogy szóljon a nyilvánossághoz. Ilyet általában vészhelyzetekben, rendkívüli események bekövetkezte után vagy éppen az előtt szoktak tenni.
Jó, jó, tudom, Magyarországon immár öt éve, a Covid kirobbanása óta állandó vészhelyzet van. De azt is jól tudom, azért, hogy a kormány olyan döntési jogköröket is magához vonhasson, amelyeket békeidőben nem tudna megtenni.
Paradoxon, hogy a járvány és a háborúk miatti válsághelyzetet kihasználva kormányoz a magát az amerikai mellett az egyedüli békepártiként aposztrofáló Orbán-kabinet.
Amelynek feje a munka ünnepe miatti hosszú hétvége második napján – amely a ledolgozások miatt szombatinak, tehát pihenőnapnak felel meg – is az állami rádió rendelkezésére állt. Miután kétségtelenül válsághelyzet van, olyan, amikor egy felelős miniszterelnöknek meg kell szólalnia. Elmagyarázni, mi miért történt és mire számíthatunk.
Más kérdés, hogy ha valakinek az utóbbi másfél évtized után esetleg halvány reménye maradt arra, most majd valós helyzetértékelést kap, annak csalatkoznia kellett.
Ugyanúgy, ahogy 2023 elején, amikor az infláció több mint negyedszázada nem látott mértékűre szökve megközelítette a 26 százalékot. Akkor ezt Orbán és szakminiszterei azzal magyarázták, hogy a háború és az Oroszországgal szembeni szankciók miatt mentek fel az árak (akkor született ugye a háborús és szankciós inflációs klisé), amire aztán az akkor még Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank (MNB) még rá is tromfolt egy profitvezérelt infláció kifejezéssel.
Kétségtelen, hogy a háború miatt szerte a világon, de különösen Európában meglódultak az árak. Elsősorban az energia lett eszméletlenül drága – emlékezzünk csak a 2022. augusztusi 350 eurós gázárra (most ugye ez a tizede, 30-35 euró) –, de a létfenntartásunkhoz elengedhetetlen élelmiszerek ára is kilőtt. Mindenhol.
Ám arra, az elsősorban gondolkodni képes honfitársainkat foglalkoztató kérdésre, amely gyakran hangzott el baráti összejöveteleken, kocsmákban, munkahelyeken vagy csak amikor két ember összefutott egy jó ismerősével az utcán, miszerint az Európai Unió 27 tagországa közül miért pont nálunk volt messze a legmagasabb az infláció, a mai napig nem adott a valóságot tükröző választ a kormány.
Nem csoda. Egy őszinte magyarázatban ugyanis Orbán Viktornak azt kellett volna kifejtenie, hogy a hazai infláció nem a járvány, nem a háború és nem is a vállalatok profitéhsége miatt lett a többi, a háború és a szankciók által ugyancsak sújtott EU-s országokhoz képest jóval magasabb. Hanem azért, mert már eleve magasabb bázison kaptuk meg a globális inflációs nyomást.
Fotó: Depositphotos
Ma már gyakran feledésbe merül, ezért érdemes felidézni: nálunk már 2016-17-ben is elkezdett emelkedni a fogyasztóiár-index. A Matolcsy vezette MNB által mesterségesen alacsonyan tartott kamatok miatt ugyanis boldog-boldogtalan költött, a magánszemélyek fogyasztottak, a vállalatok beruháztak. S amikor az infláció elkezdett emelkedni – mai szemmel nem vészes a 2017. februári közel 3 százalék, de fél évvel korábban még -0,6 volt! –, az MNB meg sem mozdult. Alapkamata 2016 májusa és 2020 júniusa között nem változott, miután Matolcsy (és ez nem vicc!) olyan jegybankelnökként szeretett volna bekerülni a gazdaságtörténelembe, mint akinek a nevéhez soha nem fűződik monetáris szigor, azaz kamatemelés. Ez nem sikerült, de nem azért, mert aztán 2021 júniusában mégis rákényszerült erre. Hanem mert, a Matolcsy-név már örök időkre összeforrt az MNB-alapítvány(ok) botrányos ügyével.
A Covid előtti magasabb bázisra jött rá aztán a 2021 őszétől indult kormányzati osztogatás. Amikor az Orbán-kabinet mintegy 2000 milliárd forintot öntött a gazdaságba, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 2022 tavaszán esedékes választásokon további négy évvel meghosszabbítsák a regnálásukat. Ez sikerült is. Az emberek meg köszönték szépen és elköltötték az ingyenpénzt.
Hol volt akkor még a háború, amikor 2021 őszén előbb az élelmiszerekre, majd a benzinárakra húzott sapkát a kormány?
Azóta vergődik a magyar gazdaság, zárta a hangzatos ígéretek (lásd 4 százalékos GDP-növekedés) ellenére az utóbbi két évet recesszióban. S bár Orbán az idei esztendőre repülőrajtot ígért, valamint azt, 2025 fantasztikus lesz, az áttörés éve, az eddigi adatok ennek épp az ellenkezőjét támasztják alá. Vagyis a recesszió folytatódását.
Amiért a kormány szerint továbbra is csak és kizárólag a külső körülmények hibáztathatók, még véletlenül sem ők – ha valamiben, ebben legalább következetesek. A legújabb, az első negyedéves mínuszos GDP-adatra hangolt narratíva úgy szól, hogy (érdemes szó szerint idézni a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményét), „Az Európai Unió hosszú ideje elhibázott gazdaságpolitikát folytat, egyrészről a háborút támogatja a béke helyett, másrészről az összes rendelkezésre álló pénzt Ukrajnának adja. A háború elviselhetetlen pénzügyi terhei és Ukrajna jövőbeli csatlakozási lehetősége a magyar gazdaság kilátásait rontják. Amíg tart a háború és folytatódnak a szankciók, addig Európa és benne Magyarország fizeti meg a háború árát!”
Na ennek a sulykolása miatt kellett Orbánnak a négynapos ünnep kellős közepén megszólalnia. Mert neki a választások megnyerése, a hatalom megtartása a legfontosabb. Mindenek előtt.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
