Mától ketyeg a Monetáris Tanács múlt hétfőn megválasztott egyik új tagjának, Búza Évának a hat évre, azaz 2029. április 6-áig szóló megbízatása. A másik új tag, Kovács Zoltán már március 27-én munkába állt, de az, hogy ő is megszavazta-e a testület másnapi, 28-ai ülésén azt, hogy még maradjon a 13 százalékos jegybanki alapkamat, majd csak jövő szerdán délután derül ki - akkor teszi közzé a kamatdöntő ülés jegyzőkönyvét a Magyar Nemzeti Bank (MNB).
Búza és Kovács megválasztására azért volt szükség, mert két tagnak is lejárt a hatéves mandátuma, Parragh Biankának március 23-án, míg Kocziszky Györgynek április 6-án, azaz ma.
Parragh Bianka annak a Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének a felesége, aki az utóbbi időszakban szokatlanul keményen kritizálta a Matolcsy György vezette MNB által folytatott monetáris politkát, egyebek mellett már hozzáfogott volna a kamatok csökkentéséhez. Ez egybevág az ötödik Orbán-kormány erős emberének, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszternek a kívánalmával.
Így azt lehetett gondolni, hogy a két lejáró mandátumú tag közül Parragh Bianka biztosan marad a Monetáris Tanácsban, annak ellenére, hogy a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egyszer sem szavazott Matolcsyék ellen. Ami persze annak is betudható, hogy állítólag a testület addig nem szokta berekeszteni az ülését, amíg nincs meg a konszenzus - ahogy az a módi például a 12 tagból álló esküdtszékben.
Mindenesetre a hölgycserével semmivel sem romolhatott a Matolcsy mellett 2020. május végi kurta-furcsa távozásáig az MNB alelnöki tisztét ellátott Nagy befolyása. Sőt, Búzát inkább tekintik szakmai körökben az ő emberének, a miniszternek állítólag jelentős szerepe volt például abban, hogy a Garantiqa élén eltöltött sikeres tevékenysége elismeréseként március 15-én állami kitüntetésben részesült. S úgy tudni, a másik új tag, a Kocziszky helyére érkezett Kovács is Nagy javaslatára került a Monetáris Tanácsba, noha a hivatalos jelölést a jegybanktörvénynek megfelelően nem is ő, hanem a parlament gazdasági bizottsága tette meg - amelyben természetesen ugyanúgy megvan a biztos kormánypárti többség, mint a plenáris üléseken.
A két új taggal azonban még mindig nem lehet képes átvinni az akaratát Nagy, már ha azt feltételezzük, hogy Búza és Kovács is a gazdaságfejlesztési miniszternek tetsző módon szavaz. (Mert azért ne zárjuk ki, hogy azért az üléspont határozza meg az álláspontot, magyarán, belülről azért máshogy látják a helyzetet az újak.) Legközelebb pedig csak közel két év múlva, 2025 márciusában lesz üresedés a tanácsban, igaz, akkor igazi cunami lesz e tekintetben, hiszen csaknem másfél hónapon belül három megbízatás is kifut:
- Matolcsy elnöké március 4-én,
- Pleschinger Gyuláé március 5-én,
- Patai Mihály alelnöké április 22-én.
Kérdés, addig hajlandó-e várni Nagy, vagy esetleg más módon próbálja már korábban a maga javára fordítani az erőviszonyokat, annak érdekében, hogy a mostanitól eltérő irányt vegyen a monetáris politika.
Egyrészt nem zárható ki, hogy az új tagok érkezésével mások is változtatnak az álláspontjukon, s ha még hárman is mellettük szavaznak, akkor többségbe kerülhetnek a vélhetően egységfrontban maradó elnökkel és az ő három alelnökével szemben.
Másrészt arról is lehetett hallani a múlt év végén, amikor Matolcsy a gazdasági bizottság előtt szokatlanul keményen kritizálta a kormányt, jobban mondva annak gazdaságpolitikáját, hogy az Orbán Viktorhoz közelállók ezen annyira bepörcentek, hogy azt suttogták a főnökük fülébe, intézményi átalakításba csomagolva távolítsák el a "renitens" elnököt a jegybank éléről. Ennek módjaként azt dobták be, hogy a 2013 őszén az MNB-be applikált pénzügyi felügyelet ismét önállóvá válna, ami jogalapot teremthetne új jegybankelnök választásához.
Az ennél szofisztikáltabb metódus szerint pedig egy törvénymódosítással felemelhetik a Monetáris Tanács maximális létszámát a jelenlegi 9-ről, mondjuk 13-ra - erre már volt példa, a 2000-es évek közepén Gyurcsány Ferenc ily módon teremtett többséget, négy embere beültetésével, az akkori MNB-elnök Járai Zsigmond vezetette testületben.
Ezek a törekvések az utóbbi időben elhalványultak - úgy tudjuk, azért is, mert lapunk révén nyilvánosságra került e feltételezés, amelyre gyanúsan nem érkezett cáfolat -, s még annak ellenére sem erősödtek fel, hogy néhány hete Matolcsy, ha valamivel kétségtelenül finomabb tónusban, de gyakorlatilag a plenáris ülésen is megismételte a kritikáit.
Mondjuk nem is baj ez a visszakozás, sőt, egyenesen támogatandó, hiszen az EU-források miatt pengeélen táncoló, európai uniós szinten rekorder inflációval küszködő magyar gazdaság számára a legkevésbé sem jönne jól egy (újabb) bizalomvesztés, ami abból fakadna, hogy ha nem is törvénytelenül, de cseppet sem elegánsan hajtana végre a kormány egy rezsimváltást a bankok bankjánál.
A mostani forgatókönyv szerint (a hangsúly a mostanin van, hiszen "azelmúlttizenháromévben" már számtalan esetben láttunk jelentős, akár néhány óra alatt végbement pálfordulásokat) tehát 2025 márciusáig marad a mostani felállás. Hogy utána mi lesz, azt még korai taglalni. Pestiesen szólva, addig még sok víz folyik le a Dunán, elég csak az uniós pénzekre (tagságunkra?), illetve a háború megjósolhatatlan végkifejletére utalni.
S bár "jól értesültekkel" beszélve szinte lépten-nyomon azt lehet hallani, nem is lehet kérdés, ki lehet Matolcsy utódja, én azért nem vennék mérget arra, hogy Nagy Márton 2025 márciusában visszatér egykori munkahelyére, csak immár eggyel magasabb (a legmagasabb) pozícióba. Látva a miniszterként eddig eltöltött egy évét, azt, hogy kívülről úgy tűnik, nagyon is kedveli a kormány gazdasági éceszgébere szerepét, még az is lehet, hogy az MNB-elnöki poszttal nem érné be. Hiszen utóbbi ugyan hatéves tuti munkahelyet jelentene, s mint pont ezekben a hónapokban látjuk, Matolcsy példáján, kívülről szinte lehetetlen irányítani a jegybank munkáját, azért egy magas kormányzati funkció úgynevezett befolyásindexe nagyobb.
Pláne, ha az még a miniszteri posztnál is magasabb...De ne menjünk ilyen messzire.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
