Szerkesztőségünk két tagja pro és kontra fejti ki véleményét a szerdán bejelentett iskolai nyitással kapcsolatban. Szülőként mindketten érintettek, gyermekeik közül -, ha addig nem lesz újabb változás - hétfőtől lesz aki visszatér az iskolapadba, míg olyan is akad, aki otthon próbálja elsajátítani a tananyagot.
Sok igazság van kollégám jegyzetében, így én is azt gondolom, hogy a kormány elsősorban közvélemény-kutatásokra alapozva hoz döntéseket a járvánnyal kapcsolatban, vagyis hajlik, mint a nád, ahogy a többségi vélemény szele fúj, átgondolt és előre precízen bemutatott - ad absurdum: megvitatott - stratégia helyett szélkakasként fordul arra, amerre a többség akaratát érzékeli-méri (erre majd még visszatérünk). Ám, abban már nem értünk egyet, hogy pontosan milyen (köz)véleményre figyel oda Orbán Viktor.
Kollégám szerint csak a "sipítozó" szülők hangját halotta meg a kormányfő, ám ez nem így van. Most hagyjuk is a jelző pejoratív, sértő jellegét (mintha azok a szülők felelőtlenül csak panaszkodnának, mintha semmi se lenne jó nekik, és ne lenne valós alapja aggodalmuknak), koncentráljunk inkább a döntésre, és hogy ez valójában mennyire teljesíti az aggódó szülők óhaját (nem mintha ez kívánságműsor lenne, persze, de azért választópolgárok vagyunk mi is).
Ezek a szülők ugyanis nem azt tartják legfontosabb különbségnek, hogy gyerekük felsős, gimnazista vagy ovis, esetleg alsós, hanem azt, hogy az oltások csak a 2. fázis beadása után nagyjából egy héttel teszik védetté az oltottakat, így a tanárokat és a szülőket is.
A tanárok soron kívüli oltása április elsején kezdődött, és a Kormányzati Tájékoztatási Központ szerdai levele szerint a köznevelésben dolgozók négyötöde kapta meg eddig az első oltást, a másodikra pedig még nemigen kerülhetett sor, hiszen a Pfizer vakcináinak beadása között 21 napnak kell eltelnie.
Én is tudok olyan tanárról, aki a múlt héten kapta meg az elsőt, de neki ugyanúgy be kell mennie órát tartani a gyerekemnek hétfőn, pedig még a viszonylagos védettséget jelentő 14 nap sem telik el addig. A szülők közül pedig sokan vannak, akik még az elsőt sem kapták meg.
Vagyis ez az intézkedés pont nem ezen aggódó szülői kör megnyugtatására született.
Tekintve, hogy naponta 2-300 halottja van jelenleg is vírusnak, a napi új fertőzések száma is a Robert Koch intézet számítása szerint biztonságosnak mondható 1400 többszöröse, közel tízezer covid-beteget ápolnak kórházban, több mint ezeregyszázan lélegeztetőgépen. A nyitás ilyen körülmények között felelőtlenség, főleg úgy, hogy pont a legkisebbek azok, akik a védekezés hatékony módjait jóval kevésbé tudják betartani (képzeljük el a távolságtartást és a folyamatos maszkhasználatot az ovisok és az elsősök között - nálunk rendszerint az volt a jellemző, hogy egyedül az én - vagy legfeljebb még egy-két másikon - gyerekemen volt maszk az órákon). Saját családom esete mutatta meg, hogy még a szabályok leggondosabb betartása mellett is el lehet kapni a koronavírust - mégpedig pont a legkisebbektől, az iskolából.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki, sőt, sokan egyáltalán nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak a gyermekükkel, gyermekeikkel, mert elfogy a szabadságuk, munkaadójuk nem nézi jó szemmel a folyamatos távolmaradást vagy egyszerűen nem olyan munkát végeznek, ahol ez megoldható. Ez jelentős probléma, de egy felelős kormány ilyenkor több dolgot tehetne:
- Kompenzálja legalább részben azokat a szülőket, akik kénytelenek otthon maradni. Igen, pénzzel, méghozzá annyi pénzzel, ami lehetővé teszi a munkából kieső szülő korábbi életének folytatását. Mert ez bizony munka, nem is kicsi, nem is egyszerű, tehát még csak nem is a semmire adná a kompenzációt az állam.
- Kollégám cikkében jól mutat rá a mentális teherre, ami a szülőkre és a gyerekekre (és persze a tanárokra) hárul ebben a helyzetben. Ezt enyhítendő lehetne mentálhigiénés segítséget biztosítani nekik (szülőknek, gyerekeknek, tanároknak egyaránt), készíthetnének videókat, letölthető segédanyagokat, hogyan lehet csökkenteni az ezzel járó terheket. Ha lenne elegendő számú szakember a kevés számú iskolapszichológuson kívül is, persze. Lett volna erre egy év, felkészülni, tenni valamit.
- Elegendő eszközt biztosít az iskolák, a tanulók, a tanárok számára, hogy legyen min tanulni és tanítani.
- Ingyenes tesztelési lehetőséget biztosít a tanárok, a tanulók számára, hogy pontossan lehessen tudni, ki fertőzött és ki nem.
Ezek pénzbe kerülnek, viszont messze nem annyiba, amennyibe az emelkedő esetszámok, kórházi ápolások, a járvány elhúzódása kerül. És igen, például ezért lett volna jobb helye annak a 289 milliárd forintnak, amit 3 alapból a sportra fordított a pandémia idején a kormány.
Igaz az is, hogy iskolánként is változik a szülők leterheltsége. Mi is megtapasztaltuk, hogy sokkal nehezebb szülőként és gyerekként is egy olyan iskolában, ahol alapvetően kimerül a digitális oktatás abban, hogy a tanárok valamilyen internetes rendszeren keresztül feladják az aznapi teendőket, rábízva a gyerekekre és szüleikre annak átadását, mint egy olyanban, ahol laptopon azért zajlik az óra, a tanár virtuálisan jelen van, és pedagógusi munkát végez.
És persze az is kérdés, hogy tényleg szükséges-e az a tananyagmennyiség, amit a magyar közoktatás folyamatosan leadni akar. Ha a hatékonyságát és az eredményeségét nézzük, akkor biztosan nem, ahogy erre Tóth Hajnalka és Trautmann László cikke is rávilágott. Szóval én a kollégámmal elentétben egyáltalán nem aggódom amiatt, hogy a nebulók számára - főleg alsóban - hiányozna ez a pár hónap.
De akkor kit is hallgatott meg Orbán Viktor?
A kiindulópont az, hogy minden politikus választást akar nyerni, természetesen a magyar miniszterelnök is. És Lázár János tegnap lapunkban megjelent interjújából már kiérezhető (a kormánybiztos odanyilatkozott, hogy nem dől össze a világ, ha nem ők nyernek), hogy a jövő évi választásokat messze nem tekinti lefutottnak a Fidesz, mint az eddigiek 2010 óta. A Medián HVG számára készült felméréséből kiderül, hogy a magyarok mindössze 36 százaléka tudja belőni, hány halálos áldozata is van a koronavírus-járványnak, vagy jelentősen alulbecsülik (10%) vagy nem tudják (37%).
Azaz a választók többsége nem nagyon tudja, mennyire veszélyes ez a vírus, a legalapvetőbb, nap mint nap elhangzó adatok ellenére sem tudja, ellenben a kormány álláspontját folyamatosan hallva, hamis biztonságérzete keletkezhet.
Ellenben teljesen természetes módon nagyjából mindenkinek elege van a bezárásokból, karantéból: szeretnénk visszatérni a normális, megszokott éltünkhöz, és ez a vágy, kiegészülve a pandémia miatti egzisztenciális fenyegetettséggel, éppen elég arra, hogy a kormány úgy érezze:
ha nem nyitnak minél hamarabb, az akkora elégedetlenséget, apadó pénztárcákat eredményez, amibe viszont belebukhatnak.
A szülők körében készített, 85 ezer választ eredményező felmérés szerint az általános iskolák alsó tagozatos tanulók szülei sokkal inkább hajlandóak visszaengedni gyermekeiket, mint a felsősöké.
Emberek! Hagyjátok már abba ezt az elégedetlenkedést! Nagyon is jól döntöttek! Nem engedik össze egyb BBől a rengeteg gyereket! A felsős már tudja otthon végezni a dolgát de az alsós gyerekkel nagyon nehéz otthon! Állandó felügyeletet igényel és segítséget! A dolgozó szülőnek fogy a szabadsága és nem mindenki tudja megoldani a felügyeletet! Tessék már egy kicsit elvonatkoztatni a politikától!!!! Nem csak Magyarországon van gondban a vezetőség hanem világszerte! Ez egy rendkívüli helyzet amit EGYÜTT kell megoldanunk és teljesítenünk!
(a legtöbb lájkot kapó komment a kormány tegnapi bejelentése alatt - mintegy kétezren értettek egyet)
A Medián előbb említett felmérése szerint a választók 60 százaléka elégedett azzal, ahogyan a kormány a pandémiát kezeli. Február óta pedig még nőtt is ez az arány, meglepő módon a kormányváltást akarók körében (34-ről 40 százalékra). Megérte az oltások számával kampányolni, és elfelejteni a korábban zsinórmértéknek tekintett haláleseteket kommunikálni. A kormánynak mindig is a választások megnyerése volt az elsődleges szempont, nincs ez másként most sem.
Az átoltottsággal ráadásul nincs szoros összefüggésben a jobb járványügyi helyzet. Mint azt ma laptársunk, a Privátbankár.hu írta, Dánia sokkal rosszabbul áll átoltottságban hazánknál: ott 25 beadott oltás jut 100 lakosra az Our World in Data adatai szerint, nálunk 46, ám az új fertőzöttek napi száma ezer fő alatt van, és naponta csak ketten halnak meg covidban.
Magyarország halálozási aránya százezer főre vetítve pedig közel egy hónapja messze a legmagasabb a világon. Ehhez nem kell kommentár.
Ha ellenben például a fenti javaslatokat figyelembe vették volna, nagyjából két hónap lezárás alatt egy erőltetett oltási programmal (kínaival, orosszal) a nyárra már elegendő beoltottal rendelkezhetnénk ahhoz, hogy valóban visszatérhessünk a megszokott(hoz hasonló) életünkhöz, anélkül, hogy elvesztenénk egy kisvárosnyi polgártársunkat, és megbetegedne háromnegyedmillió polgártársunk. És még Orbán Viktor is megnyerné a választásokat, akár tetszik ez bárkinek is, akár nem.
