Bizonyára mindenkinek megvannak kisdiák évei, az év végi számolgatások. Hányas leszek matekból, földrajzból irodalomból, énekből stb.? Bújtuk az ellenőrzőt, átlagoltunk, hányasra kell év végén felelni, hogy meglegyen a kettes. Vagy az ötös.
Attól függően, ki milyen tanuló volt, büszkén lobogtatta az ellenőrzőt, vagy épp igyekezett a táska legmélyére suvasztani. Csakhogy azért legalább heti egy alkalommal elénk állt apánk vagy anyánk, hogy mutassuk, milyen jegyeket hoztunk! És akkor bizony eljött az igazság pillanata. Eszünkbe sem jutott volna megtagadni az ellenőrző aláíratását, hiszen a szülői nyakleves mellé az alá nem írt ellenőrző miatt még egy osztályfőnöki intőt is kockáztattunk volna.
„Lássuk csak, volt három témazáró, ebből kettő karó, a harmadik már hármas (alá). Feleltél háromszor, karó, négyes, kettes. Ez összesen tizenkettő. Osztva hattal az kettő, nehezen, de átmész. Lesz még egy év végi témazáró? Ülj le, tanulj, nincs foci a szomszéd srácokkal!”
Nos, a rossz tanuló igyekszik úgy eltitkolni a jegyeit, mint ahogy a kormányzat titkolja az idei, valóban pocsék év gazdasági mutatószámait. A minap pedig szerettük volna megtudni a Kormányinfón, mire számít a kormány az év egészére. És bár Gulyás Gergely a második negyedéves GDP-adatok után azt ígérte, a harmadik negyedév számainak ismeretében számítják újra a várakozásokat, most december közepét jelölte meg határidőnek.
Pedig az év lassan véget ér, a két karó témazáró után a harmadik már hármas alára sikerült, és a többi kisebb súlyú felelés sem húzza felfelé az átlagot. Alig egy hónappal az év vége előtt azért már illene a szülők, azaz a választópolgárok kérdésére beismerni, hogy Damoklész kardjaként lebeg fejünk felett a pótvizsga réme.
Már csak azért is, mert a gazdaság többi szereplője számára üzenetet hordoz a kommunikáció, pontosabban annak hiánya is. Ha egy vállalat kontrollingosztálya december elején nem tudja megmondani, milyen lesz az év egésze, kirúgják a vezetőjét. És ő hiába mentegetőzik azzal, hogy lobogtatja a papírokat a jövő évi jóslatokról, simán le lehet őt mosni azzal, hogy még az idei számokat sem találta el. Másodjára sem – teheti hozzá a menedzsment. Emlékezhetünk, az eredeti 2023-as költségvetést 4,1 százalékos növekedéssel és 5,2 százalékos inflációval tervezték és szavazták meg még 2022 nyarán. A büdzsé még hatályba sem lépett, már át kellett írni az egészet, a rendeleti úton megalkotott költségvetés már csak 1,5 százalékos növekedést, viszont 15 százalékos inflációt jósolt.
A rossz tanuló ezt sem találta el. Gulyás Gergely már augusztusban elismerte, „a 1,5 százalékos növekedés esélye rendkívül csekély”. Csakhogy azóta sem rukkoltak elő újabb számokkal, így hivatalosan továbbra is ez a kormányzat álláspontja. Az infláció sem úgy alakult, ahogy azt tavaly decemberben eltervezték. A 15 százalékos hivatalos közlés óta újabb kormányzati számot továbbra sem kaptunk, miközben gyakorlatilag tényként kell kezelni, hogy az idei évben az átlagos pénzromlási ütem 18 százalék körül alakul.
Ahogy a rossz tanuló magyarázza a bizonyítványát, bizonyára sokan ismerik Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című karcolatgyűjteményének egyik legpikírtebb írását. A rossz tanuló a legképtelenebb módokon próbálja kimagyarázni, miért kapott pocsék jegyeket, gyengébbeket, mint mások az osztályban. Persze épeszű szülő ezeket a dumákat nem veszi be.
