<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy eddig csak gyászmunkáról tudtunk, amit az április 3-ai országgyűlési voksolás után már nemcsak egy elhunyt elvesztése, hanem inkább azzal kapcsolatban használtak, hogy az ellenzék hogyan tudja feldolgozni a vereséget. Mintha azonban a Fidesznek is meg kellene emésztenie a még az előző két választásnál is nagyobb sikert. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Déjá vu-érzése lehetett annak, aki csütörtökön meghallgatta a Kormányinfót. Amely az április 3-ai országgyűlési választások utáni első volt, noha április 6-án Orbán Viktor már megtartotta a voksolás után immár szokásosnak tekinthető (minekutána az általa vezetett párt egymás után immár negyedszer nyert) nemzetközi sajtótájékoztatóját. Azon a kormányfő részletesen foglalkozott az újabb kétharmados győzelem lehetséges okaival. Köztük természetesen az ellenzék nagy bukásának potenciális előidézőivel – ezekre most nem térnék ki, a talán leginkább a „vidék meg nem értése” címszóval összefoglalható halmaz az elmúlt közel három hétben unalomig körbejárt a sajtóban és a közösségi médiában.

Az ember azt hitte, hogy ezzel le is zárult a Választás 2022 nevű projekt. Ám tévedtünk. A kormánypárti média képviselőinek kérdéseinek és Gulyás Gergely azokra adott válaszainak hallatán az volt az érzésünk, mintha visszamentünk volna az időben és mondjuk március vége lenne, azaz még a választások előttünk állnánk. A kormányhoz hű újságírók ugyanis olyan részletességgel foglalkoztak az ellenzékkel, mintha még az lenne a tét, hogy az M1 esetleg bizonytalan nézőit a Fideszre való szavazás felé tereljék. Persze partner volt ebben a Miniszterelnökséget vezető miniszter (akinek „főnökéhez” hasonlóan jó esélye van a következő négy évben is megtartani a pozícióját).

Aligha van ország szerte e világban, ahol egy kormányzati szerv által tartott sajtótájékoztató csaknem fele a választások után közel három héttel még mindig az ellenzékkel foglalkozik.

Máshol ilyenkor az újságírók figyelme arra irányul, hogy mi lesz a jövő, kikből fog állni az új kormány, mik lehetnek annak első lépései. Később erről is szó esett, de általánosságoknál alig hallottunk többet, a válaszok mélysége meg sem közelítette az ellenzék „elemzésének” fokát.

Pedig lenne itt bőven miről beszélni. Hiszen az orosz-ukrán háború miatt a gazdaság visszaesett, az infláció szárnyal. Nem csoda, hogy Varga Mihály, szintén valószínűleg a hivatalában maradó, igaz, a hírek szerint vékonyodó tárcával bíró pénzügyminiszter már a választások előtt kilátásba helyezte, hogy költségvetési kiigazításra kerül sor. Ami, ne tévedjünk: véletlenül sem egyenlő a megszorítással!

A Fidesz látványosan óvakodik e szó használatától, "azelmúlttizenkétévben" eltűnt a szótárából, nehogy még valaki megijedjen attól, s még most, az újabb kétharmados győzelem után sem hajlandó elővenni.

 

Mehet tehát a matek a Karmelitában. Kézenfekvőnek tűnne, hogy a választás megnyerésének szándékával született stopok (benzin, élelmiszer) meg nem hosszabbításával kellene kezdeni a nadrágszíjmeghúzást. Ez persze fájdalmas lenne "a zembereknek", köztük feltehetően nem kevés, a kormánypártok fő szavazóbázisához tartozó állampolgárnak. Nem véletlen, hogy a választások utáni megnyilatkozásokból és Gulyás Gergely szavaiból is arra lehetett következtetni, május után is folytatódnak az árstopok. Arra pedig mérget lehet venni, hogy a harmadik hangulatjavító intézkedés, az Orbán-kormány akár le is védethető 2013-as innovációja, a rezsicsökkentés is marad.

Csak június 30-án fut ki a kamatstop, amely a lakossági jelzáloghitelekre vonatkozik, de az utóbbi napokban olyan rémisztő számokkal állt elő „ez a fránya média” (lásd: kamatstop nélkül 30 százalékkal lennének nagyobbak a havi törlesztőrészletek, s a tovább emelkedő inflációra válaszul vélhetően még feljebb menő kamatok miatt ez a szám magasabbra is hághat), hogy nagy tételben mernék fogadni arra, ez a vívmány is megmarad. Már csak azért is, mert ez aztán végképp egy fillérjébe sem kerül a kormánynak (ne feledjük: az üzemanyagárnál legalább a jövedéki adó csökkent, szűkítve ezzel a költségvetés bevételeit), a cehhet a bankok fizetik.

Marad? Fotó: MforMarad? Fotó: Mfor

Amelyeknek még egy újabb banki különadóval is szembe kell nézniük. Ezt gyakorlatilag kész tényként jelentette ki Gulyás, midőn emlékeztetett arra, baj esetén milyen eszközökhöz szokott nyúlni az Orbán-kabinet. Persze a bankok további tehernövekedésének a levét végső soron "a zemberek" ihatják meg, ha a hitelintézetek tovább hárítják a sarcot, illetve kevesebb jut a termékeik, szolgáltatásaik fejlesztésére. De ez esetben sem kell attól tartani a kormánynak, hogy majd őt szidják országszerte, hanem a „gaz és pénzéhes bankokat”, amire még rá is segíthetnek a már jól bevált narratívák – amelyeknek a már idézett kormányhű média is nyilván teret ad majd.

Most még azonban nem tartunk itt, az ötödik Orbán-kormány csak a május 16-ai héten alakul meg. Kár, hogy nem előbb, hiszen addig folytatódhat a szokatlan hazai módi: a választáson levitézlett ellenzék szapulása.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.