Hát, eljött az Orbán-kormány regnálásának utolsó napja, május 9-én tényleg véget ér a NER, és valami új kezdődik, amikor Magyar Pétert választja miniszterelnöknek az új országgyűlés. Sűrű heteink voltak a választások óta. Persze már akinek. Orbán Viktornak például nem annyira.
Az e sorok írásakor még regnáló miniszterelnök ugyanis egész egyszerűen eltűnt a nyilvánosság elől, miután bejelentette, hogy nem veszi fel parlamenti mandátumát. Márpedig ez azért elég nagy kontraszt ahhoz képest, hogy a választások előtt nagyjából napi öt bejelentkezésében láthattuk, milyen keményen „melózik” az országért.
Ebben a pár hétben már nem volt mit csinálni? Az eddig kizárólag kézi vezérléssel működő állam most elketyegett magától is? Iráni háború, energiaválság, ukrán ügyek, uniós csúcs – ezek a pitiáner dolgok nem értek annyit, hogy a leköszönő magyar miniszterelnök nyilvánosan bármit mondjon vagy tegyen ezekkel kapcsolatban. [Persze ahogy befejeztem ezt a cikket, videóval jelentkezett Orbán Viktor – bár nem tudom, hogy annak bejelentése, hogy megy Dopemanhez interjúra, változtat-e valamit a fenti sorok igazságtartalmán.]
Ahogy egyébként kormánya korábban szintén igencsak túlmozgásos tagjai is eltűntek a szemünk elől. Szijjártó Péter, Lázár János és a többiek, hol vagytok? Úgy viselkedik az Orbán-kormány, mint a vereséghez nem hozzászoktatott kisgyerekek: ha eldőlt a meccs, már nem nyerhetnek a társasban, akkor durcásan otthagyják az egészet, pakoljon össze más.
Pedig azért történnek itt még fontos dolgok a Fidesz háza táján. Sokan írtak és beszéltek már a NER összeomlásának váratlan gyorsaságáról. Tér sem lenne arra, hogy most mindent felsoroljak, de csak az elmúlt néhány napból: Balásy Gyula könnyes interjúja; a Tények beszántása; a hirado.hu híre arról, hogy Orbán Viktor öccsét is érintő vízumcsalási ügyben nyomoznak; a legfőbb ügyész harcias nyilatkozata a 24.hu-nak arról, hogy bizony Dubajból is hazahozzák a Ferrarikat, a Szőlő utcai ügyről és az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról; Hankó Balázs, mint olyan; a Fidesz-közeli közösségi médiás és elemzőbirodalom gyors „átalakítása”, és még sorolhatnánk.
És a nemzetközi színtéren? Robert Fico, Andrej Babis, Donald Trump, Giorgia Meloni – egykori büszke szövetségesek elhasznált papírzsepiként dobják félre immár haszontalanná vált egykori szövetségesüket.
Maguk alatt vágják a fát
Nem tudom, de úgy érzem, mindebben azért szerepe lehet annak, hogy a nagy „utcai harcos” még csak úgy sem csinál, mint aki a rászámolás után még fel akarna kelni, inkább még a ringből is kiszaladt. És most úgy tűnik, hogy azok, akik eddig súlyos pénzeket és pozíciókat kaptak feltétel nélküli lojalitásukért, azok szintén az első szóra inkább mentenék a menthetőt.
Csak közben elfelejtik, hogy ezek maguk a beismerő vallomások. Évekig hallgattuk, hogy itt bizony a versenypiacon is erős nemzeti nagytőke épül fel, hogy a Fidesz-közeli média piaci alapon, a háborútól rettegő nyugdíjasok összekuporgatott forintjaiból utalt támogatásokból és a piaci szereplők önként és dalolva adott hirdetéseiből él, hogy itt kérem magasztos, közös elvek tartják össze a „nemzeti oldalt”.
Fotó: TV2
Hát, könyörgöm, legalább a kormányalakítást meg lehetett volna várni, mielőtt elkezdik bezárni a kifizetőhelyeket és kivágni az elhasznált, kontraszelektált siserehad tagjait az utcára. Nem érzik, hogy ez mennyire ciki? Orbán Viktornak annyi szava sincsen már, hogy legalább eljátsszák, itt a gonosz Magyar-diktatúra szántja majd be ezeket a cégeket és „szellemi műhelyeket”? Vagy ő maga adta volna ki a parancsot, hogy a süllyedő hajóba kapaszkodó kezekre rá kell taposni? De milyen üzenet ez azoknak – szavazóknak, megmondóembereknek, üzletembereknek és „üzletembereknek” – akik most fontolgatják, hogy érdemes-e tűzön-vízen kitartani? Balásy példája vagy a Medián legutóbbi, a Tisza 70-23-as vezetését mérő kutatása elég pontosan mutatja.
Így is lehet csinálni?
De hagyjuk is a vesztest, nézzük a győztest! Mi újat tudtunk meg a választások óta eltelt időben Magyar Péterről és a felállni készülő Tisza-kormányról? Először is: emlékszik bárki olyanra, hogy egy ország izgatottan várja, kik lesznek miniszterek egy új kormányban?
És olyanra, hogy komolyan elgondolkozhassunk a kérdésen, valóban a legjobb szakembert választotta-e a miniszterelnök az adott posztra? Lehet bizonyos ügyek miatt ekézni Vitézy Dávidot például, de Lázár Jánosról bárki – Fidesz-szavazókat is beleértve – gondolta úgy, hogy a leghalványabb fogalma lehet a közlekedésszervezésről? Egészen megdöbbentő – és ha teljesen őszinte vagyok, Magyar Pétertől talán kicsit meglepő is – érezni az igyekezetet, minden posztra egy önálló gondolatokkal rendelkező, szuverén, akár ellentmondásra is képes figura kerüljön, személyes szimpátiákat, kapcsolati hálókat, politikai érdekeket felülírva. Mikor volt olyan Magyarországon, hogy egy miniszterelnök többségében úgy választotta ki a kormánya tagjait, hogy végignézett az egész országon, és megpróbálta az adott területen a leghozzáértőbb embert kiválasztani? A válasz valahol a nagyon-nagyon régen és a soha között lehet.
Tessék nyugodtan körberöhögni bárkit, aki azzal jön, hogy Magyar Péter minisztereinek nincs tapasztalatuk egy ország irányításában. Az lehet, de ők a hatalomgyakorlás, a politikai helyezkedés és egymás Orbán Viktor kegyeiből történő kifúrása helyett értenek legalább egy dologhoz.
Meglátjuk, mire mennek vele. Meló lesz, ahogy a leköszönő miniszterelnök mondaná. Mert hát lássuk be, a haza nem is annyira bajban van, hanem nyakig… na jó, ne rondítsunk bele ilyesmikkel a rendszerváltás ünnepébe.
Bele kellett volna állni
Viszont itt azért muszáj megemlíteni Melléthei-Barna Márton ügyét. Természetesen nem tudom megítélni, mennyire jó jogász, azt meg pláne nem, mennyire lett volna jó igazságügyi miniszter. De megint csak, nyugodtan röhögjünk körbe akárkit, aki azzal jön, hogy ez ugyanolyan nepotizmus, mint amire az elmúlt években annyi példát láttunk. Egyrészt ugye nem stimmel az időrend, másrészt itt nem mondjuk – hogy egy légből kapott példát mondjunk – egy gázszerelőből csináltak volna sikeres mindenipari vállalkozót.
Sokan mindenesetre ettől függetlenül ünneplik Magyar Pétert és Melléthei-Barnát azért, mert hallgattak „a nép szavára”, és megszüntették ezt a támadási felületet. De tényleg ez volt a jó döntés? Szakmailag, mondom, nem tudom. Görög Márta életrajza és a hozzáértők véleménye alapján jó választásnak tűnik, de szerintem most hibát követett el Magyar Péter.
Fotó: Facebook / Magyar Péter
Több ügyben is láthattuk már, hogy a hamarosan már beiktatott miniszterelnök egy felzúdulás hatására elrántja a kormányt. És igen, persze lehet annak örülni, hogy a csakazértis, „meghosszabbítjuk Bicskéig” mentalitást valami más váltja fel, és nyilván mindenkinek megvannak a maga kis preferenciái. Én például örülök, hogy az új országgyűlés tagjai végül mégsem tesznek esküt a Szent Koronára, de annak kevésbé, hogy a Székely himnuszt azért eljátsszák majd az alakulóülésen.
De a lényeg viszont az, hogy valamikor, valahol bele kell majd állnia Magyar Péternek a kényelmetlen ügyekbe. Választást lehetett – és valószínűleg ilyen, valódi változást lehetővé tévő fölénnyel csak úgy lehetett – nyerni, hogy minden társadalmi rétegnek, minden világnézetű szavazónak nagyjából mindent megígértek.
De valahol, valamikor azért be kell majd vállalni a konfliktust a saját szavazókkal is. És nem is túl sokára. Az Orbán-kormány gazdasági öröksége jelentette szakadék például biztosan gyorsan közeledik, és ha Orbán Viktor hűségesnek gondolt katonái az első puskalövés előtt bátran el is futottak, a világméretű energiaválság és a nyakló nélküli választás előtti osztogatás gyilkos elegye nem fog.
Én őszintén remélem, hogy az új kormány, az új rendszer meg fogja tudni oldani a problémákat, de legalább el tud indulni az úton a megoldás felé. Ehhez viszont bizony egy ponton kemény konfliktusokat is fel kell majd vállalnia Magyar Péternek a saját kormánya tagjaival és a saját szavazóival is. Mert ahhoz, hogy valaki ne úgy végezze, mint Orbán Viktor, hanem húsz vagy kétszáz évvel később is pozitív előjellel szeretne szerepelni a nem politikai kitartottak által írt történelemkönyvekben, ahhoz nem a pillanatnyi népszerűségen keresztül vezet az út.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
