Akár kész is vagyok elismerni, hogy jelenleg egyik kormánynak, így az Orbán-kormánynak sincs könnyű dolga, amikor a koronavírus-járvány miatti korlátozások és a romló gazdasági mutatók között kell lavíroznia. Ugyanakkor mégis az a véleményem, hogy félszívvel nem lehet védekezni. Hogy a miniszterelnök által is kedvelt focis példával éljek: az a csapat, amelyik félszívvel, vagyis nem teljes erőbedobással küzd az ellenféllel szemben, az általában gólt szokott kapni és vereség a vége.
De kritikám nem csak a kormánynak szól, hanem a cégeknek és az embereknek is. Tehát adva van egy halálos világjárvány, ami ellen szerencsére már van vakcina, de még néhány hetet, hónapot várni kellene ahhoz, hogy mindenkit beoltsanak. Erre mit látok? Például a ferihegyi reptérről továbbra is nyugodtan el lehet röppenni Londonba, Párizsba, Frankfurtba, Isztambulba. Pár négyzetméteres irodákba pedig vígan bejárnak maszk nélkül dolgozni az emberek, minta mi sem történt volna. Tudom, hogy a vírus nem látszik annyira, mint ha mondjuk meteorok potyognának az égből, de attól még a vírus is ugyanolyan katasztrófának minősül.
Egy éve ebben a katasztrófában élünk, ami például annak is köszönhető, hogy papíron ugyan nagyon szigorú határellenőrzés van, de azért megengedik az embereknek, hogy "üzleti útra" kicsit kimenjenek Dubajba. Február 1-én már nyitási tervet közölt a Momentum, amiben például azt követelték a kormánytól, hogy nyissák meg a mozikat, a színházakat és a szállodákat. Mert azt tapasztalták, hogy a fiataloknak és kevésbé fiataloknak fogy a türelme, és egyre másra tartják a házibulikat.
Hát így nehéz védekezni, ha a fél ország nem tartja be a szabályokat. Meg is lett ennek az eredménye: 6278 az új fertőzöttek száma, 15 476-an meghaltak, 6 554 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 639-en vannak lélegeztetőgépen. A felelősség a kormányé. Sokkal kisebbek is lehetnének ezek a számok, ha a kormány idejében hozott volna kellően szigorú intézkedéseket és azokat be is tartatta volna. Február 12-e volt, amikor az országos tisztifőorvos arról beszélt: már Magyarországon is elkezdődött a koronavírus brit mutációjának közösségi terjedése. Miért nem akkor zártunk?
Február 17-én pedig arról indított online nemzeti konzultációt a kormány, hogy a járványügyi korlátozó intézkedéseket fokozatosan, vagy a járvány végén, egy lépésben oldják-e fel. Szlovákiában és Csehországban már rég összeomlott minden, de a mi kormányunk csak várt, csak várt, hátha csoda történik. Nem történt. Most pedig, hogy már megint jól elterjedt a vírus, bejelentik a szigorításokat: hétfőtől március 22-ig bezárják az üzleteket, egy hónapra pedig az iskolákat. Akkora a baj, hogy még a kaszinóknak is be kell zárniuk. Ezt a döntést nem most kellett volna meghozni, hanem kábé egy hónappal ezelőtt. Orbán Viktor naponta tárgyalt járványmatematikusokkal, pontosan tudta, hogy minden egyes nap késlekedésnek komoly ára van. Egy évvel ezelőtt a csapból is Győrfi Pál folyt, arra kérve a népet, hogy maradjon otthon, mostanában inkább a gazdaság újraindítása volt a fontosabb.
Persze valódi szociális intézkedéseket sem tud kipréselni magából a rendszer. A cseheknél például a bérek száz százalékára emelik a táppénz összegét márciusban és áprilisban. Ilyesmiről persze hallani sem akar az Orbán-kormány. Így pedig a "hős" munkavállalók kicsit betegen is inkább bejárnak dolgozni, mert a 60 százalékos táppénzből nem tudnának megélni. A kormány inkább Parragh Lászlónak és társainak tanácsait megfogadva a vállalkozásokat menti.
Ami pedig tényleg döbbenetes: az Országos Kórházi Főigazgatóság számai szerint az egészségügyi dolgozók 96,3 százaléka, több mint 106 ezer szakember választotta az egészségügyi szolgálati jogviszonyba lépést. És ezt, mint valami sikert adja elő a kormány. Legalább 4-5 ezer egészségügyi dolgozó döntött a kilépés mellett. Ez normál esetben is csapás lenne az ágazatra, de egy világjárvány közepén valóságos katasztrófa.
És ez szintén a kormány felelőssége. Nincs rá épeszű magyarázat, hogy miért ezekben a válságos hónapokban kellett az aláírni-nem aláírni dilemma elé állítani egy komplett szektort. Feltételezhető, hogy ha ilyen szerződést például francia ápolókkal vagy mentősökkel próbáltak volna aláíratni, akkor fél Párizs lángokban állna. Budapesten nincs semmi, csak tömött kórházak, ahol mostantól még kevesebben próbálják megmenteni szeretteink életét. Teljes szívvel. Ha már a kormány, a cégek és az emberek csak félszívvel védekeztek.
