Továbbra is óriási kérdés, hogy miként lesznek képesek a családok (vagy közgazdasági szakkifejezéssel: háztartások) kikecmeregni a recesszió és a vágtató infláció okozta egzisztenciális válságból. Hiába a Rogán Antal irányította kormányzati sikerpropaganda, naponta elhangozhat, hogy mekkora mértékben nőtt a fizetések reálértéke, sajnos azt még nagy jóindulattal is talán csak a jelenlegi életszínvonal megtartásának lehet nevezni.
Az nem újdonság, hogy az elmúlt pár évben az elszállt árak miatt a háztartások kénytelenek voltak legalább hozzányúlni, ha nem szinte teljesen felélni a megtakarításaikat. Ilyenkor azért a „több nap, mint kolbász” elve alapján – többek közt bebiztosítandó magukat egy hasonló helyzet esetére – a háztartások ismét elkezdenek takarékoskodni, azaz nem pattan vissza a fogyasztás a válság előtti szintre. A megtakarítások újbóli felhalmozása azonban nem olyan sebességű, mint korábban, hiszen a megemelkedett árak nem csökkentek, sőt!
Fotó: Depositphotos
A jegybank hónapról hónapra felhívja a figyelmet arra, hogy az infláció szerkezete átalakult, és most már a korábbinál jóval nagyobb súllyal esik latba a szolgáltatások áremelkedése. Az úgynevezett visszatekintő árazás, azaz hogy a szolgáltatók az előző évi pénzromlás mértékéhez kötött áremelést a következő év elején érvényesítik, azt jelenti, hogy a tavalyi, 17,6 százalékos inflációnak még idén is van árfelhajtó hatása. És bizony mindnyájan tapasztaltuk, hogy lakásunk, autónk biztosítója, telekommunikációs szolgáltatónk vagy épp számlavezető bankunk két számjegyű mértékkel emelte meg a díjait.
Öröm volt az ürömben az élelmiszerárak viszonylagos árstabilitása, melyet a 2023. februári csúcs után tapasztaltunk. Ez – hangsúlyozzuk – az árak változatlanságát jelenti, ami azt jelenti, hogy egy-egy akciónak köszönhetően akár olcsóbban is meg lehetett venni egyes termékeket, de általános árcsökkenésről nem beszélhetünk. Ezt láttuk a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk, a Privátbankár Árkosár-felméréseiben, a Privátbankár Diszkont Árkosár-felméréseiben, valamint lapunk havonta megjelent Mfor Nyugdíjas Árkosár-felméréseiben is.
Ennek azonban vége, legfrissebb felméréseink szerint a Privátbankár Árkosár értéke története második legmagasabb összegét mutatja, míg az Mfor Nyugdíjas Árkosár értéke immár harmadik hónapja folyamatosan, havi 600-800 forinttal emelkedik.
A megélhetési költségek tehát év közben is emelkednek, míg a fizetések esetében ezt nem lehet elmondani. Az ugyan igaz, hogy a keresetek az előző év azonos hónapjához képest tizenvalahány százalékkal magasabbak, ám ez zömmel annak köszönhető, hogy év elején (vagy épp a tavaly december 1-jei minimálbér- és garantáltbérminimum-emelés miatt már 2023 végén) a vállalkozások megemelték a fizetéseket – ez ugyebár a sokat emlegetett bázishatás –, kisebb részben pedig annak, hogy a feszes munkaerőpiaci helyzet miatt a kilépő munkavállaló helyére a cégek csak magasabb bérért találnak új munkatársat.
A vállalkozások pedig tömeges fizetésemelést nem tudnak év közben adni, őket is kötik az adott évre vonatkozó vállalati büdzsék, valamint a kormányzati megszorítások. Gondoljunk például arra, hogy a bankok az 50 százalékkal megemelt tranzakciós illetéket korlátozás nélkül átháríthatják vállalati ügyfeleikre. És arról még nem ejtettünk szót, hogy a vállalkozások ezt a megemelt költséget kisebb-nagyobb mértékben tovább fogják terhelni vevőikre termékeik, szolgáltatásaik árában.
A rogáni sikerpropagandát tehát illene visszafogni, mert bár tömeges nyomorgásról szerencsére nem beszélhetünk, a megélhetési nehézségek nem enyhülnek, sőt!
De legalább nem műtik át az óvodásokat algériai bokszolóvá!
