Első ránézésre mellbevágó adatokat tett közzé csütörtök reggel a KSH: júliusban a fogyasztói árak átlagosan 4,1 százalékkal nőttek az előző év azonos hónapjához képest. Ez 0,4 százalékponttal haladja meg a júniusit, de ami igazán elkeserítő, hogy az idén ez a legmagasabb érték.
Pedig azt hittük, hogy a 2022 májusától tavaly januárig tartó horroridőszakot – mely végén az éves fogyasztóiár-index több mint negyedszázada nem látott magasságúra, 25,7 százalékosra ment fel – elfelejthetjük, vagy legalábbis egy időre kipipálhatjuk. Ezt a reményt táplálta, hogy egészen ez év márciusáig szépen ereszkedett le az infláció, annak értéke abban a hónapban már csak 3,6 százalék volt.
Persze tisztában voltunk azzal, hogy ez alapvetően a magas bázisnak köszönhető és a hazai érték még így is az egyik legmagasabb maradt az Európai Unióban – lásd a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk Privátbankár Európai Inflációs Körképét –, de azért akkor is jobb volt látni az alsóbb tartományban lévő egy számjegyű értéket, mint a durva két számjegyűeket.
Áprilistól azonban megfordult a trend, két hónapon át magasabb árindexről számolt be a KSH, s bár júniusban ismét alacsonyabbról, csütörtök reggel kiderült, hogy ez csak átmeneti.
Persze olvasóinkat a júliusi visszapattanás nem lephette meg, hiszen lapcsoportunk szokásos havi felmérései – az Mfor Nyugdíjas Árkosár, a Privátbankár Árkosár és a Privátbankár Diszkont Árkosár – már előrevetítették ezt.
Mindenekelőtt az élelmiszerárak régóta nem látott tempójú újbóli kilövését, amit most a KSH tényként közölt. Eszerint míg az előző hónaphoz képest júniusban az élelmiszerek ára átlagosan 0,3 százalékkal mérséklődött, addig júliusban 0,6 százalékkal nőtt.
Ennél nagyobb havi drágulásra fél éve nem volt példa, januárban mért a statisztikai hivatal 1,2 százalékos pluszt.
A fordulatot érzékeltetendő, két terméket érdemes kiemelni. A júniusban még havi szinten 2,1 százalékkal olcsóbbá vált cukor ára júliusban 13,9 százalékkal emelkedett, míg a tojásé 1,7 százalékos mínuszból váltott 4,3 százalékos pluszba.
Ám a cukor ezzel együtt is csak a képzeletbeli drágulási dobogó második fokára került, a dicstelen első helyet elképesztőként minősíthető, 38,1 százalékos havi áremelkedésével a liszt vitte el – ehhez hasonló értékre csak a cikkünk elején említett 2022-2023-as időszakban volt példa. A harmadik „helyezett” étolaj 9 százalékos havi drágulása is mellbevágó.
A tejnél és a sertéshúsnál ugyan nem fordult meg a trend, hiszen azok előző hónaphoz viszonyított árai már júniusban is nőttek, de csak 0,3, illetve 0,6 százalékkal, amelyekhez képest a júliusi 6,8, illetve 3 százalékos drágulásra nehezen találni szavakat. De a sertéshús 2,5 százalékos múlt havi inflációs rátája is durva, különösen annak fényében, hogy például júniusban még a kolbászért és a párizsiért egyaránt 1,1-1,1 százalékkal kevesebbet kellett leszurkolni, mint májusban.
Fotó: Depositphotos
A fogyasztóiár-index meglódulásához ugyanakkor a szolgáltatások drágulása is hozzájárult. Az 1,1 százalékos mérték az élelmiszerárak változása ismeretében még nem is tűnik annyira riasztónak, ám a részletek között már találunk ilyet is, noha a nyári időszak miatt ez logikusnak is tűnik. Az üdülési szolgáltatásokról van szó, amelyek ellenértéke júliusban 12,3 százalékkal volt magasabb a júniusban – egy hónappal korábban még ez a mutató 4,4 százalék volt. De a postai szolgáltatások 5 százalékos drágulása is a „nem semmi” kategóriájába tartozik.
Az üzemanyagoknál is fordult a kocka. Míg júniusban még 3,4 százalékkal csökkentek, addig júliusban már 3,8 százalékkal nőttek. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a KSH minden hónap 20-ai állapot szerint határozza meg az árindexeket, ami a benzinnél és a gázolajnál már okozott értetlenkedést, a 20-a utáni nagy drágulások miatt, ezúttal azonban 5-5 forintos különbségről beszélhetünk, ennyivel ment lejjebb július 20. és 31. között mindkét üzemanyag ára.)
Sovány vigasz lehet, hogy az infláció júliusban nemcsak nálunk lett magasabb a júniusinál. Az eddig közzétett adatok azt mutatják, hogy Lengyelországban 1,6, Észtországban 0,9, Olaszországban, Hollandiában és Izlandon 0,5-0,5, Franciaországban és Németországban 0,1-0,1 százalékponttal lett magasabb az éves fogyasztóiár-index a júniusinál. De egyrészt így is többségben vannak azok az országok, ahol lassult, vagy stagnált a pénzromlás. Másrészt Magyarország így is a mezőny végefelé tanyázik, az adatait eddig publikált húsz ország közül a tizenhetedikek vagyunk, azaz mindössze három országot előzünk meg, a hiperinflációjú törököket, valamint Izlandot és Lengyelországot.
Az idei év rekordmagas inflációs adata az árstabilitás megteremtésén és megőrzésén fáradozó Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának is feladta a leckét. Bár július végén az akkor 6,75 százalékra levitt jegybanki alapkamat 25 bázispontos csökkentését sem lehetett kizárni a tanács következő, augusztus 27-én esedékes ülésén, most ez veszélybe került.
Hiszen a monetáris lazítás a közgazdasági logika szerint ugyan az olcsóbbódó hitelek vonzóbbá válása miatt élénkítheti a keresletet – ami a 4 helyett már csak 2,5 százalékos gazdasági növekedési kormányzati cél teljesüléséhez nagyon is jól jöhet –, ez egyúttal az inflációs nyomást is fokozhatja. Ráadásul a forint sem túl acélos, az utóbbi hetekben fokozatosan gyengülve az euróval szemben például már megközelítette a 400-as szintet. Bár a csütörtök reggeli gyászos inflációs adatra cikkünk megjelenéséig még nem reagált, s az MNB mindig is hangoztatja, hogy nincs árfolyamcélja, azért a mostani körülmények között felelőtlennek tűnik a kamatcsökkentés folytatása.
Különösen amiatt, hogy az alapvető folyamatokat előrejelző – szezonális hatásokról megtisztított – maginfláció még az alapmutatónál is jobban kilőtt, 0,6 százalékponttal lett magasabb a júniusinál, 4,7 százalék.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője is óvatosságra int. Mint lapunkkal közölte,
bár a következő két hónap ismét hozhat némi enyhülést az év/év inflációs mutatóban, elsősorban az emelkedett bázis következtében, továbbra is 4 százalék közelében maradhat a mutató. A következő komolyabb szintugrás az inflációban októbertől várható, amikortól már érdemben 4 százalék felett lehet az adat. A jelenlegi inflációs alapfolyamatokat figyelve úgy látjuk, hogy 2024 decemberére ismét 5,0-5,5 százalékra kúszhat az áremelkedés rátája. A magyar gazdaság teljesítménye gyenge a frissen beérkezett adatok alapján. A belső kereslet oldaláról tehát aligha várhatunk rövid távon érdemi inflációs nyomást. Ezzel szemben a munkaerőpiac továbbra is erős, a bérkiáramlás a vártnál magasabb, ami további nyomást helyezhet a szolgáltatások árára. Emellett a friss kormányzati bejelentések, az adóemelések is előbb-utóbb vélhetően utat találnak majd a fogyasztókhoz áremelések formájában. Mindezek alapvetően tehát kétoldali kockázatként jelentkeznek az inflációs kilátásokat illetően.
Hasonló a prognózisa Regős Gábornak, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának. Ő
a forint árfolyamának alakulását látja az egyik fő kockázatnak, amely egyre intenzívebben befolyásolja a pénzromlást, a másiknak pedig a kereslet esetleges felélénkülését – erre a keresetek reálértékének alakulása lehetőséget ad, azonban az óvatosság miatt egyelőre nem következett be. Ha azonban a kereslet emelkedése bekövetkezne, még egy kicsit magasabb infláció mellett sem biztos, hogy szomorúak lennénk, hiszen ez segíteni tudná a gazdasági növekedést – tudatta lapunkkal.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
