- Mi lenne, ha ősszel fogadnánk el a jövő évi költségvetést? Kicsit kevésbé lenne kockázatos.
- Lehet. De fontos, hogy egyértelműen megüzenjük a következő év irányait. Legyen úgy, ahogy eddig is, jó lesz azt nyár elején összerakni.
- Hát jó. Ez igaz. Végülis, úgyis akkor nyúlunk hozzá, amikor akarunk, hisz rendeletekkel kormányzunk, nem a parlamentáris keretek mentén.
Lehet, én vagyok túlzottan gonosz, de nehezen hiszem, hogy egy hasonló beszélgetés idejénél sokkal többet töltött volna azzal a kormányzat, hogy alaposan átgondolják, miért lenne minden szempontból okosabb döntés ősszel összerakni és elfogadni a 2024-es költségvetést.
Kockázatok minimalizálása. Megbízhatóság. Jobb tervezhetőség. Nagyobb kiszámíthatóság. Ezek lennének az indokai a költségvetés őszi elfogadásának. És pont ugyanilyen indokokkal ragaszkodik már 2014 óta a kormány a nyár eleji elfogadáshoz. Békeidőben ez még talán oké. Viszonylag kiszámítható a gazdasági környezet. Na, de egy európai, szomszédunkban zajló háború idején, úgy, hogy a világon nincs olyan elemző, aki egzaktan meg merné jósolni, hogy milyen makrogazdasági körülmények uralják majd egy-egy ország gazdaságát mondjuk 3 hónap múlva?! Mert annyira sok a bizonytalanság, így pedig legjobb esetben is csak forgatókönyvek lehetnek bizonyos szituációkra. Még a Magyar Nemzeti Bank sem tud/akar nemhogy a következő évre, de még a jelenlegire sem pontos prognózist leírni. Sávokban gondolkoznak.
Ami a prognózisokat illeti, a kormány a jegybank várakozásához köti magát - legalábbis ezt mondta csütörtöki Kormányinfóján Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter. Viszont ellentétben a jegybanki szakemberekkel a kormány pontosan rögzíteni szándékozik, hogy majd egy évvel később milyen növekedés, infláció várható. Mondjuk, lehet ilyen prognózisokat kiadni, csak nem kellene erre alapozva eldönteni, mire mennyit és hogyan költsön majd akkor a magyar állam.
Miért tartanak ki mégis a költségvetés tavaszi összeállítása mellett? Erre két válasz lehet: a látszat és mert amúgy meg "miért ne".
Ezzel a kormány megpróbálja - nem demokratikus államokhoz illő módon - fenntartani a hitelesség, megbízhatóság, kiszámíthatóság látszatát. Gulyás Gergely a már idézett kormányinfón ugyanis azt mondta:
A gazdaság számára, beleértve a nemzetközi befektetőket, beruházókat is, „vannak olyan üzenetek, melyeket világossá és egyértelművé kell tenni”. Szerinte ezek az érvek nyomósabbak amellett, hogy már tavasszal legyen meg az ország 2024-es büdzséje.
Az üzenetek, melyeket mellesleg már unalomig ismételnek az elmúlt időszakban: megvédeni a családokat, a vállalkozásokat, a nyugdíjasokat, a rezsicsökkentést (sic!) és gőzerővel fejleszteni a haderőt. Nos, ehhez igazán nem kellene ilyen nagy melót belefeccölni egy költségvetésbe, mely akár néhány hónap alatt a kukában köthet ki. Elég lenne csak egy tájékoztatót, programot összeállítani a következő év céljaira. Bár létezik ilyen dokumentum, csak épp az szinte semmilyen érdemi információt nem árul el a tervekről - ezt pedig úgy hívják, hogy konvergenciaprogram, amit minden év április végéig be kell nyújtani az Európai Uniónak. Ebben lenne mód és helye is annak, hogy bemutassák milyen irányelvek mentén tervezik a következő évet gazdasági és költségvetési szempontból.
A korai elfogadás mellett szóló másik indok a "miért ne?!". Hiszen rendeleti kormányzás van: a parlamenti munka mostanság teljesen kiüresedett, a kormány akkor tologatja a pénzt az előirányzatok között, amikor akarja. Az idei évi módosított költségvetést is előbb hirdették ki év végén a Magyar Közlönyben, minthogy azt látták volna a parlamenti képviselők. Demokrácia magyar módra, vagy valami ilyesmi - úgysincs beleszólásuk az ellenzéki képviselőknek a kormány dolgaiba. Persze, lehetne azt mondani, hogy ez a tologatás csak számszaki dolog, miért érdekli a Rövidnyakú Zsiráf Bt.-t hogy a közgyűjtemények sorról átkerül néhány millió vagy milliárd a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz.
Csakhogy ez nem ennyiről szól. Ad hoc módon és drasztikusan avatkoznak be vállakozások, a társadalom mindennapjaiba - ráadásul teszik mindezt egyik napról a másikra. Emlékszünk ugye az egy nap alatt átvert kata-törvényre, vagy a MOK-törvényre?!
Szóval miféle üzenetet kell eljuttatni a tervezhetőség jegyében a gazdasági szereplőkhöz, miközben négy nap alatt képesek meggondolni magukat országunk vezetői?! Hogy úgyis azt csinálunk, amit akarunk? Vagy azt, hogy épp most ezt gondoljuk, aztán ha úgy van, jövő héten már mást? A kiszámíthatóságról és a tervezhetőségről nekem - és szerintem másoknak is teljesen eltérő fogalmunk van. Őszintén, ezért tényleg nem kellene a költségvetés összeállítása során ezt a kockázatot bevállalni a jelenlegi bizonytalan gazdasági környezetben, jó lesz az a büdzsé ősszel is mindenkinek. Egyébként neg amúgy is mindegy: nem más ez, mint sok hűhó a semmiért. A kiszámíthatóság és a tervezhetőség, a megbízhatóság nem itt kezdődik.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
