Viszlát kandeláber, szervusz digipanel! – karakterváltás a legismertebb hazai Mekinél

Csak fotók és emlékek maradtak a gyorskiszolgáló étterem legelső, még 1990-ből származó belső teréről és az előző, 2010-es felújításából. Míves kandeláberek, öntöttvas korlátok, filmekből ismert amerikai éttermek boxai, érdekesen lefelé vezető széles lépcső a kiszolgáló pulthoz, túlméretesnek tűnő, fehér lámpabúrák, kicsit skandinávos hangulat és több interakció a személyzettel. Na ez most mind nincs. A minimál és a digitalizáció elsöpörte ezeket.

„Szondázós falkutatás is volt, meg még rengeteg más különleges munka” – mondta Szűcs Attila hálózatfejlesztési vezető, amikor arról faggattam, hogy ez az ikonikus műemléki épület milyen speciális feladatokat rótt a felújító csapatra. Elárulta, hogy kemény egyeztetések zajlottak a műemlékvédelmi szakemberekkel, s bár nem akartak egyszerű festést, hanem a restaurálóknak is hagytak munkát, az említett szakemberek szigorúan előírták, hogy milyen színeket, tónusokat lehet alkalmazni.

A vezető elmondta: a hálózat évtizedek óta maga is szigorúan kiemelkedő minőséget követel a belsőépítészeti alvállalkozóktól és a bútorszállítóktól is, nem lehet csak úgy bekerülni ebbe a csapatba. Külön meg kell szerezni a hálózatban való ténykedés engedélyét a központtól. 

Az átalakítás során különös gondot fordítottak arra, hogy a Nyugati pályaudvarral közös főfalon található épület a vasútállomáshoz hasonlóan megtartsa a neoreneszánsz és a neoromantika összetéveszthetetlen jegyeit. Sok természetes anyagot használtak, például valódi réz és fa elemeket is. Az étterem öntött terrazzo padlót kapott. A belső terek és pillérek díszítő festését a miliő és korszellem megóvása és fenntartása érdekében egy restaurátor-csapat végezte.

A barnás bútorzat modern, az asztalok a sok vendéglátóhelyen látott, tompa nyers színűek, az egész olyan lounge jellegű. A kávézós részleg inkább hasonlít egy laza co-working irodára, mint egy kávézóra. A felső részen sorakoznak a normál asztalok, az éhes emberek ott haraphatnak bele a Big Mac-be.

A pályaudvar úgynevezett Ceglédi folyosójától indul a főbejárat, de nem lépcsőben végződik, mint korábban. Az eltüntetett mélyedés helyén egy 21. századi, kétszintes, szinteltolással létrehozott, a vendégek számára láthatatlan konyhát helyeztek el. Szerencsére a galériát nem ítélték halálra, az étterem közepén kétoldalt elhelyezkedő lépcsősoron juthatunk fel a mezzanin szintre, sőt a felső konyhaszint felett 30 embernek lett hely. Kipróbáltam, onnan, mint egy dj-pulpitusról, szépen belátható az egész belső tér és kiválóan látni az elsuhanó 4-6-os villamost az óriási üvegportálon át.

Itt teszünk egy kis kitérőt. Felidézzük, hogy a pályaudvar úgynevezett Ceglédi Udvarának nem az lett a sorsa, amit sok vasúti elöljáróság és városvezető is szeretett volna évtizedekkel ezelőtt. A pályaudvar indulási oldala volt ez a szabad terület, ezt kiemelendő a MÁV egy díszudvart szeretett volna kialakítani, közepén egy hatalmas oszloppal, ami az első indóházból megmaradt öntöttvas felhasználásával készült volna. 

Baliga Kornél műemléki építész tervező és kollégája, Skardelli György építész megtervezték az úgynevezett ceglédi kaput egy modern installációval. Ez vezet Sissi királyné egykori fogadóépületéhez, amiben már 1990 óta működik a McDonald’s. A két neves építész régi fotók alapján dolgozott, így alakították ki a kapu utáni fedett átjárót, ahonnan nyílik ma a gyorskiszolgáló étterem, viszont az udvarral nem foglalkoztak.

Az étterem enteriőrje egy ausztrál dizájn stúdió, a Landini tervei alapján készült, melyeket Sass Géza magyar belsőépítész tervező adaptált az épület adottságaihoz, a kivitelezési munkálatokat pedig a Market Építő Zrt. végezte. Az egész projektre kicsit több mint 1,8 milliárd forintot költöttek.

A korábbi karakter, amire anno az ingatlan megkapta "A világ egyik legjobb Mekis étterme" címet tehát már a múltba veszett. Baloldalt, a bejáratnál elhelyezett kávés részleg mellett digitális paneleken lehet rendelni, de nem kötelező. Simán lehuppanhatunk a lounge székeire, az asztalhoz hozathatjuk a mobil applikációval összeállított menüt. De a pincérnek már nem mondhatjuk, hogy kérünk egy pohár csapvizet, mert nem is pincérek jönnek, legfeljebb éttermi dolgozók. Igaz, egy gyorsétterem nem erre van kalibrálva, hiba lenne mást várni. Viszont azt nem kétlem, hogy kihozhatnak nekünk egy palack vizet és tőlük is kapunk néha majd egy apró mosolyt.