Pemberton 1831. július 8-án született a georgiai Knoxville városában. A vegyészet iránt érdeklődő fiatalember tizenkilenc évesen szerzett gyógyszerészi képesítést, és Columbus városában telepedett le. A polgárháború 1861. évi kitörése után a déliek hadseregébe jelentkezett, s a háború utolsó napjaiban, már főhadnagyként súlyosan megsebesült. Leszerelése után visszatért patikájába, de állandó fájdalmai miatt rászokott a 19. század elején szintetizált morfinra, amely akkoriban elterjedt fájdalomcsillapítónak számított. Mindenáron szabadulni akart függőségétől, ópiummentes alternatívát keresett, ezért elkezdett kísérletezni. Először a szülőhazájában honos, nagy mennyiségben mérgező hatású gombvirágcserje hatóanyagát próbálta ki, de nem volt elégedett az eredménnyel.
Egy lapban olvasott arról, hogy a francia Angelo Mariani a kokadió levelét keverte bordeaux-i borba, s a kokaintartalmú ital - amelyet gyógyszerként reklámoztak - elsöprő sikert aratott, Viktória királynőtől IX. Pius pápáig számtalan híresség fogyasztotta. Elhatározta, hogy elkészíti saját, amerikai változatát, amelyhez a kokalevél, a bor és a cukor mellett az afrodiziákumként ismert damiána növény és a koffeintartalmú kóladió kivonatát is hozzáadta. Jóllehet az 1885-ben árusítani kezdett, Pemberton's French Wine Coca névre keresztelt ital sem volt igazán hatékony fájdalomcsillapító, a megcélzott felső-középosztály körében kelendőnek bizonyult, hiszen reklámja szerint szinte minden baj kúrálására alkalmas volt a fejfájástól a kimerültségen és az impotencián át az emésztési zavarokig.
A következő évben Georgia állam törvényhozása megnehezítette a szeszes italok forgalmazását, ezért Pemberton a recept újragondolására kényszerült. Az alkohol pótlására tett kísérletek során véletlenül öntött ásványvizet a sziruphoz, s az eredmény minden várakozását felülmúlta, nemsokára sikerült eltalálnia a megfelelő arányt is. A folyadékot először 1886. május 9-én ízlelhették meg az érdeklődők az atlantai házától két háztömbnyire fekvő Jacob's patikában.
Az első időszakban naponta átlag kilenc üveg fogyott ötcentes áron, az üzlet veszteségesnek bizonyult, hiszen csak az Atlanta Journalban megjelent hirdetés (a világ első üdítőital-reklámja) 79 dollárba és 96 centbe került. A dolgok azonban hamarosan megváltoztak: Pemberton barátja, Frank Mason Robinson azt javasolta, hogy az italt kereszteljék a könnyen megjegyezhető és jól hirdethető Coca-Colára, s tőle származik a logó jellegzetes írásképe is. (A név az ital két összetevőjére utal, de a kokadió "szalonképtelenné" válása után a vállalat már jelentés nélküli, de jól hangzó kifejezésként emlegette.) Egyre többen keresték a gyógyszerként bejegyzett italt, melynek gyártására létrejött a Coca-Cola Company.
Pemberton nem sokáig élvezhette a sikert. A morfiumról nem tudott leszokni, de szenvedélye egyre többe került, és az orvosok gyomorrákkal is diagnosztizálták. Az elkeseredett, beteg férfi arra kényszerült, hogy fokozatosan eladja a vállalatban meglévő részesedését, s 1888. augusztus 16-án, ötvenhét éves korában koldusszegényen halt meg.
A vállalatot, a márkát és a mai napig hétpecsétes titokként kezelt gyártási eljárást a kiváló üzleti érzékkel megáldott Asa G. Candler szerezte meg. Az üdítőital 1889-ig csak Atlantában, ott is csak kimérve volt kapható, a kilencvenes évektől más városokba is szállították, és az évtized végén már országszerte árusították. A Coca-Cola Company 1892-ben vált részvénytársasággá, a védjegyet 1893-ban jegyeztették be.
A cég 1899-ben engedélyezte először független vállalkozónak, hogy előállítsa, palackozza és terjessze termékét. A továbbiakban hasonló megállapodások - és hatalmas reklámkampányok - tették lehetővé, hogy az itallal a kanadaiak, a mexikóiak és a kubaiak is olthassák szomjukat. Az italt Európában először 1900-ban ízlelhették meg, amikor Candler idősebb fia diplomájának megszerzése után itt töltötte a nyarat. Az előrelátó papa több láda kólát is csomagolt neki, amelyeket a fiú bárokban osztott szét, idővel számos megrendelés érkezett Atlantába.
A századforduló táján a vállalatot egyre több támadás érte versenytársai részéről. Azt állították, hogy az függőséget okozhat ital kokaintartalma miatt. Candler először azzal érvelt, hogy a Coca-Cola csak jelentéktelen mennyiséget tartalmaz az anyagból, majd azt is felajánlotta, hogy felhagy az üzlettel, ha akár egyetlen embert mutatnak neki, aki a Coca-Colától betegedett meg. A támadások azonban nem szűntek, ezért a kokain mennyiségét egyre csökkentették, 1929-ben pedig teljesen megszüntették, az ital készítésekor felhasznált koka-levelekből teljesen kivonják az alkaloidokat.
