Az Országgyűlés az 1870. évi X. törvénycikkben rendelkezett - a Lánchíd túlterheltsége miatt - új álló híd építéséről a fővárosban. A Lánchíd akkor egy magántársaság tulajdonában volt, amely nemcsak vámot szedhetett, hanem az 1840-ben elfogadott törvény értelmében kilencven évig monopolhelyzetet is élvezett, azaz ez idő alatt Pest-Budán csak a Lánchídtól nyolc kilométerre épülhetett volna új híd. Az Országgyűlés ezért az 1870. évi XXX. törvénycikkben megváltotta a Lánchidat, és így szabad kezet kapott az új átkelő helyének kijelölésére. A híd végül a kiépülőben lévő Nagykörút utolsó szakasza, a Lipót (ma Szent István) körút folytatásaként épült meg, hogy elősegítse Pest északi területeinek fejlődését, és összeköttetést teremtsen Buda főútvonalával, a Margit körúttal.
A Margit-híd története képekben a II. világháborúig
A nemzetközi tervpályázatra 43 pályamű érkezett, ezek közül a francia Ernest Goüin francia mérnöké győzött, és a hatnyílásos, hétpilléres híd kivitelezését is Goüin cége, a Societé de Construction de Batignolles végezte. A pilléreket és hídfőket vasszekrények süllyesztésével alapozták, a hídfők és a középső pillér alá két, a mederpillérek alá egy alaptest került, a felmenő falakat gránittal burkolták, a hídszerkezet kavartvasból (avagy hegeszvasból) készült Franciaországban. A vas pályalemezen nyugvó útburkolatot fakockák alkották, a híd pilléreit díszítő szobrokat Adolphe Thabard mintázta.
A 607,12 méter hosszú, kétcsuklós ívhíd 1872 és 1876 között épült ötmillió forintos költséggel. Szélessége 16,84 méter volt, ebből a kocsipálya 11,1 méter, a két járda 2,9-2,9 méter volt. Vonalvezetése különleges, mert a Margitsziget déli végénél két egyforma széles Duna-ágat hidal át, ezért a tengelye középen 30 fokkal megtörik, középpillére szélesebb a többinél, 1900-ra itt épült meg a szigetre vezető egynyílásos szárnyhíd Zsigmondy Béla és Eckermann Ede tervei alapján.
Így nézett ki az elrozsdásodott híd
A hidat Gyulai Pál író javaslatára nevezték el IV. Béla király lányáról, és 1876. április 30-án adták át a forgalomnak; ez az esemény ihlette Arany János Hídavatás című balladáját. A hídon 1879-től lóvasút közlekedett, ezt váltotta fel 1894-ben a villamos, az autóbuszra még 1929-ig várni kellett.
A teljesen elhasználódott fakockaburkolat helyére 1920-ban kőkockák kerültek, és kicserélték a villamossíneket is. A híd halaszthatatlanná vált első nagy felújítására 1935 és 1937 között került sor Mihailich Győző tervei alapján. A hat-hat ívből álló főtartókat kétcsuklós ívekké alakították, és további két főtartót helyeztek el a déli oldalon. A pilléreket déli irányban meghosszabbították, a hidat 22,30 méterre szélesítették. A pályát megemelték, a villamossíneket középre helyezték, a burkolatot kicserélték, a hídfőkben és a szárnyhídnál aluljárókat építettek.
A második világháborúban, Budapest ostroma idején - máig nem tisztázott okokból - a németek által aláaknázott híd pesti oldala 1944. november 4-én felrobbant, az áldozatok számát hatszázra becsülték. A még álló, három budai ívet a Budára visszavonuló németek 1945. január 18-án robbantották fel, csak a szárnyhíd maradt épségben. A híd roncsai mellett 1946-ban pontonhíd épült, amelyet a pesti köznyelv Manci hídként emlegetett. A Margit híd újjáépítésére több elképzelés született, ezek közül a Ganz gyár hídosztályán dolgozó Papp János, Venetianer László és Kováts Oszkár tervét fogadták el. Az új átkelő az eredetinél könnyebb, de azzal egyező megjelenésű acél ívhíd lett, nyolc helyett csak hat főtartóval, vasbeton pályalemezzel, de a vámházak nélkül. A híd teljes hosszában 1948. augusztus 1-jén indult meg a forgalom.
Így változott meg a híd
Az új Margit híd budai hídfőjénél Budapest egyesítésének centenáriumán, 1973-ban épült meg a HÉV-állomáshoz levezető csarnok. A híd felújítása a Hídépítő Vállalat kivitelezésében 1975-78 között folyt. Magyarországon először helyeztek hőálló szigetelést a közúti pálya alatt a vasbeton lemezre, a villamossíneket kicserélték, a két parti nyílás vasszerkezetét előre gyártott vasbeton-áthidalással építették át. A szigeti csomópontban magasították a szegélyt, amely megakadályozza a járművek kisodródását, a hídfőkben új gyalogaluljárók épültek.
A leromlott állagú Margit híd újabb, teljes rekonstrukciójára 2009 augusztusa és 2011 decembere között került sor. Felújították az úttestet, a villamosvágányokat, kicserélték a pálya- és a hídszerkezet elemeit, kiszélesítették a hidat, és megújult a szárnyhíd is. A középpillérnél megszűnt az aluljáró, a gyalogos közlekedés a felszínen zajlik. A kerékpárosok számára az északi járdán kerékpárút, a budai parti pillérben kerékpáros alagút létesült. Visszaállították a régi, sárkánydísszel ellátott oszlopokat, obeliszkeket, a középpilléren a magyar történelmi címert és a kőpárnára ültetett díszes koronát. A Dunából előkerült minták alapján öntötték újra az úgynevezett rostral oszlopokat, a középpillérek öntöttvas szárnyas kiméráit, a korhű lámpavasakat, valamint a villamos felsővezetékeit tartó oszlopokat. 2013-ban megkezdték a hét meglévő pillérszobor helyreállítását, 2014-ben pedig pótolták a második világháború óta hiányzó Herkules-szobrot a Buda felőli második mederpillér déli oldalán.
MTI
