Hillary Diane Rodham néven született Chicagóban, középosztálybeli metodista családban. Apja hatására lelkes republikánus lett, középiskolásként részt vett Barry Goldwater elnökválasztási kampányában. A polgárjogi mozgalom és a vietnami háború elleni tüntetések hatására politikai nézetei fokozatosan megváltoztak, s mire 1973-ban a Yale Egyetemen megszerezte jogi diplomáját, gondolkodásában konzervatívnak, szívében liberálisnak, és a demokraták hívének vallotta magát. Gyakornokként részt vett a Watergate-botrány után Nixon elnök visszahívását előkészítő képviselőházi bizottság munkájában, alapossága, szorgalma, kiváló memóriája, szónoki tehetsége és politikai alkalmazkodóképessége miatt nagy jövőt jósoltak neki. Ő azonban - talán vallásos neveltetése miatt - a magánéletet helyezte előtérbe, és 1975-ben feleségül ment Bill Clintonhoz, akivel a Yale Egyetemen kezdett randevúzni.
Szintén demokrata párti férjét 1978-ban Arkansas állam kormányzójának választották, 1980-ban megszületett lányuk, Chelsea. Az ambiciózus Hillary (aki férje 1982-es arkansasi választási kampányától használja a Hillary Clinton nevet) fényes jogi karriert futott be. A száz legbefolyásosabb amerikai ügyvéd között tartották számon, Jimmy Carter elnök 1978-ban az országos jogsegélyszolgálat elnökségébe nevezte ki.
Országosan ismertté férje 1992-es elnökválasztási kampányában vált, s nem kis része volt abban, hogy Bill Clinton megnyerte a választást. Hillary személyében új típusú first lady költözött a Fehér Házba, aki "nem óhajtotta idejét keksz- és teapartikkal tölteni". Nagyszabású tervet dolgozott ki az egészségügyi biztosítási rendszer átalakítására, bár nem választott politikusként erre nem volt felhatalmazása, műve ráadásul nem nyerte el a demokrata többségű kongresszus tetszését. A Fehér Házban töltött nyolc éve alatt harcolt a gyermekek egészségügyi ellátásáért, a nők jogai melletti kiállása világszerte elismertté tette. Híres mondása szerint "a nők jogai emberi jogok, és az emberi jogok női jogok is", e témában írt könyve hosszú ideig szerepelt a The New York Times bestseller-listáján.
Sikerei mellett többször került nehéz helyzetbe, neve felmerült az elnöki házaspár arkansasi éveire visszanyúló Whitewater ingatlanbotrány kapcsán, férje nőügyei miatt is kínos pillanatokat kellett átélnie. A Monica Lewinsky-ügyben - amely miatt Bill Clinton ellen 1999-ben alkotmányos felelősségrevonási eljárás indult - kiállt férje mellett, ezzel kivívta az amerikai közvélemény elismerését.
Férje elnökségének utolsó évében, 2000-ben első first ladyként indult választott politikai tisztségért, s meg is választották New York állam szenátorának. 2001. januári 3-i eskütételekor először fordult elő az Egyesült Államok történetében, hogy egy házaspár egyszerre volt ilyen magas funkcióban, Clinton elnöki mandátuma ugyanis január 20-án járt le. A szenátus tagjaként 2003-ban megszavazta Irak invázióját, bár a konfliktus kezelésétől elhatárolódott, és idővel az amerikai csapatok visszahívására szólított fel.
A szenátorként 2006-ban újraválasztott Hillary két évvel később elindult pártja elnökjelöltségéért, a demokraták vezető politikusai azonban Barack Obama mellé álltak. A választást megnyerő Obama kabinetjébe hívta Hillary Clintont is, aki első korábbi first ladyként lett kormánytag. Az Egyesült Államok külügyminisztereként 112 külföldi útjával rekordot állított fel, de bírálatok szerint nem vált nagyformátumú, történelmi személyiséggé, nevéhez nem fűződik eredeti külpolitikai doktrína kidolgozása vagy az amerikai külpolitika reformja.
2012. december végén vérrögöt fedeztek fel az agyában, de teljesen felépült. Obama második kormányában már nem vállalta a külügyminiszteri tisztséget. 2014-ben publikálta önéletrajzát, ebben az évben született meg első unokája is. 2015-ben nyomozás indult ellene, mert külügyminiszterként titkosított információt is tartalmazó hivatalos levelezését - szabályellenesen - magánszerveren bonyolította. A következő évben a képviselőház vizsgálóbizottsága személyes felelősségét állapította meg a líbiai Bengáziban 2012-ben elkövetett, a nagykövet életét is követelő iszlamista terrorakció miatt, ezek az ügyek később felmerültek elnökjelölti kampányában is.
Obama második elnöki megbízatásának lejártakor, 2016-ban ismét megpályázta a demokraták elnökjelöltségét, s az év júliusában el is nyerte. Jóllehet a közvélemény-kutatások neki adták a nagyobb esélyt, s az elnökválasztáson országosan majdnem hárommillióval több szavazatot kapott, mint a republikánus Donald Trump, a "kulcsállamokat" elbukta, vetélytársa szerzett több elektori voksot. Vereségét elismerve gratulált Trumpnak, de a voksolás után nem állt ki a nyilvánosság elé. Idén szeptemberben megjelent emlékiratában részben vállalta felelősségét a kudarcért, de pártja befolyásos politikusait is ostorozta.
Hillary Clintont okos, tapasztalt, felkészült politikusnak tartják, de gyakran a szemére vetik "az igazsághoz fűződő nehéz viszonyát", homályos anyagi ügyeit, túl szorosnak vélt kapcsolatait a Wall Street nagybankjaival. Azt azonban senki sem vitathatja, hogy az amerikai történelemben első nőként került karnyújtásnyira attól, hogy elfoglalhassa az elnöki széket. Ezt talán részben annak is köszönheti, hogy hű maradt ahhoz, amire apja tanította: kitartónak kell lenni, és a kudarcok után mindig fel kell állni.
MTI
