Újabb másodperccel kerültünk közelebb a pusztuláshoz: a végítélet órája (Doomsday Clock) szerint ugyanis már csak 89 másodperc van éjfélig – jelentették be nemrégiben a Bulletin folyóirat szerkesztői. Ez a 89 másodperc azonban földtörténeti szempontból több milliárd évet is felölelhet.
A szimbolikus apokalipszis-előrejelző 1947 óta figyelmeztet bennünket arra, hogy az emberek által előidézett környezeti- és technológiai változások – beleértve a tömegpusztító fegyverek lehetséges hatásait – hogyan befolyásolhatják jövőbeli életkörülményeinket, és hogyan növelhetik egy globális katasztrófa bekövetkezésének esélyét.
Az a bizonyos Doomsday Clock
A végítélet szimbolikus óráját az ezzel megbízott tudósok “kezelik”. Ők azok, akik a Bulletin of the Atomic Scientists elnevezésű non-profit szervezet oldalán és kéthavonta megjelenő, azonos című folyóiratában minden év januárjában közzéteszik a végítélet órájának állását. Pontosabban azt, hogy annak mutatói milyen közel kerültek az éjfélhez – ami szimbolikusan az emberiség kihalására utal.
A Bulletin of the Atomic Scientists olyan tudományos és globális biztonsági kérdésekkel és témákkal foglalkozik, amelyek negatív következményekkel járnak az emberiség fennmaradására. A Chicagói Atomtudósok Bulletinjét, röviden a Bulletint Albert Einstein és az atomfegyver kifejlesztésére az Egyesült Államokban létrehozott tudományos, katonai és ipari együttműködés, a Manhattan Projekt egykori tudósai alapították. Közvetlenül azután, hogy a második világháborúban az amerikaiak ledobták az atombombát két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, demonstrálva, hogy nukleáris fegyverekkel el lehetne pusztítani a civilizációt.
A végítélet órája nem úgy ketyeg, mint klasszikus társai
Amint arról az Euronews is ír az óra keletekezésének körülményeit taglalva, az atombombák pusztítása, a nukleáris fegyverekben rejlő halálos potenciál és a második világháborút követő nukleáris fegyverkezési verseny aggodalommal töltötte el a kor kutatóit és tudósait. Ők ugyanis szerették volna felügyelni és kontroll alatt tartani a nukleáris technológiát, ezért aktív szervezkedésbe kezdtek. Ennek eredménye a már említett Bulletin, amit az első két évben hírlevél formátumban, utána pedig folyóiratként terjesztettek. A projekt egy olyan globális polgári-tudományos mozgalom, amelyben számos kapcsolódó terület - például a nemzetközi jog és a politikatudomány – nagy koponyái fogtak össze, naprakészen reagálva a nukleáris technológia politikai és etikai kihívásaira.
Fotó: YouTube/ Bulletin of the Atomic Scientists
A Bulletin első számának borítóját és az ezen látható világvége órát Martyl Langsdorf tájképfestő készítette. Langsdorf nem a semmiből került képbe: a Manhattan Projektben részt vevő tudósok egyikének felesége volt. Azért alkotta meg az órát, hogy felhívja a figyelmet a nukleáris fegyverkezés katasztrofális következményeire: a környezet és az emberiség pusztulására. A végítélet órájának üzenete szimbolikus: a globális eseményektől függően mutatói haladhatnak előre, ám ezeket vissza is lehet állítani, késleltetve vagy megelőzve az emberi élet minőségének romlását.
Mikor mozdultak meg először a mutatók?
Amikor 1949 augusztusában Szemipalatyinszkban kísérleti jelleggel felrobbantották az első szovjet atombombát, a Bulletin szerkesztője erre reagálva a mutatókat három perccel éjfél előttre állította (hét percről). Négy évvel később, az első amerikai és szovjet hidrogénbombák kísérleti robbantásakor az óra mutatói két perccel éjfél előttre ugrottak.
Az óra mutatóinak mozgását azonban nem egyszerű értelmezni, mert nem az emberiség hátralévő idejének pontos előrejelzésére szolgálnak, sokkal inkább arra, hogy a végítéletet megelőzhessük – nyilatkozta SJ Beard, a Cambridge-i Egyetem Egzisztenciális Kockázatok Tanulmányozásának Központjának kutatója az Euronews-nak.
Mint mondta, szép számmal akadnak kutatók és tudósok, akik szerint a mutatók a pusztulás kockázatának aktuális szintjét jelzik. SJ Beard értelmezése szerint viszont a végítélet órájának mutatói nem a kockázat mértékét mutatják, hanem azt, hogy milyen jól reagálunk erre a kockázatra.
Arra, hogy a végítélet órájának mutatói visszafelé is „mozognak”, az egyik legizgalmasabb példa az 14 perc, amit az 1987 és 1991 közötti időszakban sikerült lefaragni a hidegháborús feszültségek csökkenésével és a nukleáris háborús fenyegetettség visszaszorulásával.
Így reagáltak a mutatók az új hatásokra és változásokra
2007-ben a Bulletin-nak dolgozó tudósok új szempontot is figyelembe vettek a mutatók mozgatásánál: az éghajlatváltozás valós és jövőbeli potenciális hatásait. Ehhez időközben csatlakozott a biológiai fegyverek, a nanotechnológiai újdonságok és a mesterséges intelligencia jelentette kockázat, valamint az is, hogy a különféle nemzetközi szervezetek és intézmények érdemben nem igazán tudnak reagálni ezekre.
2025 januárjában a Bulletin munkatársai zsinórban 77. alkalommal tették közzé a mutatók állását: az eseményről készült videó a YouTube-ra is felkerült. Az, hogy szerintük már „csak” 89 másodperc van hátra éjfélig, nem feltétlenül ad okot aggodalomra. Az viszont már elgondolkodtató, hogy 2020-ban a Bulletin elnöke, Rachel Bronson még száz másodpercről számolt be. És míg a következő két évben a helyzet nem változott, 2023-ban sikerült rögtön tíz másodpercet “lefaragnunk” az éjfélig hátralévő időből.
A 89 másodperc negatív rekordnak számít
A végítélet órájának mutatói jelzik, hogy a Bulletin tudósai szerint sosem voltunk még ennyire közel a pusztuláshoz. A borús kilátásokhoz nagyban hozzájárul a három éve tartó ukrán-orosz háború, a fokozódó közel-keleti konfliktusok, az atomfegyver-arzenáljuk bővítésére több milliárd dollárt szánó nagyhatalmak. Ahogy az éghajlatváltozás fokozódó hatásai is, köztük a tengerszint és a globális felszíni hőmérséklet emelkedése, a szélsőséges időjárás okozta események: hőhullámok, árvizek, erdőtüzet, hurrikánok is, és persze az, hogy a klímaváltozás kezelése a legtöbb ország számára még mindig nem élvez prioritást.
Popkulturális vonatkozások
Nem meglepő, hogy a Doomsday Clock szimbolikája számos művészt, zenészt és filmest megihletett. Például a brit heavy metál-bandát, az Iron Maident: erről szólt 2 Minutes to Midnight című 1984-es daluk. De a végítélet órája felbukkant egyebek mellett Sting 1985-ös, Russians című dalához készült klipjében. Visszatérő motívuma volt Alan Moore és Dave Gibbons Watchmen című 1986-87-es képregénysorozatának, de felbukkant a későbbi filmadaptációban és televíziós minisorozatban is. Sőt, a BBC több mint hatvan éve futó televíziós sci-fi sorozatában, a Doctor Who-ban (Ki vagy, doki?) is megjelent, mégpedig az 1982-es Four to Doomsday című epizódban.
