Amikor zsenialitásának forrásáról kérdezték 1929-ben, Albert Einstein így válaszolt:
bízom az intuíciómban. Néha csak érzem, hogy igazam van, de nem tudom, hogy biztosan.
A világhírű tudós egyértelműen azt vallotta, hogy jobb bízni a megérzésekben és ösztönökben, később tesztelve ezeket, mint egyből elvetni az így felmerülő gondolatokat.
Fotó: Depositphotos
Nem titokzatos hatodik érzék?
A megérzések minden bizonnyal szinte mindenki számára ismerősek, legyen szó akár egy új lakásról, egy új munkahelyről, vagy éppen egy első találkozásról egy új emberrel, valami ösztönösen sugallhatja, hogy valami helyes vagy helytelen – anélkül, hogy meg tudnánk fogalmazni azt, hogy mégis miért gondoljuk mindezt így.
A BBC cikke szerint csábítónak tűnhet, hogy a megérzéseinket egyfajta titokzatos "hatodik érzéknek" tekintsük, de valójában nincs szükség arra, hogy a paranormális jelenségekre hivatkozzunk az intuíció magyarázatához. Az elmúlt két évtizedben a pszichológusok és a neurológusok óriási előrelépéseket tettek zsigeri ösztöneink forrásainak és az életünkben betöltött alapvető szerepük feltárásában.
Kártyapakli
Az intuíció tudományos megértése egy laboratóriumi kísérlettel kezdődik, amelynek keretében a résztvevőknek négy kártyapaklit mutatnak egy számítógép képernyőjén. Minden alkalommal, amikor megfordítanak egy kártyát, vagy pénzjutalmat, vagy büntetést kapnak. A paklik közül kettő általában viszonylag nagy jutalmat kínál, de még nagyobb büntetést - ami azt jelenti, hogy nagyobb veszteség is összejöhet több forduló után. A másik két pakli viszonylag kis jutalmat, de még kisebb büntetést biztosít, azaz elméletileg ezek jelentik a biztonságosabb alternatívát.
A résztvevőknek nem mondják meg, hogy melyik pakli választása éri meg jobban, de körülbelül 40 próbálkozás után sokan kezdenek megérzéseket kialakítani arról, hogy melyik fog nagyobb nyereményekhez vezetni. A kísérleteket lebonyolító kutatók szerint tudat alatt a tesztalanyok elméje elkezdi kialakítani a nyeremények és veszteségek mintáját, még akkor is, ha nem tudják megmagyarázni, hogy a megérzésükön túl miért választják az egyes paklikat.
Testi jelek
Különösen érdekes, hogy a teljesítmény javulása gyakran szisztematikus fiziológiai változásokkal járt, ahogy a résztvevők meghozták döntéseiket. Amikor például elkezdtek közeledni a kockázatosabb paklikhoz, a legtöbb embernél stresszreakció jelentkezett, például a szívverés enyhe megváltozása és a bőr izzadása. Ezek a változások - az úgynevezett szomatikus markerek - úgy tűnik, hogy figyelmeztetésként működnek, amelyek célja a rossz döntések megakadályozása.
Az ilyen intuíció nélkül élők komoly problémákba ütközhetnek a való életben. Egyes neurológiai betegek például képtelenek szomatikus markerek kialakítására, így a zsigeri megérzések nélkül gyakran lebénulnak egy-egy döntéshozatal előtt. Ha pedig mégis döntenek, sokszor nem látják a kockázatokat abban, amit tesznek. Előfordulhat például, hogy minden pénzüket egy rossz üzleti ajánlatba fektetik, miközben mások ösztönösen érezték volna, hogy nem szabad megbízni az üzleti partnerben.
A megérzések fontosságára vonatkozó bizonyítékok a legerősebbek a hazugságok felismerésével kapcsolatos tanulmányokban. Az emberek általában pontosabban ítélik meg valaki őszinteségét - és azt, hogy hazudik-e egy adott eseményről -, ha arra kérik őket, hogy hagyatkozzanak a megérzéseikre, mint amikor arra kérik őket, hogy gondolják át a dolgot, és fogalmazzák meg érveiket.
Fejleszthető
A jó hír az, hogy úgy tűnik, az intuíció fejleszthető képesség, a legújabb kutatások szerint a megérzések minősége függhet az általános érzelmi intelligenciától – azaz a megérzések finomhangolására törekvőknek meg kell próbálnia általánosabban kapcsolatba kerülni az érzelmeivel.
