A Tanult Okos
A tanult okos (ellentétben az utcai okossal) általában egy adott modellezhető rendszer keretein belül gondolkodik. Ilyen például az Agymenők sorozatban Sheldon Cooper az elméleti fizikus. Ő is egy zárt rendszerben remekül működik és old meg problémákat, de ha elküldenénk a piacra, rosszabb üzletet kötne bármelyikünknél. Nyilvánvalóan ez egy leegyszerűsített példa, és vannak szakmák ahol különösen fontos, hogy valaki egy elfogadott zárt rendszeren belül gondolkodjon, mint például az orvosi szakma, hiszen ezen a területen egy spontán döntés, kisérletezés, vagy a rendszertől való eltérés akár emberi életet is követelhet.
A tanult okos emberek pozitív jellemzői közé sorolható, hogy szigorúan a rendelkezésre álló tényekre, a felhalmozott tudásra vagy az elsősorban oktatási környezetben szerzett személyes meglátásokra alapozva hozzák meg döntéseiket. Ezek legtöbbször megfelelő, racionális eredményekhez vezetnek. Ellenben általában naívak, könnyen manipulálhatók, érzéketlenek, és a hétköznapi helyzetekben sokszor rossz ítélőképességgel rendelkeznek.
Az Utcai Okos
(A szó klasszikusabb, magyar megfelelője talán a talpraesettség.)
Az élet sokkal komplikáltabb és összetettebb mint bármelyik matematikai modell amely reprezentálni próbálja. Ezért is fordulhat elő az, hogy a tisztán modellekre és teóriára épülő, naiv tudás a nagyvilágban sokszor nemhogy nem jelent előnyt, de akár hátrányt is okozhat. Az “utcai okosság” az a fajta képesség, hogy valós élethelyzetekben – amely tele van váratlan fordulatokkal és rosszindulattal – mennyire ügyesen tudod pozícionálni magad. Itt nem feltétlenül az IQ-ra gondolok, mivel az “utcai okossághoz” szükség van jó emberismerő képességekre is. Ezt azért is fontos kiemelni, mert sokakat a klasszikus tanítási rendszerben állandóan azzal szembesítenek, hogy nem elég jók és nem lesznek sikeresek. Valójában pedig lehet, hogy sokkal talpraesettebbek, mint az egyébként is fals euklideszi geometriát remekül bűvölő osztálytársuk.
Nicholas Nassim Taleb könyvében (könyvajánló cikkünkben olvashatjátok) egy remek példával illusztrálja az “utcai okosságot”, amellyel az olvasó is tesztelheti tudását. Van egy igazságos érme, amit feldobtunk 99-szer és mindig fejet kaptunk. Mennyi annak az esélye, hogy a következő dobás írás lesz?
Tanult okos: Természetesen a matematikai válasz az 50 százalék, mivel nem függ össze az előbbi eseményekkel.
Utcai okos: Kevesebb, mint 1 százalék. Hiszen amennyiben elhiszed, hogy egy érmét 99-szer feldobnak, mindig pont fejre esik és nincs csalás, akkor téged csúnyán átvertek.
Ki is az okos?
Foglaljuk tehát össze mit tudtunk meg a tudásról, illetve az “okosságról”. Tudjuk, hogy több út vezethet a sikerhez. Azonban ahogy mindkét oldalnak vannak előnyei, úgy lehet mindkettőnek hátulütője is. Míg a tanulás jó dolog és mindenképpen ajánlott, rengeteg mindenre nem tudnak megtanítani a könyvek és a professzorok. Továbbá, ugyan a tudás és egy-két diploma biztos alapnak tűnhet a sikerhez vezető úton, a boldogulás nem mindig garantált. A talpraesettséget nem tanítják, ugyanakkor az “utcai okosság” részeként egy nagy előnyt jelent az életben. A talpraesett, logikus gondolkodású, praktikus “utcai okosok” sokszor segítség nélkül lesznek sikeresek és könnyen boldogulnak a legtöbb szituációban, amit a sors ad nekik. Azonban az “utcai okosságnak” is van számos negatívuma. Egyik leggyakoribb, hogy sokan ezt adottságnak tekintik. Itt fontos megérteni, hogy az “utcai okosok” is tanulnak, csak tapasztalatból. A hibáidból tanulni pedig nem ugyanaz, mint azt hinni, hogy születési jogon mindenkinél okosabb vagy. Ezen felül az "utcai okos" csak akkor igazán okos, ha beismeri, hogy sok dolgot nem tud, amit a tanult ember tudhat. Ezeket a dolgokat pedig rá képes bízni a megfelelő emberre, ahelyett, hogy egyedül próbálna meg boldogulni valamivel, amihez nem ért.
Összességében fontos, hogy mindkét szemlélet erényeit próbáljuk elsajátítani, amennyire csak lehet, mindeközben őszintén viszonyulva önmagunkhoz, valamint lehetőleg kerülve a különböző fajta "okosságok" csapdáit és hátulütőit.
