Végre itt a tavasz, sőt igazából már a nyár is, nincs is jobb ilyenkor, mint este kiülni a teraszra, belekortyolni egy pohár borba vagy sörbe, hátradőlni és élvezni a kellemesen lágy… és akkor kopp, jobb esetben a lámpabúrán, rosszabb esetben az arcunkon koppan az első rovar, amit a lámpafény vonzott oda. Ha vállaljuk a sötétet, akkor pedig a teraszajtó nyitásakor repül be néhány hívatlan látogató a szobába, amelyeket aztán hajkurászhatunk a lámpa körül.
De miért? Miért csinálják ezt ezek a szerencsétlen állatok, megkeserítve a maguk és a mi életünket is? A közszájon forgó magyarázat valami olyasmi, hogy a rovarok a lámpákat valamelyik égitestnek nézik, és ez összezavarja a tájékozódási képességeiket. Egy másik magyarázat szerint a lámpák fényét a rovarok a sűrű növényzeten átszűrődő napfénnyel tévesztik össze, és azért repülnek felé, hogy kijussanak a „növények” közül, nyílt területre.
A hátuk közepére kívánják a fényt
A valóság azonban az, hogy eddig még igazából nem volt az entomológusoknak kielégítő válaszuk erre az entomológusoknak (a rovarokat kutató tudósoknak). Egy új tanulmány azonban részben fényt vethet a rovarok és a lámpafény túlságosan bensőséges kapcsolatának okaira. Az Imperial College London Samuel Fabian és a Florida International University Yash Sondhi vezette csapata kutatásukban sokszoros lassításban figyelték meg, ahogy különböző rovarok villanykörték körül mozognak, egyes állatokra pedig aprócska érzékelőket is elhelyeztek, amelyek segítettek követni mozgásukat.
A laboratóriumi és természetes körülmények között felvett anyagokból az derült ki, hogy az állatok minden esetben a hátukat igyekeznek a fényforrás felé tartani, és ez a fényforrás helyzetétől függően körkörös mozgásban, hirtelen felfele vagy lefele mozgásban nyilvánul meg.
Az entomológusok korábban is tudták, hogy a rovarok nappal a fény irányának segítségével pozícionálják magukat a levegőben, hátukat a fény irányába fordítva tartják magukat szintben repülés közben. Ezt az ösztönt zavarhatják össze a túl közeli, esetleg vízszintesen felszerelt, illetve a földön elhelyezett fényforrások. A felvételek elemzése azt mutatta, hogy a rovarok az éjszakai fényforrások közelében mutatott, véletlenszerűnek tűnő, furcsa mozgása magyarázható azzal, hogy repülés közben igyekeznek mindig a hátukat tartani a fény felé, ami időnként váratlan forgásokban, irányváltásokban mutatkozik meg.
„Ez a legjobb érvelés eddig e viselkedés megmagyarázására”
- mondja Tyson Hedrick, a rovarok repülésének szakértője a North Carolina-i Egyetemen, aki korábban maga is a tájékozódási képesség megzavarásáról szóló elmélet híve volt.
A levilágítás a megoldás?
Az ilyen kutatások azért is fontosak, mert a rovarok száma világszerte csökkenőben van, és ez nagyon súlyos hatással lehet a táplálékláncokra, tömeges kihalásokkal, illetve például a rovarok beporzásban játszott szerepére erőteljesen támaszkodó mezőgazdasági termelés visszaesésével fenyegetve. A rovarok egyedszámának csökkenésében pedig biztosan szerepet játszik a mesterséges fényforrások tömeges elterjedése, ami közvetve vagy közvetlenül számos rovar elpusztulását, szaporodási ütemének lassulását okozza.
Ezért aztán különösen fontos a jelenség jobb megértése azért is, hogy ki lehessen dolgozni olyan világítási megoldásokat, amelyek kevésbé veszélyeztetik a rovarokat. A mostani kutatás arra jutott, hogy a rovarokat látszólag kevésbé zavarja össze, ha a fényforrás fénye egy szűkebb sávban lefele világít, mint ha felfele vagy vízszintesen. Ez azt is jelenti, hogy a fényszennyezés általános csökkentésére itt-ott már bevezetett vagy bevezetni tervezett, kizárólag a lámpatestek alatti területet megvilágító utcai fényforrások például nemcsak eredeti céljukat teljesítik, de a rovarokat is megkímélhetik. Ha a nappalinkban nem is opció egy ilyen felszerelése, a terasz esetében már el lehet akár gondolkozni azon, hogy némileg korlátozottabb bevilágított területért cserébe a rovarokat és magunkat is megkíméljük a lámpák kellemetlen mellékhatásaitól.
