Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szeretnének-e évekkel, akár évtizedekkel egészségesen tovább élni, valószínűleg még az „elhibázott brüsszeli szankciók” nemzeti konzultációs elítélésénél is egyöntetűbb válaszokat kapnánk. Természetesen a tudomány is régóta foglalkozik a kérdéssel, egy ígéretes kutatási irányról mi is beszámoltunk néhány hete (a cikk az alábbi dobozra kattintva olvasható). Egyelőre azonban még várnunk kell a csodaszerre, ami bizonyítottan jelentős időt adna hozzá a várható élettartamunkhoz.
Egy most közzétett tanulmány azonban igen figyelemre méltó eredményeket hozott e kérdésben. Régóta tudni vélik a tudósok, hogy az alacsony kalóriabevétel sok más áldásos hatása mellett feltehetően a várható élettartamot is megnöveli, és ezt állatokon végzett kísérletek is igazolták. Embereken azonban elég nehéz kísérleti módszerrel igazolni vagy cáfolni ezt a hipotézist. Egyrészt az emberek – egy kísérlet szempontjából mindenképpen – túl sokáig élnek, több évtizedig futó kísérleteket több szempontból sem egyszerű megszervezni. Ráadásul emberekkel – jó esetben – nem lehet úgy bánni, mint mondjuk a kísérleti egerekkel, ez is megkötötte a kutatók kezét.
Egy 1950-es években végzett kísérletben például arra kérték a résztvevőket, hogy 50 százalékkal csökkentsék a kalóriabevitelüket, csakhogy sokuknál ez veszélyes alultápláltsághoz és táplálkozásra visszavezethető hiánytünetek kialakulásához vezetett. Ezért aztán a későbbi hasonló kísérletekben inkább a túlsúlyosság valamilyen fokán álló emberek részvételével zajlottak ezek a kísérletek, csakhogy ez az eredményeket is eltorzíthatta, hiszen lehetséges, hogy a koplalás nagyon jót tesz egy túlsúlyos embernek, de egy normális testtömegindexszel rendelkező esetén e pozitív hatások nem jelentkeznek, sőt még káros is lehet a túl kevés kalória bevitele.
Szigorúan ellenőrzött adagok
Ezért volt áttörés az a 2007-ben kezdett, CALERIE névre keresztelt kísérlet, amelyben 20 és 25 közötti BMI-vel rendelkező résztvevőkön vizsgálták a csökkentett energiabevitel hosszú távú hatásait. A kísérletben 143, 21 és 50 év között felnőtt vett részt, akiket arra kértek, hogy 25 százalékkal csökkentsék a számukra átlagosnak számító napi kalóriabevitelüket egy kétéves időszakban. Másik 75 ember nem változtatott az étkezési szokásain, ők szolgáltak kontrollcsoportként.
A kísérlet időtartama alatt a résztvevőket rendszeresen vizsgálták különböző szempontok szerint, például mérték a súlyukat, a szervezetükben lévő, gyulladásra utaló markerek jelenlétét, az általuk elégetett energiát, vizsgálták kognitív funkcióikat, kardiovaszkuláris egészségüket.
A CALERIE első eredményeit 2015-ben publikálták, és az derült ki belőlük, hogy az önkorlátozásra kért csoport tagjai átlagosan 14 százalékkal tudták visszafogni kalóriabevitelüket, de már ennek hatására is 10 százalékkal csökkent testzsírszázalékuk, csökkentek a szívbetegségekkel kapcsolatos rizikófaktoraik, valamint a cukorbetegségre való hajlamuk is – miközben életminőségükben nem következett be negatív változás.
Természetesen indirekt módon kimondhatjuk, hogy akiknél kisebb eséllyel alakulnak ki szívbetegségek, azok feltehetően átlagosan tovább is élnek, de ezen adatok alapján azt nem lehetett kimondani, hogy a csökkentett kalóriabevitel közvetlenül is lassítja-e az öregedést.
A CALERIE idején gyűjtött adatokat és mintákat azóta számos más kutatás is használta, és ezek képezték az alapját annak a tanulmánynak is, amely a múlt héten jelent meg a Nature Aging című folyóiratban. A Columbia Aging Center kutatói ebben arra keresték a választ, hogy kimutatható-e az öregedési folyamatok lassulása a csökkentett kalóriabevitel hatására.
Ketyeg az óra
Ehhez úgynevezett epigenetikai órákat használtak fel. Ezek olyan módszerek, amelyekkel – nagyon leegyszerűsítve – DNS-mintákból lehet megállapítani a vizsgált személy biológiai korát, tehát azt, hogy sejtjei hány évesnek „képzelik magukat”. Az öregedés, és az ezzel járó betegségek, egyes betegségek megnőtt kockázata javarészt arra vezethető vissza, hogy sejtjeink a „programozásuknak” megfelelően máshogy kezdenek viselkedni az idő előrehaladtával. Ha tehát valamilyen módon sikerülne visszaállítani a génjeinkben ketyegő biológiai órát, vagy legalábbis lelassítani járását, azzal magát az öregedést is befolyásolni tudnánk.
Azonban ezeknek az óráknak már a „leolvasása” sem egyszerű feladat, e módszerek még eléggé gyermekcipőben járnak, és sok kutató vitatja is a kapott eredményeket, illetve azt, hogy a most használatos mérési módszerekkel valóban releváns adatokat kaphatunk-e. A Columbia Aging Center kutatói három ilyen módszerrel vizsgálták a CALERIE résztvevőinek mintáit, és ebből kettő, a PhenoAge és a GrimAge nem mutatta ki az öregedés lassulását a kalóriabevitel visszafogásával. A harmadik, egy új, és egyébként a tanulmányt készítő kutatócsoport egyik vezetőjének, Daniel Belskynek a közreműködésével megalkotott DunedinPACE viszont igen.
A tanulmány szerint a DunedinPACE mérése alapján 2-3 százalékkal csökkent az öregedési folyamat üteme.
„Más tanulmányok szerint ez megfeleltethető a halálozási kockázat 10-15 százalékos csökkenésével, ami nagyjából a dohányzás abbahagyásával egyenlő kockázatcsökkenést jelent”
- fogalmaz a Columbia Egyetem kiadott közleménye.
Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés
Természetesen a tanulmány szerzői is hangsúlyozzák, hogy ez az eredmény még csak az első lépés egy hosszú úton, a kalóriabevitel korlátozásának és az öregedés lassulásának összefüggéseit hosszabb követési idejű, reprezentatívabb, a kalóriakorlátozást pontosabban betartató vizsgálatokra van szükség, és akkor még ott van az a kérdés, hogy a biológiai öregedés lassulása valójában mennyire mutat erős összefüggést a várható élettartam növekedésével, illetve a különböző betegségek kialakulásának kockázatával.
A mostani tanulmány kapott erőteljes kritikákat is. Dr. Peter Attia életmeghosszabbítással foglalkozó tudós egyenesen „zaj”-nak minősítette az eredményeket.
„Nem látok semmi bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy bármelyik ilyen biológiai óra jelente bármit is. A méréseket egyedül az hitelesítené, ha bizonyítanák, hogy a „biológiai kor” pontosabban jelzi előre a jövőbeli kilátásokat, mint a „kronológiai kor”. Nincs tudomásom arról, hogy ezt valaki megmérte volna, de remélhetőleg valaki meg fogja”
- fogalmazott Attia, aki a DunedinPACE teljesítményétől külön sincsen elájulva, azt „legjobb esetben is közepes”-nek ítélte. Ettől függetlenül ő is úgy gondolja, a túlzott kalóriafogyasztás visszafogása fontos, és hogy a kalóriabevitel korlátozása biztosan működik bizonyos embereknél, és mindenképpen jó irány, de más módszerek, például az ételfogyasztás időbeni korlátozása vagy bizonyos ételek elhagyása is hasonló hatást érhetnek el.
Egy másik szakértő, Pankaj Kapahi, az öregedést kutató kaliforniai Buck Institute professzora sem tartja nagy áttörésnek ezt a tanulmányt, de a bevett kalóriák korlátozását ő is az élet meghosszabbításáért megtehető lépések közé sorolja, többek közt a rendszeres testedzés, a kielégítő alvás, a pozitív hozzáállás mellett.
Az igazán nagy kérdés persze az, hogy ha valóban bebizonyosodik, hogy az ideálishoz képest negyedével visszafogott kalóriabevitel több évtizeden keresztüli, szigorú alkalmazása valóban hozzáad átlagosan 10-20 egészségesen eltöltött évet a várható élettartamhoz, akkor mennyire lesznek hajlandóak erre az áldozatra az emberek. Megéri az élet nagy részében ha nem is éhezni, de legalábbis folyamatosan kicsit éhesnek lenni azért, hogy jóval tovább éljünk? Vagy úgy már nem is élet az élet?
