A magyar űrhajós, Kapu Tibor magáncégek – a SpaceX és az Axiom – együttműködésével létrejött űrutazásával egyidőben a The Wall Street Journal cikke arról ír, hogy ma már egyre reálisabbá válik nemcsak a privát űrutazás, de az is, hogy egyes cégek saját űrállomást építsenek, vetélytársává válva ezzel az ISS-nek, azaz a „nagybetűs” Nemzetközi Űrállomásnak. A cikk szerint ezeken a magánűrállomásokon megjelenhetnének az állami űrprogramok résztvevői és kutatók, de az űrturisták is.
A magáncégek mozgolódásának különös súlyt ad, hogy a nemzetközi űrállomás 2030-ig van hitelesítve, akkor valószínűleg kivonják a forgalomból, azaz addigra alternatívát kell találni. Jelenleg ugyanis csak két űrállomás kering Föld körüli pályán. Ebből az egyik a kínai Tiangong – az „égi palota” – amely azonban nem nemzetközi, tehát csak kínai űrhajósok működtetik. A másik a már említett Nemzetközi Űrállomás, amely – már a nevéből is adódóan – az, amelyen amerikai, orosz és EU-s, valamint a kisebb, akár saját űrprogrammal nem rendelkező nemzetek asztronautái is megfordulnak. Mivel jelenleg az Egyesült Államok a vezető „űrhatalom”, magától értetődő, hogy a NASA adja az állomás forrásainak többségét. Márpedig a NASA büdzséjét Donald Trump – pontosabban Elon Musk – megvágta, ami ebből a szempontból kétélű kard. Egyrészt ugyanis a lépés élénkítheti a keresletet egy, vagy több privát űrállomásra, hiszen a NASA-nak kevés forrása maradt egy új építésére. Másrészt viszont, az amerikai űrügynökségnek arra is kevesebb kerete van, hogy egy magánűrállomást támogasson, márpedig tisztán piaci alapon ez ma még nem elképzelhető.
A magáncégek oldaláról pedig még várat magára, hogy létrehozzanak egy nagyobb, több ember befogadására is képes állomoást, illetve bizonyítsák, hogy képesek azt probléma nélkül működtetni.
Vannak azonban példák az űrállomások magánosítására, pontosabban az ez irányba tett, néha apró és néha nagyobb lépésekre. Az Axiomnak például van egy Föld körüli pályán mozgó, kisebb állomása, amely a közeljövőben akár kilenc ember befogadására is képes lehet.
„Ez főleg kormányok számára lesz fenntartva. Amiért ők embert küldenek az űrbe, az lehet kutatás, vagy más cél is. De amit mi tudunk, az az, hogy egész iparágakat hozhatnak magukkal” – mondta Tejpaul Bhatia, az Axiom vezérigazgatója.
A cég tehát egyelőre nem űrturistákat, hanem kormányok asztronautáit várja. Ide tartozik például Kapu Tibor, akinek űrutazását az Axiom és a SpaceX szervezte, természetesen egyelőre nem a saját állomásukra, hanem a nemzetközi űrállomásra.
Egy másik cég, a Vast 2026-ban szeretné a Haven-1 nevű űrállomását fellőni, amely az Axiom tervezett létesítményénél kisebb méretű lenne, de éppen ezért költséghatékony. Jeff Bezos viszont éppen a minél nagyobb befogadhatóságra lőne az Orbital Reef nevű tervezett állomásával: kutatókat, de turistákat is fogadna, ami nem is csoda, hiszen a világ (akkor) leggazdagabb embere néhány éve már maga is űrturistáskodott. A létesítmény kapcsán már el is kezdődtek a tesztek, annak megállapítására, hogy képes-e 10 embert befogadni, miközben több személyes teret biztosít személyenként, mint a nemzetközi űrállomás.
„Így több férőhely és kapacitás lesz minden egyes fellövésnél” – mondta erről a cég szóvivője.
Természetesen Elon Musk sem maradhat ki az űrversenyből. A milliárdos itt is formabontó módon gondolkodik: a SpaceX Starship nevű hajóját használná mozgó űrállomásnak. A cég szerint ugyanis hamarosan egyszerre 100 embert is képesek lesznek szállítani a járművön. Jelenleg is van együttműködésük a NASA-val: ők szállítják, Dragon nevű járművükkel az űrhajósokat a Földről a nemzetközi űrállomásra. Ilyennel jutott az állomásra nemrégiben Kapu Tibor is.
De mik szólnak a fenti projektek mellett és ellen?
Űrturizmus, magas költségek, növekvő kereslet
Az űrkutatás nyilván számos szempontból fontos szektor. Elsősorban természetesen továbbra is tudományos célokról van szó, valamint a nemzetek közötti vetélkedésről. Emiatt az államok előreláthatólag továbbra is dotálni fogják a szektort. Emellett, az űrkutatás tudományos szegmensének számos olyan, közvetett haszna van, amely a piac számára is értékes lehet (műholdak működtetése, mezőgazdasági célú felhasználás, stb.) Ráadásul az űrkutatásnak egyre több, közvetlenül is hasznosítható szegmense lesz. Gyógyszeripari, anyagtudományi és technológiai cégek érdeklődnek például a mikrogravitációs környezetben végzett kutatások iránt, ami további bevételt biztosíthat.
Az űrturizmus pedig előreláthatólag 2030-ra milliárdos üzletté válhat.
A kereslet tehát előreláthatólag nőni fog az űrutazás és az ahhoz kapcsolódó technológiák iránt. Mivel ennek költsége az innováció és verseny hatására egyre csökkenő tendenciát mutat, hamarosan szükség és kapacitás is lehet egy, vagy több magánűrállomásra. Ahogyan az űrkutatás egyre sokoldalúbban hasznosíthatóvá válik, és ezzel egyenes arányban nő a piaci kereslet, úgy lesz egyre közelebbi valóság a magánűrállomások létrejötte. Hiszen ahogyan egyre több lesz az űrhajós és űrhajó, úgy lesz nagyobb szükség űrállomásokra. Ezek ugyanis az űrutazások célpontjai, az infrastruktúra részei, valamint szükségesek a szintén magánúton is működő tudományos kutatásokhoz.
Ráadásul, ahogyan azt már említettük, az ISS-űrállomást hamarosan kivonják a forgalomból. Részben ezért, részben a kutatások ösztönzése céljából a NASA támogatást nyújt a magánűrállomások számára. Amelyek már így is olyan, milliárdos befektetőket tudnak maguk mögött, mint amilyen Bezos és Musk. Azaz a piaci igény, a mecénások, és az amerikai állam együtt komoly összegeket tehet az ígéretes iparág mögé.
Fotó: Depositphotos
Az olyan technológiák, mint a felfújható modulok (például a Sierra Space a Starlabhoz) szintén egyszerűbbé és olcsóbbá teszik az űrállomások építését. Azaz, a forrásokkal megtámogatott innováció olcsóbbá teszi magát a szektort, ezzel még további befektetéseket ösztönözve.
Másik oldalról természetesen számos kihívás nehezíti, hogy a magánűrállomások valósággá váljanak. Első helyen szerepel nyilván azok magas, milliárd dolláros költsége, miközben egy nagyon lassan megtérülő befektetésről van szó.
Az űrjog még gyerekcipőben jár
A magáncégek technológiája egyelőre szintén nincs olyan szinten, hogy egyedül képesek legyenek egy teljes űrállomást üzemeltetni. Az ugyanis nagyon összetett és veszélyes üzem. Ha egy adott cég állomásán meghibásodás történne, esetleg haláleset is, az aláásná az adott vállalatba vetett piaci bizalmat. Így egyelőre mindez túl kockázatos lenne.
Az optimizmust politikai tényezők is árnyalják. Egyelőre az űrjog igencsak gyermekcipőben jár, pláne, ha a világűr kereskedelmi célú használatára gondolunk. Az engedélyeztetés nehéz és lassú folyamat. Mindezt gegopolitikai nehézségek is terhelik. Ráadásul a legnagyobb támogató, a NASA, mint azt említettük, komoly fiskális érvágást szenvedett el, azaz az ő támogatásuk egy időre leállhat.
Összességében tehát a magánűrállomások esélyei jók, különösen csökkenő költségek és a növekvő piaci kereslet miatt. Az Axiom Station és a Haven-1 a legesélyesebb a korai sikerre, de a hosszú távú fenntarthatóság számos tényezőtől függ. A magánűrállomások tehát egyelőre nem számítanak valóságnak, de sci-finek sem…
