<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
8p

Van élet az orosz gázon és olajon túl? Tényleg lehetetlen teljesen elszakadni Moszkvától? Elzárhatja Putyin a gázcsapot?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Holoda Attila energetikai szakértővel - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2022. május 26. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A skandináv krimik az irodalmár szerint nem hoznak újat. Legalábbis a műfaj szempontjából. Mi az oka akkor a felfutásuknak?

Míg a magyar könyvkiadók számos műfaj tekintetében küzdenek azzal, hogy gazdasági értelemben is nyereségessé tudjanak válni, nem ez a helyzet a skandináv krimik esetében.

A leghíresebb szerző, Jo Nesbø könyveinek összeladása Magyarországon százezres nagyságrendű, ebből a legsikeresebb címei húszezer felett teljesítenek, tudjuk meg Marosi Lászlótól, a skandináv krimikkel is foglalkozó Animus Kiadó vezető szerkesztőjétől.

Ez pedig nem csak a magyar, hanem nemzetközi viszonylatban is jelentős számnak tekinthető, főként, ha egy olyan piacról beszélünk, ahol a becsült nagyjából három millió olvasó mindenképpen határt szab a kiadók lehetőségeinek. És Nesbø mellett olyan szerzők is feltűnően teljesítenek többek között, mint a svéd Henning Mankell, Lars Kepler, Cammila Läckberg az izlandi Yrsa Sigurdardóttir, a dán Yussi Adler-Olsen vagy a nagy klasszikus, Stieg Larsson. Mindnyájan egyébként több millió eladott példányt tudhatnak magukénak világszerte.

Skandináv krimik. Megőrülnek érte a magyar olvasók is. Fotó: Izsó Márton ArtúrSkandináv krimik. Megőrülnek érte a magyar olvasók is. Fotó: Izsó Márton Artúr

Azt próbáltuk megfejteni, mi az oka annak, hogy a skandináv krimiknek Magyarországon is ekkora felfutása van: mitől vásárolják a magyar olvasók olyan szeretettel a perverz sorozatgyilkosok után nyomozó, néha súlyos pszichózisban szenvedő detektívek történetét? Melyek a tartalmi és melyek a brandépítésből származó okai a sikernek?

„Abszolút létező jelenség, hogy ha valami nagyon működik a világban, akkor működik itthon is"

- mondja Vaderna Gábor, irodalmár, az ELTE magyar szakának docense. "Ahogy a Netflixen futó sorozatot sem lehet megállítani az országhatáron, a skandináv krimit sem, és az ráadásul most mindenhol nagyon erős. Jo Nesbøt a világon mindenhol egyből lefordítják; ilyen magas rang a világirodalomban lehengerlő teljesítmény" - teszi hozzá. 

Vaderna Gábor, irodalmár. Fotó: Izsó Márton ArtúrVaderna Gábor, irodalmár. Fotó: Izsó Márton Artúr

Viszont az, hogy miért éppen a skandináv krimi futott be, egy elég izgalmas kérdés, és többféle válasz létezik rá.

 „Az egyik válasz, hogy a skandináv társadalmi modell, ideértve például a közoktatást vagy a szociális hálót, mindig is példaértékűként lett bemutatva, viszont az említett regények masszívan feszegetik azt a kérdést, hogy a kimagaslóan egyenlő és napfényes társadalom mélyén nem fortyog-e sötét indulat, esetleg brutális gyilkosságok és az emberi természet legaljasabb oldala” - magyarázza az irodalmár. „A skandináv ’kánaánt’ a sajtó és a politika mindig piedesztálra emelte, de ezt visszájára fordította a krimi, már csak hagyományából eredően is, és ez nyilván nagyon érdekelte az embereket.”

Vaderna Gábor példaként a klasszikus Millenium-trilógiát említi Stieg Larssontól. Egy iparmágnás család gyilkossági ügye áll az első rész, A tetovált lány hátterében, és csak a társadalom alsó rétegéből érkező nő, akin többször is erőszakot tettek, csak ő tudja kiszűrni az igazi erőszaktevőt.

„Fontos azért még hozzátenni” - hívja fel a figyelmet, "hogy a skandináv krimik filmes adaptációi korán megjelentek. Ingmar Bergman filmnyelve a 2000-es években amerikai produkciókban is teret kapott, és ez szintén az északi krimik felé terelte a nézőket és olvasókat. Ehhez adódott még például Henning Mankell sikere, aki Bergman veje, és maga is krimiíróként lett ismert."

 „A siker harmadik oka lehet egy banálisnak tűnő tény, az, hogy a skandináv országokban jól tudnak angolul, és könnyebben szót értenek az angolszász piaccal. Ma egy világirodalmi szerzőnél ez már elvárás”.

„Persze ehhez a sikerhez kellettek brandek is, a brandhez pedig arcok. Stieg Larsson a tetovált lánnyal alapító arca lett ennek a brandnek, ahogy Mankell is. Az ígéret földjére azonban csak az utódok léphettek be, mivel mindketten fiatalon meghaltak. Az átütő sikert a 2000-es években érték el, akkorra már a ’skandináv krimi’ hívószóval el lehetett adni könyveket" - teszi hozzá.

Az is tény, hogy a skandináv krimi térhódítása egybeesett a skandináv irodalom egészének expanziójával, bár az kérdés marad, hogy a híressé vált írók – mint például a norvég Erlend Loe, a Harcom-sorozattal világhírűvé vált Karl Ove Knausgård és Jo Nesbø, akik egymásra folyton megjegyzéseket tesznek – és a műfajok egymás nélkül is elérhették volna-e ezeket a sikereket.

Amikor azt kérdezem, hogy akkor mégis, a fenti, részben marketing alapú érvelés mellett milyen tartalmi jellegzetességet említhetünk: mi a specifikuma a skandináv krimiknek, amivel ilyen egyedi módon belopták magukat a nemzetközi olvasók szívébe, az irodalmár azt válaszolja, „nincs specifikus jellemzőjük”.

„Bár van, aki a tájat vagy a történetvezetés sajátosságait emeli ki, be kell ismernünk, hogy a történetfelépítésükben nincs semmi igazán egyedi: máshol is jelenlevő krimielemeket használnak. Persze ha a hó specifikum, hát, vehetjük annak, de azért ez nem tűnik igazi magyarázatnak. Emellett viszont nagyon is jól működnek, professzionálisan alkalmazzák a már létező műfaji hagyományokat, és elképesztően élvezhető szövegek ezek”.

Ha egyvalamit mégis muszáj mondani, ami megkülönbözteti őket, az a főszereplők hétköznapisága, amelyik az egész skandináv irodalmat jellemzi - mondja Vaderna. A főszereplők soha nem szuperhősök, de valahol meg mégis azok.

„Ebben az új skandináv brandben megtalálható a Die Hard-effektus is: a hős nagyon rossz állapotban van, de végül mégis mindenkit megment. Ez a régi skandináv irodalomnak nem része, az újnak viszont igen.”

De az a momentum, hogy a hősök valójában titokban zsenik, hiszen egyedülálló dolgokat vesznek észre, amit mások nem, amire csak ők képesek, megvolt Sherlock Holmes-tól Poirot-n át Maigret-ig, legfeljebb nem voltak a nyomozók egészen hétköznapi emberek.

Talán szeretjük a tökély álcája alatt rejlő aljas indulatokat, magyarázza az irodalmár.  Fotó: Izsó Márton ArtúrTalán szeretjük a tökély álcája alatt rejlő aljas indulatokat, magyarázza az irodalmár. Fotó: Izsó Márton Artúr

Vagyis úgy tűnik, speciális formai és tartalmi szempontot nem talált az irodalmár a banalitás mellett, annál több már korábban működő krimisémát, amelyet a skandináv környezetben professzionálisan és érzékenyen alkalmaznak a szerzők. Az esztétikai szempontok mellett viszont ugyanennyit, vagy többet számított a skandináv krimiirodalom először öntudatlanul, majd később tudatosan kialakított brandje, amely a ’90-es évektől építkezve mára olyan sikeres lett, hogy Dániától Izlandig lehetőséget ad a szerzőknek arra, hogy a krimi iparágának bevételét jókedvvel gyarapítsák.

Ráadásul a brandépítés nem csak nemzetközi szinten zajlott komoly erőkkel, hanem Magyarországon is. Marosi László, az Animus vezető szerkesztője kérdésünkre ugyanis elmondja, szerinte a magyar siker

„egyik oka mindenféleképpen a sorozat szisztematikus épülése, mely több mint egy évtizede zajlik a kiadón belül, és törekszünk rá, hogy minden új megjelenéssel tartsuk a színvonalat. Krimi műfajában páratlan, hogy ilyen nagy és aktív rajongótábora legyen egy-egy sorozatnak. Fontos szempont az is, hogy bár Magyarországon (és a világ más részein is) elsősorban a nők vesznek könyveket, ez a műfaj tipikusan nyit a férfiak felé, akár saját szórakozásukra, akár ajándékba veszik azt.”

Marosi László, az Animus kiadó vezető szerkesztője. Fotó: Animus kiadóMarosi László, az Animus kiadó vezető szerkesztője. Fotó: Animus kiadó

A vezető szerkesztő is említi a Vaderna Gábor által felhozott társadalomkritikát és professzionális íráskészséget, mint az olvasók számára vonzó aspektust, illetve úgy tűnik, az Animusnál nagyon alaposan megválasztják a magyar kiadásra szánt műveket is, amelynek folyamatát így jellemzi:

„Sok szempontot figyelembe kell venni. Évente 10-12 krimi jelenik meg a  kiadónál, ezek között sok folytatás és sok új szerző is napvilágot lát. Van, aki tempósabb könyveket ír, van, aki inkább a klasszikus nyomozást preferálja. Másképp írnak a nők és férfiak is, és bár a legtöbb krimi Svédországból érkezik, vannak izlandi, norvég, dán és finn könyveink is, itt is akadnak különbségek. A közönség ízlése is elég vegyes. Elsősorban a történet frissessége, a jó stílus és az elején érzékelhető írói készség a legfontosabb szempontok, mondhatjuk úgy is: muszáj, hogy minket is elkapjon már az elején, akkor van esélye. A sikereket nyilván eladásokban mérjük elsősorban, de örömmel tapasztaljuk azt is, amikor komoly rajongótábora alakul ki egy szerzőnek az évek alatt. Ilyen például Yrsa Sigurdardóttir. És persze a legnagyobb akaratunk ellenére sem találjuk el az olvasók ízlését egyes könyveknél, annak ellenére, hogy más országban esetleg befutnak. Ilyen esetben kénytelenek vagyunk abbahagyni az újabb könyvek vásárlását.”

A siker titka persze mindig kérdéses, még a kiadók számára is. Hogy meddig tart még a skandi noár felfutása, senki nem tudja, de egyelőre úgy tűnik, nincs komoly veszélyben a brand. 

(Skandi-noár sorozatunk következő, videós epizódjában Jo Nesbo sikerének titkát kutatjuk ki.)

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.