Szélhámosnak tartja a mesterséges intelligenciát a szakértők egy része

Az új-zélandi The Press hírlap főszerkesztője 1863 júniusában kapott egy levelet „Cellarius” aláírással, amely azt jósolta, hogy az emberiséget hamarosan rabigába hajtja egy mechanikus királyság. „A gépek uralkodni fognak felettünk” – jósolta a levélíró.  „Napról napra egyre inkább alárendeltek vagyunk nekik, egyre több ember szenteli az életét arra, hogy a gépek mechanikus kiszolgálója legyen.” Ma már tudjuk, hogy a szerző Samuel Butler brit író volt, aki közel tíz évvel később megjelentette az Erewhon című novellát, amelyben először esett szó angol nyelven a mesterséges intelligenciáról. A The Atlantic azért hozta elő ezt a sztorit, mert mindez manapság nem hipotetikus lehetőség, hanem – legalábbis ami a mesterséges intelligenciát illeti – valóság.

Jó hír az emberiségnek, hogy az elmúlt időszakban megjelent két könyv is azt sugallja, hogy a robotok hatalomátvételének víziója egyelőre ma sem több rémálomnál. A szerzők úgy látják, hogy a mesterséges intelligenciát szélhámosság lengi körül. Nem arról van szó, hogy az MI technológiája nem rendkívüli, nem formálja át a világot remélhetően jó kezekben jó irányba.

Nem kell bevenni a rajongók és a propagandisták szövegeit az MI-ről

A kétkedő könyvek szerzői pusztán azt mondják, hogy a mesterséges intelligencia nem az, aminek a fejlesztői el akarják adni. Nem a gondolkodás új szintje. És főként nincs szó arról, hogy az MI-nek érzelmei lennének, amit a rajongók belelátnak az új technológiába. Sam Altman, az MI fejlesztésének úttörője, az OpenAI vezérigazgatója már itt tart. Azt mondta, hogy a ChatGPT-4.5 javított „érzelmi intelligencia” azt az érzést kelti a felhasználókban, hogy amikor a programmal társalognak, akkor egy „figyelmes személyiséggel beszélnek”. Dario Amodei, egy másik MI-cég, az Anthropic vezérigazgatója azt mondta, hogy a következő generációs MI-modellek „okosabbak lesznek, mint egy Nobel-díjas”.

Demis Hassabis, a Google DeepMind részlegének vezére azt mondta, hogy a céljuk „olyan MI-modellek létrehozása, amelyek megértik a körülöttünk lévő világot”. A kétkedők szerint ezek a megjegyzések figyelmen kívül hagyják, hogy a nagy nyelvi modellek (LLM) nem képesek, és nem is lesznek képesek bármit „megérteni”.

Nem kéne hinni a sci-fiknek, amik emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az MI-t

A mesterséges intelligencia nem érzelmileg intelligens vagy okos ezeknek a szavaknak bármilyen emberi értelmében. Az LLM-ek valószínűségi találgatásokon alapuló lenyűgöző kütyük, amelyekbe szinte az egész internetet betáplálták. Nem gondolkodással, hanem statisztikailag megalapozott találgatásokkal adnak válaszokat a nekik feltett kérdésekre oly módon, hogy kisakkozzák, hogy lexikai tudásuk melyik eleme illik össze a legvalószínűbben másokkal.
Sokan persze nem értik, hogyan működnek a mesterséges intelligencia modellek, nem tudják, mik a határaik. Nincsenek tisztában azzal, hogy az LLM-ek nem gondolkodnak, hanem inkább utánozzák vagy tükrözik az emberi gondolkodást. Ezek az emberek természetesen az MI-analfabéták, akik érthetően beveszik a szándékosan torzító propaganda szövegeit.

Ennek aztán az az eredménye, hogy nagy valószínűséggel kerülnek ártalmas, beteges viszonyba a mesterséges intelligenciával, kezdve az intellektuális függőségtől egészen a romantikusig. A Rolling Stone magazinban megjelent egy cikk, amiből kiderült, hogy egyre többen tekintik MI-modelljüket bölcs lelki tanácsadónak.

Istenem, ennyire nem lehetnek elborultak az emberek! De, lehetnek

Vannak már, akik azt hiszik, hogy chatbotjuk kapcsolatban áll Istennel, vagy maga Jézus szól hozzájuk rajta keresztül, ahogy egy férfi fogalmazott, akinek a felesége áldozatul esett az LLM-ek által inspirált téveszméknek. Másokat arra bátorít az MI, hogy azt higgyék, hogy a világot metafizikai szinten értő bölcsek, akik értik az élet mély szerkezetét és a világegyetem értelmét.

Egy tanárnő név nélkül idézte élettársa ChatGPT-jét, amely „lelki csillaggyermeknek” és „folyón járónak” minősítette tulajdonosát, aki persze könnyekig meghatódott ezen. Az illető arról beszélt a tanárnőnek, hogy az MI megtanította őt, hogyan beszéljen Istennel, sőt időnként a chatbot volt Isten, majd ő maga vált Istenné. Bár nem tudhatjuk, hogy az ilyen esetek előtt milyen volt az illetők szellemi állapota, de a MI-ben kételkedő szakértők ezt a jelenséget nevezik az MI szélhámosságának. Az emberek agyát összekuszálja a gép, amely úgy használja a nyelvet, úgy öklendez fel magából mindenféle tudást, hogy nem rendelkezik emberi intelligenciával.

Összekeveredik a nyelv, és ami mögötte van: a gondolkodás vagy annak mása

A szakértők szerint a probléma hátterében az van, hogy az emberi elme hajlamos összekeverni a nyelvi megfogalmazást és a gondolkodást. A szöveg, amit az MI előállít, éppen olyan, mintha egy valós személy mondta volna. Az emberek fejében ennek kapcsán megjelennek azok a képek, amelyek normálisan előjönnek, amikor beszélgetnek az emberek. A chatbotok esetén azonban nincs elme a szöveg mögött, amit mindig tudatosítanunk kellene, amikor vele „társalgunk”.

A jó hír az, hogy még nincs minden veszve. Az amerikai Pew Research Center áprilisi felmérése szerint az „MI-szakértők” 56 százaléka hisz abban, hogy a mesterséges intelligencia jobbá teszi az Egyesült Államokat, míg a laikus felnőtt amerikaiak körében csak 17 százalék ez az arány. Ha már a többségnek fogalma sincs arról, hogyan működik az MI, legalább nem is bízik benne.

Az említett tanárnő azzal tudta partnerét eltávolítani chatbotjától, hogy azt mondta neki, egy szoftverfrissítés miatt minősíti a program őt messiásnak. Ezzel ugyanis talpnyalóvá tették a chatbotot. Így sikerült megértetni élettársával, hogy egy szoftverrel cserél információt, nem egy önállóan gondolkodó,