A korábban elektrosokk-terápiaként ismert ECT veszélyes és hatástalan mivoltát évtizedek óta erősítette a filmkultúra – elég, ha csak az 1962-es, Oscar-díjas filmre, a Száll a kakukk fészkére című alkotást felidézzük, amikor egy lázadó pácienst elektrosokkal büntet egy zsarnok ápolónő.
Pedig a súlyos megbélyegzés ellenére az ECT rendkívül hatékony kezelés a depresszióra – a betegek akár 80 százaléka tapasztalja a tünetek súlyosságának legalább 50 százalékos csökkenését. De a világ egyik legtöbb fogyatékosságát okozó betegsége kapcsán ma nem meglepő, hogy az elektrosokkot ritkán alkalmazzák már a depresszió kezelésére.
Az ECT körüli stigmát erősíti, hogy még a pszichiáterek egy része sem mindig tudja pontosan, hogyan is gyógyítja meg a módszer a depressziós ember agyát – állítja Sydney E. Smith, a San Diego-i Kalifornai Egyetem számítástechnikai idegtudományi kandidátusa.
Az ECT egy erősen szabályozott dózisú elektromosság, ami rövid rohamot idéz elő az érintetteknél. Smith szerint gyakran a legjobb megfogalmazás erre, hogy a mesterségesen előidézett rövid roham miért enyhítheti a depresszió tüneteit, az, hogy „visszakattintja az agyat”. De belátja, hogy szerinte is elég homályos és nyugtalanító lehet ez egyesek számára. Mint mondja:
„Adatmániás idegtudósknt én is elégedetlen voltam ezzel a magyarázattal. Ezért új kutatásunkban bebizonyítottuk, hogy az ECT az agy elektromos háttérzajjának a visszaállításával olyan hatásos”.
Az agyhullámok által játszott "zene"
Annak tanulmányozására, hogy az elektrosokk miképp hat a depresszióra, az idegtudós csapatával egy elektroenkefalogramnak (EEG) nevezett eszközt használt, ami a fejbőrre helyezett elektródákon keresztül méri az agy elektromos aktivitását, illetve agyhullámait. "Az agyhullámokat úgy kell elképzelni, mint egy zenekar által játszott zenét. A zenekari zene sok hangszer összessége, hasonlóan ahhoz, mint az EEG-leolvasáskor látható milliónyi agysejt elektromos aktivitásának összessége" - magyarázza.
Az agyhullámokat kétféle elektromos tevékenység alkotja. Az első, az úgynevezett oszcillációk: ezek olyanok, mint az erősen dallamos zenék, amelyek egy szimfónia részei. A második, időszakos tevékenység inkább az aszinkron zajhoz hasonlít, amelyet a zenészek hangszereik hangolása közben hallanak. Ez a kétféle dolog együttesen létezik az agyban, s hozza létre az EEG által rögzített elektromos hullámokat.
Fontos azonban, hogy a hangolási zajokat és a szimfonikus zenét nem szabad összetéveszteni egymással, hiszen különböző folyamatokból származnak, és különböző célokat szolgálnak. Az idegtudósok e jelek elemzésére a hagyományos módszerekkel azonban nem képesek különbséget tenni az oszcillációk (szimfónia) és az aperiodikus aktivitás (hangolás) között. Pedig mindkettő kritikus fontosságú a zenekar számára, de az idegtudósok eddig többnyire figyelmen kívül hagyták ezeket az időszakos jeleket, mert azt gondolták, hogy azok csak az agy háttérzajai.
Smith új kutatása azonban kimutatta, hogy az időszakos agyi aktivitás figyelmen kívül hagyása megmagyarázhatja azt a zavart, amely a depresszió elektrosokk-kezelése körül tapasztalható. Kiderült, hogy az agy háttérzajait mindvégig kihagyták a dologból.
Az agyi háttérzaj és az ECT összekapcsolása
Mivel ezt a két típusú agyhullámot igen nehéz elkülöníteni a mérések során, a szakértő a zenekari hasonlathoz visszatérve úgy vélte, hogy a tudósok tévesen szimfonikus zeneként azonosították a hangolási hangokat is.
Ennek kivizsgálására vizsgálataikhoz három EEG-adatkészletet gyűjtöttek össze: az egyiket kilenc depressziós, ECT-en átesett San Diegó-i lakostól, a másikat 22 torontói, ECT-ben részesülő betegtől, a harmadikat pedig 22 torontói betegtől, akik részt vettek a mágneses rohamterápia (MST) klinikai vizsgálatában.
Az MST az elektrosokk újabb alternatívája, amely elektromosság helyett mágnesekkel indítja el a rohamot.
Ezek után azt találták, hogy páciensek időszakos aktivitása átlagosan 40 százalékkal növekszik ECT után. Azoknál a betegeknél, akik MST-kezelésben részesültek, az időszakos aktivitás szerényebben, körülbelül 16 százalékkal nőtt.
Így kezeli az elektrosokk a depressziót
De mi köze a agyi háttérzajnak, azaz az időszakos tevékenységnek a depresszióhoz? A depresszió régóta fennálló elmélete szerint a súlyosan depressziós betegekben túl kevés a gátló sejteknek nevezett agysejt. Ezek a sejtek ki- és bekapcsolhatnak más agysejteket, és a ki- és bekapcsolt állapotok egyensúlyának fenntartása kritikus fontosságú az egészséges agyműködéshez. Ez az egyensúly különösen fontos a depresszió esetében, mivel az agy azon képessége, hogy kikapcsolja a sejteket, fontos szerepet játszik abban, hogyan reagál a stresszre. S ha ez a funkció nem működik megfelelően, az embereket különösen sebezhetővé teszi a depresszióval szemben.
A kutatás szerint az ECT után megfigyelhető volt ezen gátló sejtek aktivitásának hatalmas változása, s ez az időszakos aktivitás egészséges szintre állíthatja vissza az agy döntő fontosságú be- és kikapcsolási egyensúlyát.
Annak ellenére, hogy a tudósok évtizedek óta rögzítik az ECT-betegek EEG-jeit, ez az első alkalom, hogy agyhullámokat kapcsoltak össze ezzel a bizonyos agyi rendellenességgel.
Smith azt mondja, hogy bár mintáik viszonylag kicsik, eredményeik azt mutatják, hogy az ECT és az MST valószínűleg az időszakos aktivitás visszaállításával és a gátló agysejtek működésének helyreállításával igenis hatékonyan kezeli a depressziót. Ezért további tanulmányok segíthetnek az elektrosokk destigmatizálásában, amelyek rávilágíthatnak a depresszió kezelésére és fejlesztésének új irányaira. Az agy nem zenei háttérzajának meghallgatása egyébként segíthet megfejteni más rejtélyeket is, például azt, hogy az agy hogyan változik az öregedés során, illetve olyan betegségekben, mint a skizofrénia és az epilepszia.
