Éppen ezért az indulás előtt érdemes pár órával korábban kiérni a repülőtérre. Időbe telik ugyanis, mire az utas eldönti, mihez kezd az esetleges túlsúllyal, illetve kifizeti-e a megadott tarifát. Szerencsés esetben a reptérre kikísérő barátnak vagy családtagnak lehet átadni a gondot okozó holmikat.
Csillagszóró, drón és húsklopfoló a kézipoggyászban
De mit lehet felvinni a fedélzetre? Az egyik szakmai blog beszámolója szerint megesett már, hogy a szokásos és köztudottan tiltott vágóeszközökön, fegyvereken kívül valaki drónt, csillagszórót vagy éppen fegyvernek is beillő húsklopfolót vitt ajándékba. Mivel a kézitáskába tette, a meglepetés végül sosem jutott el a címzetthez.
A nagymama lekvárja, a Nutella vagy éppen a mustáros üveg sem biztos, hogy átcsúszik a biztonsági ellenőrzésen, ahogyan a többi félig folyékony élelmiszer sem. Itt a mennyiségen van a hangsúly. Bár a légiforgalom a leginkább nemzetközi iparág, a szabályok olykor eltérhetnek. Az észak-amerikai légitársaságok esetében különösen feltűnik, hogy a jegyen felül – pluszban fizetve – mennyibe kerül a poggyász, ami akár még államonként is eltérő lehet.
Fotó: Depositphotos
A nyers hús és a hal sok helyen tiltólistás
Ma már külön tévéműsorok szólnak arról, miképpen világítják át a repülőtereken a feladott bőröndöket és a többi holmit. A szkennelőt figyelő biztonságiak gyakorlott szemmel veszik észre a gyanús tárgyakat, vagy éppen a behozni szándékozott nyers húst és halat. A túl sok, árcédulás, még becsomagolt póló vagy nadrág arra utalhat, hogy az illető kereskedni akar velük, de ugyanilyen gyanúsak lehetnek a hamis, ám eredetinek tűnő parfümök is.
Bizonyos élelmiszerek közegészségügyi okból tiltottak, a fogadó ország hatóságai állapítják meg, melyek ezek. Számos film is feldolgozta már a témát: az egyik olasz vígjátékban az USA-ba érkező itáliai édesanya a reptéren helyben megeszi az ajándékba szánt jókora mortadella gömböt, mert egyébként a hatóságok megsemmisítenék. A magok, palánták és más növényi részek szintén gyakran fennakadnak az ellenőrzésen a növény-egészségügyi kockázatok miatt.
Kokain a kisbőrönd csővázában
Bár a figyelem gyakran a kézipoggyászra koncentrálódik, minden feladott bőrönd és csomag átmegy a biztonsági ellenőrzésen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindegyiket kinyitják. A szkennerek elsősorban robbanóanyagokat keresnek, de olykor az algoritmusok gyanús, ismert vagy ismeretlen tárgyakat mutatnak. Ekkor a biztonsági szakember félreállítja az utast, és kinyittatja az ominózus poggyászt – a szakértő ekkor még kesztyűben sem nagyon nyúl a tartalomhoz, miközben a kollégák figyelik a bőrönd tulajdonosának viselkedését.
A robbanóanyagok mellett a kábítószer az, aminek az elrejtéséhez hihetetlen furfangokat találnak ki. Nemrégiben egy gurulós kisbőrönd belső csővázát szedték szét az ellenőrök – a mozdulatokat biztonsági kamerák rögzítették –, amely teljesen tele volt nyomva kokainnal.
Ez a fogás természetesen már nem a tiltott tárgyak közé, hanem a bűnügyi bizonyítékok nyilvántartásába került.
Gyanús jelek a kijáratnál
A felvételeken jól látszik, hogy a hatóságok nemcsak a bőröndökre figyelnek, hanem arra is, hogy amikor valaki kifelé tart a repülőtérről, nagyon siet-e, vagy éppen túl sok, túl nagy csomagot cipel magával. Az sem ritka, hogy bűnözők lefizetnek, vagy csak megkérnek gyanútlan utazókat – többnyire fiatal nőket –, hogy vállalják el egy csomag átvitelét, hátha ők kevésbé tűnnek fel az ellenőrzésen. Ugyancsak alaposabban figyelik azokat, akik túl sok, feltűnő, súlyos ékszert viselnek.
Bizonyos országokból érkezőket tüzetesebben átnéznek. Miközben az irataikat vizsgálják és az utazásuk okáról kérdezgetik őket, a tisztek lesik a gyanúsítottak minden mozdulatát. A „klasszikus” turisták többnyire nem visznek magukkal egy néhány napos kirándulásra 23 kilós bőröndöt. Más a helyzet, ha valaki már évek óta a célországban él, és gyakran jár ki-be a két ország között, netán vámmentes feketekereskedelmet űz. Ez még akkor is kideríthető, ha nem marad nyoma az útlevelekben – szemben a régi időkkel, amikor még minden határon lepecsételték az okmányokat.
Fotó: Flughafen Wien AG
Digitális pórázon a feladott csomagok
A poggyász akkor tud a legnagyobb bosszúságot okozni, ha elvész, illetve rossz járatra kerül. Az American Airlines a közelmúltban új módot kínált arra, hogy az utasok nyugodtak lehessenek a táskájuk felőli. Bevezettek egy új ügyfélpoggyász-nyomonkövető rendszert, amely mobilértesítést küld a feladott poggyász helyéről. Ez akkor bír különös jelentőséggel, ha a csomag nem ugyanannak a repülőgépnek a gyomrában utazik, mint a tulajdonosa.
A rendszer használatához egy új applikációban lehet regisztrálni, ahol az utasok megadhatják a kívánt kapcsolatfelvételi módot.
Az is előfordul, hogy az előre feladott csomag túl korán megérkezik a repülőtérre: ekkor az érintett értesítést kap, hogy melyik irodába kell mennie ahelyett, hogy a szalagnál várakozna. Egyes amerikai légitársaságoknál, ha a poggyász késik, az utas azonnal kap egy figyelmeztetést, hogy kezdje meg az intézkedést az elveszett bőrönd miatt, az appon keresztül pedig házhoz szállítást is kérhet.
Miért késik a bőrönd a viharban?
Attól a perctől kezdve, hogy a bőrönd eltűnik a futószalagon, bonyolult utat jár be egészen addig a pillanatig, amíg a tulajdonosa le nem veszi a célállomás poggyászkiadójánál. Olykor sokat kell várni a feladott holmira, aminek az egyik legfőbb oka a zord időjárás. Villámcsapásveszély vagy heves viharok esetén a földi személyzetet biztonsági okokból beküldik a repülőtér fedett részére, ami azt jelenti, hogy a kipakolás lényegesen több időt vesz igénybe. Ha a járat teljesen tele volt, a gép lepakolása is hosszabb ideig tart.
Nagyobb járatokon a várakozási idő csökkentésének egyik módja, ha az utas a lehető leghamarabb végzi el a check-in folyamatot. A legtöbb légitársaság ugyanis az „elsőként beérkező, elsőként megérkező” elvet alkalmazza a poggyászok pakolásánál, így a korai utasok megspórolhatják a várakozást a célállomáson.
Robotok és vonalkódok a színfalak mögött
A feladott poggyászok egy összetett, szállítószalagokból és szkennerekből álló rendszeren haladnak át, a nehéz csomagok pakolását pedig ma már sok helyen robotok végzik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a bőrönd eltűnik a pult mögött, egyfajta digitális identitást szerez.
A légitársaság által ráhelyezett poggyászcímke a vonalkódon keresztül megosztja a repülési adatokat, és gyakorlatilag az utashoz rögzíti a poggyászt. A Seattle-Tacoma Nemzetközi Repülőtéren (SEA) például naponta 20 000 és 45 000 közötti táskát tudnak átnézni és szállítani. Automatizált címkeolvasók és érzékelők azonosítják az egyes csomagokat, miközben azok a repülőtér különböző területein mozognak.
A modernebb terminálok még gyorsabbak: a Pittsburgh-i Nemzetközi Repülőtéren a poggyászszállító hálózat hosszát körülbelül nyolc mérföldről nagyjából három mérföldre csökkentették. Ez nemcsak gyorsította a műveletet, de csökkentette a karbantartási problémákat is. A szakemberek ugyanakkor figyelmeztetnek: egy bőröndről lelógó pánt vagy masni könnyen beleakadhat a mechanikus alkatrészekbe, ezért a régi poggyászcímkéket mindig el kell távolítani, a bőröndben lévő tárgyakat pedig biztonságosan rögzíteni kell.
