Ha felszállunk a Széll Kálmán téren a buszra, fél óra alatt a helyszínen vagyunk. Bár hivatalosan Páty falu, lakosainak jelentős része félig-meddig városinak mondhatja magát, hiszen naponta több ezren utaznak munkahelyük, a 20 kilométerre lévő főváros felé.
A kőkor óta lakott faluba igyekvőt megállítja egy tábla: a Sasfészek-tó tanösvény és a lassan elmocsarasodó tavacska kis darabja a megmaradt természetnek. Zsarnóczay István kalauzolt itt, a Zsámbéki Medence Tájvédelmi Egyesület képviseletében, aki ismer errefelé minden fűszálat, madarat.
Érdemes itt sétálgatni, mielőtt beérünk a településre, ahol elegáns kertes házak, ipari létesítmények, kereskedelmi raktárak sorakoznak egymás mellett.
Még szunnyad a kastély
De akad itt történelmi emlék is jócskán, amint arról Czentár László, Páty díszpolgára, a helyi értéktár vezetője tájékoztatott. A Nagytemplom után a Splény-Várady kastély lenne a legizgalmasabb látnivaló, de sajnos félbemaradt az utóbbi restaurálása, csak kívülről szemlélhetjük meg.
Ahogy Czentár László a kastélyról szóló könyvében fogalmaz: „Ma a képzeletünk segíthet, hogy a régi pompáját meglássuk, de az épületegyüttes tömege, struktúrája, megmaradt elemei máig hordozzák egykori fénykorának emlékét.”
Kóstolta már a takartat?
A Hagyományok Házában és a Közösségi Házban szintén a régmúlttal ismerkedünk. Utóbbiban Szabó Andrásné vezet körbe, miközben ismerteti az itteni ünnepek népi hagyományait. Azt is megtudtam tőle, mi is az a takart – nos, a töltött káposztát hívják így errefelé.
De találhatók itt régi fotók, gyűjtött dalok kottái, 100 évvel ezelőtti konyhák berendezési tárgyai, valamikori öltözékek, melyeknek minden része beszédes volt: meg lehetett belőle tudni, ki az, aki lány, ki a menyecske és ki az „idősebb” asszony. Negyven-ötven fele már csak feketébe lehetett öltözni.
Ami az újkori történelmet illeti: az 56-os áldozatok emlékére ültetett fasor mellett Kádár Károly pátyi lakos alkotása emlékeztet az itteni harcokra.
A Pincehegy csak dombocska
Nem mindenki tudja, de itt található az ország talán leghangulatosabb, több utcás pincesora, amelyet Pincehegynek hívnak, bár inkább csak dombocskáról van szó. Jóllehet, a környéken már kevés szőlő terem, mert kipusztította a filoxéra.
A déli hegy oldalába épült oromzatos pincékben érlelődött egykor a főváros bora, a budai vörös. Az elmúlt 15 évben kezdett újjáéledni a hagyomány, a Budakörnyéki Borkultúra Egyesület és néhány elkötelezett gazda jóvoltából.
Cake pop és gyümölcsbor
A legtöbbe bekukkantva kiderül, a tulajdonosok nagy része hobbiként tekint erre a foglalatosságra. A 4-es pincében fiatal jogász, Bara Emőke fogad, egy másikban pedig a gazda, Gábor Ákos, aki „főműsoridőben” villanyszerelő. A Pincekulcs tulajdonosa, Sályi Réka valójában cukrász, a Milimári Sütiműhely kizárólag rendezvényekre szállít tortákat és más desszerteket, akár a legújabb stílusban is: az amerikai sütinyalóka, a cake pop is kedvenc errefelé.
A nagyobb, étteremmel is bíró létesítmények népszerű helyszínei errefelé az esküvőknek, ilyen az Amina Csárda. Mindegyik hely igyekszik valami egyedivel előrukkolni, Simon Zoltán a Cerasus Pincétől a gyümölcsborok specialistája. Távolról zeneszó hallik: a Gáborok Házában retro slágerek körítik a bográcsos pörköltet – alig lehet helyet kapni.
Élénk a közösségi élet
A faluban élénk közösségi élet zajlik. Szeptember 30-án rendezik meg legközelebb a civil-ÍZ-ációt, amely hat éve indult útjára. A programokban gazdag, főzéssel egybekötött rendezvényre meghívást kapnak a településen működő intézmények, alapítványok, egyesületek, művészeti csoportok, hobbikörök. Tavaly 15 centiméteres hungarocell gömböket fűztek lánccá, amely Páty színes és sokszínű arcát mutatja. Idén pedig egy receptes könyvet adnak ki, amelyben a csoportok, közösségek által készített ételek találhatók.
Minden hónap második szombatján várja a látogatókat a Pincehegyi Nyitogató, amelyet a Pincehegyi Közösség szervez. Facebook oldalukon lehet tájékozódni arról, melyik pince lesz nyitva aznap. Ha úgy adódik, szállás után is lehet érdeklődni, a vendégek rendelkezésére áll csárda és lovaspanzió is.
