Az mindenesetre közös az évvégi ünneplésekben, hogy minden országban a rendelkezésre álló nyersanyagok legfinomabbjait választják ki ilyenkor alapanyagként. A háziasszonyok a nagyobb munkát igénylő desszertekhez is hozzáfognak. Legalábbis így volt régen. Kérdés persze, hogy a hagyományos, munkás süteményekre minden mai nőnek van-e ideje az ünnepi rohanásban? Ha nincs, legfeljebb készen megveszik, és ez nemcsak a mi bejglinkre vonatkozik.
Strufoli és speculaas
A briteknél elmaradhatatlan az alapanyagokban bővelkedő karácsonyi puding, a sokféle keksz – nemcsak ötórai tea mellé – és torta. A németeknél sokan sütnek ilyenkor Leckerlit, azaz aprósüteményt, valamint gyümölcskenyeret, -stollent, amely a mi püspökkenyerünk egy változata.
Különleges olasz karácsonyi sütemény a strufoli vagy pignolata. Ha már Itáliában járunk, nem hagyhatjuk ki a lassan nemzetközivé váló, Magyarországon is kapható panettonét és a nápolyi, de állítólag lengyel eredetű Babá al Rumot, vagy ahogyan másutt nevezik, rumbabát, amelyet előszeretettel sütöttek a londoniak is, lásd a Csengetett, Mylord? című, legendás vígjátéksorozat szakácsnős jeleneteit.
Jézus és az apostolok tiszteletére
A hollandok ilyenkor még több csokoládét fogyasztanak, mint egyébként. Finom fűszeres a Mikulás süteményük, azaz a Speculaas. Franciaországban Jézus és a 12 apostol tiszteletére egy 13 részből álló desszertkülönlegességgel zárják a karácsonyi menüt – vagy inkább zárták hajdanán. A provence-i eredetű édesség a következőkből áll: dió, birsalmasajt, mandula, mazsola, többféle nugát, alma, körte, narancs, dinnye szőlő, valamint a híres provence-i lepénykenyér, a fougasse.
Az is jellemző a karácsonyokra, hogy ilyenkor a hagyományos helyi süteményekből is több fogy, mint például a svédeknél kannelbulle-ből, azaz fahéjas csigából, amely népszerűségét jól jelzi egy 2010-es adat: e szerint az átlagos svéd évente 316 fahéjas csigát fogyaszt el.
A svédországi évvégi ünnepek már Luca-napkor, december 13-án megkezdődnek, hogy aztán január 6-ig tartsanak. A Luca macskája, azaz lussekatt nevű sütemény elmaradhatatlan része a karácsonyi svédasztalnak, amely ilyenkor különösen gazdag. Régen szokás volt, hogy a család legidősebb lánya fehérbe öltözött, a fejére áfonyaágakból font koronát tett Luca-napkor égő gyertyákat! – és így szolgálta fel a sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori skandináv művészetet idéző kis brióst.
Milyen a Budapest-torta, ha svéd
Stockholmban ilyenkor is nagyon népszerű az itteni Budapest-torta receptje. A Budapest-torta – vagy inkább tekercs – receptje magyar blogon is megtalálható. A mandarinos-mandulás-tejszínes finomságot tálalásig hűtőben kell tartani. Norvégiában Budapestkake névre hallgat e sütemény.
Az ételektől roskadó lengyel vigíliai asztalon mindig helyet kap az ostya mellett a hagyományos, illatos, ropogós falusi kenyér, amelyet régen természetesen kemencében sütöttek, ma már lehet, hogy házi kenyérsütő gépben áll neki valamelyik fiatal lengyel háziasszony.
Konfitür, guráli, kutia
Az édességek sora csak ezután következik. A déli aszalt gyümölcsös süni, azaz gyümölcsökkel megtűzdelt sütemény, illetve a kolacz, vagyis kalács hegyi sajttal és mazsolával, a lengyel mákos bejgli, a dióval töltött túrós pite, a cukormázas sütemények, a gyömbéres mézeskalács, a mákos pálcika déligyümölcsös mártásban. Az úgynevezett házi konfitür és a góráli (vagy gurál) fonottas után érkeznek a leginkább szentestei hagyományoknak megfelelő mákos sütemények, valamint a kutia, amely elsősorban mákból és búzából készül. Ennek mágikus ereje van, a gazdagság jelképe egyben, az új esztendő boldogságát előlegezik meg vele. A karácsony előtti napokban a szokásosnál is több fogy a Pani Walewskából, meg a Napoleonkából, amely egy helyi változata egy régi francia receptnek, és II. János Pál pápának is a kedvence volt.
Plumpuding, brownie és macaron
Az USA-ban különösen színes a karácsonyi sütemények választéka, hiszen minden bevándorló hozta magával a saját ízvilágát és gasztronómiai hagyományait, plusz ehhez járultak hozzá az indiánok által használt alapanyagok. Ami általában jellemző, hogy még nagyobbak az adagok. Sütőtökös pite és brownie ugyanúgy előfordul az ünnepi asztalon, mint plumpuding, kandírozott színesre festett gyümölcsök és csokis-habos torták, az elegánsabb ünnepi fogadásokon pedig a világszerte reneszánszát élő, dekorációnak sem utolsó, macaron. New York különböző városrészeiben a még mindig működő nemzeti élelmiszerüzletekben készen kaphatók az egyes nemzetek nosztalgikus süteményei, más Brooklynban és más China Townban, más az orosz negyedben és más a magyarok lakta környéken.
Kanadában sok háziasszony Butter Tarts-ot készít, amely kissé időt rabló, de mutatós édesség. A kubai karácsony nem lehet teljes a crema de vie nevű édes tojáslikőr féleség nélkül, melyet sűrített tejből, rumból, cukorszirupból, citromhéjból, fahéjból és tojás sárgájából készítenek. Jól passzol hozzá a kókusztejből, friss kukoricából, kukoricalisztből, tejből, vaníliából, fahéjból és cukorból készült puding.
A közép- és dél-amerikai államokban persze ma is érezhető a spanyol behatás, de a lényeg az egzotikus gyümölcsök minél szélesebb körű felhasználása.
Oroszországban alkalomtól függetlenül gyakran esznek a nők és férfiak tortát, az édesség alapélelmiszer. Az évvégén ez a mennyiség többnyire megsokszorozódik, de ma már a minőség is számít. A szovjet időkben a teljesen más vallású és történelmi hagyományú államokat is oroszosították, ezért minden tagköztársaság üzleteiben ugyanazokat a tortákat lehetett kapni hajdanán, fillérekért. Ma már nyilvánvalóan más a választék a tadzsik, a csecsen, a kirgiz, az örmény, a kazah vagy az üzbég államok csemegeboltjaiban.
Pavlova a Gyed Maróznak
Az elegánsabb moszkvai családokban ma nem annyira a hagyomány a fontos, hanem az újorosz attitűdhöz kapcsolódó kozmopolitizmus. A szupermarketekben – merthogy cukrászdák itt a klasszikus értelemben nem léteznek, a cafék mást jelentenek, és a kongyiterszkaják, azaz édességboltok is – a régi „szocialista” torták jobb minőségű változatait lehet kapni, de a tehetősek otthoni ünnepein a Mikulást, azaz Gyed Marózt, akár mutatós Pavlova-torta is várhatja, méregdrága friss gyümölcsökkel töltve. Egy időben az oroszok körében a gazdagság szimbóluma volt az ananász, mint ahogyan a valahai NDK megszűnése után néhány évig a banán számított igazán menőnek. (Akárcsak nálunk.)
A balti államok a régi időkben is igyekeztek megőrizni saját konyhájukat, a lettek körében az áfonyás kenyérsüti számított kedvelt téli nassnak. A déli köztársaságok között a grúzok körében változatlanul a diós-szőlős csurcsela, az azeriek között meg a kajszaba dívott, ami nem más, mint egy aszalt sárgabarackos, gránátalmás édesség.
