Bár a legtöbben csak az M1-es autópályáról, a Turul-szobor szárnyait megpillantva ismerik Tatabányát, a köztudatban iparvárosként élő megyeszékhely valójában lenyűgöző kulturális és természeti kincseket rejt. A népies szecessziós építészeti remekművektől a több ezer éves, ölelkező csontvázakon át a legmodernebb sportcsarnokig Tatabánya kész turisztikai aranybánya – a teljes áttöréshez és a prémium vendégkör meghódításához azonban már csak az igényes szállodák és a bátor befektetők hiányoznak.
Legtöbbször csak elsuhanunk az M1-es autópályán Tatabánya mellett, és futólag rápillantunk a Turul-szobor kifeszített szárnyaira. Pedig érdemes lenne megállni: a köztudatban iparvárosként élő Tatabánya annyi természeti látnivalót és kulturális kincset rejteget, hogy arra komoly belföldi turizmust lehetne építeni. Ehhez azonban az erőteljesebb marketing mellett színvonalasabb szállodákra is szükség lenne. A város jelenleg turisztikai befektetőkre vár.
Bánhidai volt, tatabányai lett
Találkoztam olyan helyi lakossal, aki büszkén jelentette ki: ő bizony bánhidai. A város ugyanis négy önálló község – köztük Bánhida, valamint Alsó- és Felsőgalla – összeolvasztásával jött létre az 1950-es évek elején. A Népgazdasági Tanács 1950-ben azzal indokolta Tatabánya megyeszékhellyé nyilvánítását, hogy a szénbányászat jelentős fejlődés előtt áll, a település pedig könnyen megközelíthető. A bányászat dinamikus fellendülése és a közigazgatási rang végül szilárd alapot teremtett a város fejlődésének.
Kilombosodott lakótelepek
A háború utáni időszakban gőzerővel fejlesztették a szénbányászatot, így a lakosság száma is rohamosan nőtt. A Kádár-korszakban sorra épültek a lakótelepek az ide költöző bányászok, erőművi dolgozók és családjaik számára. Bár a régen oly sokat szidott panelházakból húzták fel őket, ma már itt is komoly árat kérnek egy-egy lakásért. Az egykori csemetékből mára lombos fák nőttek, amelyek jótékonyan takarják el a tipikus négy-ötemeletes tömböket. Parkok, ligetek és tágas zöldterületek jellemzik a mai várost. Ahogy a 65 ezer lakosú településen sétálunk, feltűnik, hogy hiányzik az olyan jellegzetes, történelmi óvárosi központ, mint amilyen például Egeré – ez szintén az egykori községek összevonásának öröksége.
Jártak már bányatiszti kaszinóban?
A szocializmus évtizedeiben a munkások nemcsak ingyenes lakásokat kaptak, hanem művelődési házak, könyvtárak és orvosi rendelők is épültek, miközben a nagy múltú helyi sportéletet is komolyan támogatták. Ennek az infrastruktúrának a gyökerei azonban már az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza, hiszen a bányászat már akkor is rendkívül megbecsült hivatásnak számított.
A rendszerváltást követő években lassú, fokozatos gazdasági szerkezetváltás zajlott le: a bányászat háttérbe szorult, a helyét pedig modern ipari parkok vették át, amelyek ma már sokezer helyi és környékbeli munkavállalónak adnak megélhetést.
Városi kalauzaink a Gazdaságfejlesztő Szervezet munkatársai voltak. Ami a turisztikai látványosságokat illeti, én az első helyre a Tulipános Házat tenném. A helyiek joggal hívják Cifra Palotának, hiszen még az ablaka is zöld. A város egyik legfontosabb műemléke eredetileg bányatiszti kaszinóként működött – bizonyítva, hogy nemcsak a katonatiszteknek járt ilyen kiváltság. A kastélyszerű épület 1924-ben, Toroczkai Wigand Ede tervei alapján épült, népies szecessziós stílusban.
A Tulipános Ház népies szecessziója elbűvöl
A kaszinó az akkori időkben nem a szerencsejátékról szólt, sokkal inkább a tisztviselők szabadidőközpontjaként szolgált: étterem, kávézó, klubhelyiségek és egy hatalmas színházterem állt a bányamérnökök és az adminisztratív dolgozók rendelkezésére. A régi bányásztelepüléseken minden társadalmi réteg színvonalasan és tartalmasan tölthette el a szabadidejét a dalárdáktól a sörkertekig – bár ezek a terek hangulatukukban és elhelyezkedésükben elkülönültek egymástól. Különlegességnek számít a bányamérnöki szivarszoba is.
A híres Tulipános ház, bányásztiszti kaszinó volt régen, ma főleg rendezvényeket, esküvőket tartanak benne Fotó: Klasszis Média
A gyönyörűen felújított, a Kós Károly-féle építészeti iskolához köthető, magyaros-szecessziós épületet gazdagon faragott elemek díszítik. Nevét az ablakok körüli tulipános motívumokról kapta. Ma elsősorban rendezvényközpontként és esküvői helyszínként működik, de kihagyhatatlan turistalátványosság is – igaz, látogatás előtt érdemes tájékozódni a nyitvatartásról.
Kortárs kiállítások a Vértes Agorájában
Ugorjunk száz évet az időben, egyenesen a mába! A helyiek méltán büszkék az ultramodern technikával felszerelt könyvtárra, amely közel félmillió kötetet kínál az olvasóknak. A polcokon a legfrissebb, exkluzív folyóiratok is megtalálhatók, és a gyermekeket is nagy szeretettel fogadják, hiszen kiemelten fontosnak tartják az olvasóvá nevelést. A katalógusokat böngészve az elmúlt évtizedek hazai és külföldi sikerkönyvei mind fellelhetők.
A Vértes hegység közelsége ihlette a Vértes Agorája elnevezést. Ez a komplex kulturális és közösségszervező központ olyan hatalmas színházteremmel büszkélkedhet, amelyet sok fővárosi teátrum is boldogan elfogadna játéktérnek. A látogatók az ókori csontmaradványoktól a kortárs képzőművészetig rendkívül sokszínű élményekkel gazdagodhatnak. A Tatabányai Múzeum Metamorfózis – Az indusztria bűvöletében című interaktív állandó kiállítása a térség ipar- és település-történetét mutatja be rendhagyó módon.
Mésztufa medence, barlang és római villa
A kiállítás nem merül ki a bányászati emlékekben. A múzeum legmeghatóbb kincse az a két emberi csontváz – egy férfié és egy nőé –, akik életük utelsó pillanatában egymást átölelve tértek örök nyugovóra. A régészek megbolygatás nélkül, eredeti helyzetükben hagyták őket, így pihennek most az üvegtárló alatt, mint a több ezer évvel ezelőtt élt helyi Rómeó és Júlia. A tárlat különlegessége, hogy a történelmi narratíva részévé teszi a természeti és az épített környezetet is: a mésztufa medence, a barlang, a római villa, a jurta és a szocreál lakásbelső mind az itt élt emberek egykori mindennapjait idézik meg.
A múzeumhoz tartozik a szabadtéri Bányászati és Ipari Skanzen is. A kellemes, ligetes, sétára csábító környezetben gigantikus bányagépek és a laikusok számára ismeretlen, különleges szerszámok sorakoznak.
Bányászhimnusz és Bányász szelet
Tatabányán a mai napig élnek a bányázhagyományok: rendszeresek az ünnepségek, és az idősebb generáció tagjai kérésre ma is büszkén éneklik el a Bányászhimnuszt. A helyi cukrászdák legnépszerűbb süteménye pedig stílusosan a Bányász szelet. A múzeum és a skanzen kiváló programot nyújt a diákcsoportoknak is, míg a közelinek mondható tópart a horgászok paradicsoma és a romantikus séták kedvelt helyszíne.
A híres Bányász szelet Fotó: Stop Cukrászda, Facebook
A helyiek által csak „multicsarnokként” emlegetett Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnokot 2022-ben adták át, a beruházás 24,5 milliárd forintból valósult meg. Futurisztikus megjelenése rendkívül impozáns, a legmodernebb technikai háttér pedig lehetővé teszi, hogy olyan rangos világversenyeknek biztosítson helyszínt, mint a Davis-kupa mérkőzések, valamint a világ- és Európa-bajnoki selejtezők.
A sportok városa
A csarnok kulcsszerepet játszik a megyeszékhely és a régió sportéletében. A helyi sikersportág egyértelműen a kézilabda; ottjártunkkor is éppen az egyik VIP-páholyból figyeltük a csapat edzését, miközben az intézmény vezetője a létesítmény csúcstechnológiás megoldásait mutatta be. A kézilabda mellett kosárlabda-, röplabda-, tenisz-, vívó- és cselgáncsversenyeket, valamint nagyszabású koncerteket is rendeznek itt. Utóbbiakhoz elég egyetlen gombnyomás, és a küzdőtér széksorai percek alatt a falakba süllyednek. A műsorfüzet tanúsága szerint a legnépszerűbb magyar előadók váltják itt egymást a színpadon.
Látnivaló tehát bőven akad. Adódik a kérdés: nem érné meg még többet fektetni a turizmusba? Erről beszélgettünk a város polgármesterével, Szűcsné Posztovics Ilonával. Mint elmondta, szálláshelyek most is vannak – az ipari parkokban dolgozó, ingázó menedzserek például biztos vendégkört jelentenek –, ám a sportcsarnok világversenyeire érkező híres sportolók, edzők és a külföldi üzletemberek részéről komoly igény mutatkozna egy nívós, négycsillagos szállodára. Annál is inkább, mivel a város kiváló logisztikai adottságokkal rendelkezik: közvetlenül a főváros és a Bécs felé vezető autópálya mellett fekszik.
A futurisztikus Multicsarnokban a legnépszerűbb sport a kézilabda Fotó: Klasszis Média
Fine dining konfitált marhabordával és kézműves ízekkel
A helyi vendéglátás kifejezetten erős: számos étterem és cukrászda működik sikeresen a városban. A Pomo Korzó például valódi fine dining élményt nyújt. Mondhatnám, hogy „fővárosi színvonalon”, de ennek nem sok értelme lenne, hiszen a budapesti helyek minősége is igencsak változó. Náluk a modern konyhatechnológiák alkalmazása, az izgalmas köretek, a professzionális, órákon át tartó konfitálással omlóssá tett marhaborda és a helyi kézműves alapanyagok használata magától értetődő alapelv. A limonádé nem csupán szörpös csapvíz, a pincér pedig folyamatosan figyel, diszkréten lesve a vendégek minden kívánságát.
Egy színvonalas szálloda felépítése minden bizonnyal újabb lendületet adna a helyi gasztronómiának is, és még több turistát vonzana ebbe a különleges, fejlődő városba.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
