A korábban is aranylabdásokat gyűjtögető elnök, Florentino Perez napokban történt beiktatása előtt tele volt a világsajtó a klub nagyratörő terveivel. A sportvezető ugyanis többször hangsúlyozta, kik vannak kívánságlistájának élén.
Gigantikus összegek Kakáért és Ronaldóért
Sokan persze csak legyintettek, hiszen Cristiano Ronaldóért már tavaly is bejelentkezett a Real. Akkor a szappanopera még happy end nélkül zárult, hiszen a portugál sztár végül a Manchester United csapatában játszotta végig az idényt.
Nagy kérdőjel volt az elmúl két év másik aranylabdásának, Kakának a sorsa is, hiszen a brazil csillag a téli átigazolási szezon során, hosszú huzavonát követően maradt az AC Milan alkalmazásában.
Igaz, jegyezték meg néhányan, ha Florentino Perez valakit meg akar venni, azt meg is veszi. Ez 2000 és 2006 közötti elnöksége idején már bizonyította. A sajtóban galaktikus korszaknak titulált éra majd minden évében vettek egyet a világ akkori legjobbjai közül - volt, amikor öt aranylabdás játszott együtt a csapatban.
Az eredmények ugyan Perez első elnöksége alatt nem mindig úgy alakultak, ahogy a nézők szerették volna, ám az elvitathatatlan, hogy a sztároknak köszönhetően a Real Madrid a világ egyik legismertebb sportmárkája lett. Ezzel együtt járt az is, hogy a focicsapatok között a legnagyobb bevételre a spanyol gárda tett szert.
Így is felmerül a kérdés, miként engedheti meg magának a csapat a gazdasági válság közepette, hogy 56 millió fontnak (67 millió euró) megfelelő összegért megvegye Kakát a Milántól - mely szintén a kontinens tíz leggazdagabb klubja között szerepel -, majd néhány nappal később 80 millió fontot (92 millió eurót) ajánljon a Manchesternek Ronaldoért. Ezt az angol klub el is fogadta.
A BBC szerint a válasz a klub óriási ismertségében és ennek ügyes kiaknázásában rejlik. A Deloitte's Football Money League című kutatás szerint a Real folyamatosan növelni tudta bevételét az elmúlt években, 2002 és 2008 között például megduplázta azt. A 2007/2008-as szezont például 290 millió fontos forgalommal zárta, amelyből sztárokra is futja.
Évi 150 millió eurót hoznak a jogdíjak
A fenti summa három fő tételből áll. Az egyik legfontosabb a televíziós jogdíjakból származó összeg. Spanyolországban - sok más bajnoksággal ellentétben - a hazai közvetítéseket a csapatok egyénileg értékesítik, ami a Real és a nagy hazai vetélytárs, a Barcelona számára óriási előnyt biztosít a kisebb csapatokkal szemben. Ez a jogok 2006-os értékesítése óta évente 150 millió eurót hoz 2013-ig.
Másodrészt komoly tételt jelentenek a különböző marketing és kereskedelmi jogokból származó pénzek is, legyen szó mezreklámról, ázsiai "zsíroskenyér túráról", vagy épp a klub logójával ellátott termékekről. A már említett Deloitte-kutatást jegyző Dan Jones korábban azt írta, hogy a bevételek folyamatos emelkedése a kereskedelmi bevételek kiaknázásában rejlik - állítólag nincs még egy klub, mely ezt ilyen hatékonyan tenné. Mindez pedig 2003-ra, David Beckham szerződtetésére nyúlik vissza, amikor a klub meghódította a távol-keleti és az indiai piacot. Azóta több csapat próbál a Real nyomdokain haladva az ázsiai piacon óriási bevételeket kasszírozni, ám a spanyolok ebből a szempontból verhetetlenek maradtak.
Ahogy globális márkává vált a Real, úgy álltak sorba a klub vezetőinél azok a szintén világszerte ismert brandek, melyek a csapat ismertségétől remélték bevételeik növelését. Az elmúlt években, illetve részben a következő szezonban olyan vállalatok hirdetik magukat a csapat ruházatán és a stadionban, mint a Bwin.com, az Adidas, a Coca-Cola, az Audi vagy az egyik legnagyobb spanyol sörgyártó, a Mahou.
A harmadik pillér a jegybevétel, a királyi gárda meccseinek látogatottsága ugyanis dobogós Európában. Így a bérletesek és a jegyvásárlók is komoly összegekkel járulnak hozzá a klub költségvetéséhez.
Ismét beindítják a cashmashine-t
Bár a klub az elmúlt évben is kiváló játékosokat igazolt, de olyan szintű sztárok, mint amilyenek Perez első elnöksége alatt fémjelezték a csapatot (Figo, Zidane, Beckham vagy éppen Ronaldo), nem akadtak horogra. A marketinggépezetre kötött "cashmashine" pedig ezek nélkül nem működik, tehát ezt szem előtt tartva mozdult rá most ilyen agresszíven a Real a nagy sztárokra.
Ráadásul jelen gazdasági helyzetben a külföldi csapatok a madridiak által ajánlott nagyon komoly összegekért cserébe könnyű szívvel engedik el legjobbjaikat, már csak azért is, mert sok csapat működési modellje teljesen más szisztémára épül, mint a spanyoloké.
