Kockázatvállalási készség
A kockázatvállalási készség azt takarja, hogy ki milyen mértékben hajlandó előre nem látott kimenettel, bizonytalansággal, netán veszélyes, kockázatos helyzetekkel szembe nézni, vállalni az azokban való (aktív) részvételt. A kockázatvállalás kapcsolatban áll az adott egyén izgalomkereső, újdonságra vágyó sajátosságával, vagyis az extraverzió dimenzióval.
A kockázatvállalást tulajdonképpen egy skálán is elképzelhetjük, ahol is vannak csekély kockázati jellemzőkkel rendelkező szituációk, melyeket könnyen vállalhat bárki, ilyen például valami kölcsönadása egy ismerősnek, vagy akár idegennek, s a másik póluson pedig a nagy kockázattal, fizikai, elméleti veszéllyel járó helyzetek vannak: tőzsdei befektetés, lavinaveszélyes helyen síelni, bizonytalan eredetű autót vásárolni, stb. Az emberek nagyban különböznek egymástól abban, hogy általában mekkora veszélyt, kockázatot vállalnak életük minden területén. Általában mindenkire jellemző egy adott, átlagos szint, amelytől természetesen lehetnek eltérések (pl. kockázatot addig soha nem vállaló ember is rászánhatja magát egy vadvízi evezésre ...). A kockázatvállalási képesség így helyzettől függően is változhat. A nagy kockázatvállalási kedvvel rendelkező emberek aktívak, keresik és élvezik az ilyen helyzeteket, szeretik megmérettetni magukat, s ha kudarcaik vannak sem kedvtelenednek el örökre, újabb kockázatokat keresnek. Ezzel szemben azok, akik gyakorlatilag soha nem vállalnak kockázatot, sokkal bizonytalanabbak, kerülik a nem egyértelmű, veszélyesnek tűnő helyzeteket, nem szeretik az lőre ki nem számítható dolgokat.
Kommunikációs hatékonyság
A sikeres és hatékony kommunikáció az emberek közti kapcsolatteremtés és -fenntartás elengedhetetlen eszköze. A hatékony kommunikáció alapvetően azt jelenti, hogy egyrészt a kommunikáló személynek sikerül a másik számára érthetően, világosan és tisztán megfogalmaznia (kódolnia) gondolatait, közlendőit, érzéseit, másrészt pedig, hogy a befogadó úgy érti és értelmezi (dekódolja) az üzeneteket, ahogyan azt a kommunikáló eredendően szándékolta.
A hatékonyan kommunikáló ember egyértelműen és világosan fogalmaz, figyeli a másik ember reakcióját és annak megfelelően folytatja mondandóját, nem szégyelli érzelmeit is kifejezésre juttatni, ha nem ért valamit rákérdez, akkor is elmondja gondolatait, ha esetleg a többieké eltér attól, megpróbálja a másik ember helyébe képzelni magát, tudatában van annak, hogy beszéde, hangtónusa, gesztusai, stb. hogyan hatnak másokra, stb.
Természetesen ezekkel a sajátosságokkal mindenki más mértékben rendelkezik, s amiért még egy-két sajátosságban gyengébb valaki, attól még kommunikációja eredményes lehet. A jó kommunikációs készségű ember jól boldogul az emberek között, könnyebben feltalálja magát és oldja meg a problémás helyzeteket. Sikeresek társas kapcsolataikban, szívesen beszélnek. A gyenge kommunikációs készséggel rendelkező emberek közlése, mondanivalója nem pontosan, hiányosan vagy torzan jut el a másik félhez, mely okot adhat a félreértésre. Kevésbé sikeresek interperszonális (személyközi) kapcsolataikban, s emiatt kudarckerülővé is válhatnak, kerülik a társas helyzeteket, s ahol beszélni, prezentálni (előadni) kellene magukat.
Folytatjuk
A személyiség dimenziói, miért viselkedünk úgy ahogy - 2. rész
A személyiség működésmódja és sajátosságai alapvetően meghatározzák személyes stílusunkat, s rányomják bélyegüket mindennapi, így munka-viselkedésünkre és -teljesítményünkre is. Bizonyos elméletek szerint az alkalmazottak személyisége és a szervezet céljai között kölcsönhatás van (pl. ennek eredménye, ha elégedett a dolgozó), s az emberek általában a személyiségükhöz legjobban illeszkedő munkát keresik.
