Nemcsak konkrét állásajánlatokra, álláshirdetésekre lehet pályázatot beadni, hanem akkor is, ha nincs álláskiírás. Nyugat-Európában és különösen Németországban kezdeményező pályázásként aposztrofálják a jelentkezés ezen formáját. Az ilyesfajta jelentkezés azonban néhány sajátossággal bír a hagyományos álláshirdetésekre beadott pályázatokhoz képest.
A legfontosabb különbség a szakemberek szerint, hogy amikor ezt alkalmazzuk, akkor nem pontosan tudjuk milyen munkatársat, milyen követelményekkel keres a cég, hanem akkor magunkat kell ajánlani. Ennek a hátterében tulajdonképpen az állhat, hogy van egy számunkra szimpatikus cég vagy egy rokonszenves munkaterület, és ezt a munkakört szeretnénk megpályázni vagy ennél a cégnél szeretnénk dolgozni. Ez esetben pontos ismereteket kell szerezni a cégről, ez a legfontosabb alapfeltétel. Tudni kell, hogy az adott társaságnál milyen munkakultúra van, milyen termékekkel, szolgáltatásokkal foglalkoznak. Emellett célirányosan kell megírni a pályázatot, megjelölve azt a tevékenységet, amit annál a cégnél szeretnék folytatni, és nagyon hatásosan, jól tudnánk végezni.
Mint minden munkahely megpályázása esetében, itt is alapfeltétel egy nagyon jó önéletrajz. Ennek ismérvei a jól strukturált, jól olvasható, a szemet a lényegre vezető tartalom, amiben minden fontos információ megtalálható. A kezdeményező álláspályázat során a kisérő levél is nagyobb szerepet játszik, hiszen ebben tudjuk alátámasztani, hogy az adott feladatra mi vagyunk a megfelelők. A motivációs levelünkben tehát pontosan összegezni kell, hogy az a tevékenység, amit a szervezetnél folytatni szeretnénk és az a fajta munkavégzés, ami a megpályázott cégnél számunkra adódhat, mennyire esik egybe, mennyire harmonikusan illeszthető a cég követelménye, illetve a mi elvárásainkhoz.
Noha néhány cégnél még ma is tolakodásnak veszik, de sokat segíthet a személyes kapcsolatfelvétel. Leginkább azért, mert ez elengedhetetlen, hogy meg tudjuk címezni a pályázati anyagunkat. Mindenképpen jó az, hogyha akinek küldjük - mondjuk a személyzeti igazgató vagy annak a területnek a vezetője, ahova kerülni szeretnénk -, az megszólításra kerül. Legalább tudjuk azt, hogy férfi vagy nő, legalább "Tisztelt Hölgyem" vagy "Tisztelt Uram" megszólítás legyen, de sokkal jobb, ha név szerint megszólíthatjuk az illetőt.
A módszer azonban még kellő körültekintés nélkül sem jelent garanciát az áhított állás megszerzésére. Rengeteg reklámanyaggal vagyunk körülvéve, és mindenki utálja ezeket a reklámanyagokat, csak a levelesládánkat tömíti. Nem is biztos, hogy éppen aktuálisan szükségünk van arra a termékre, amit éppen hirdetnek, és inkább zavaró a megkeresés. Ugyanígy van ezzel az állásra pályázó is, amikor nincsen meghirdetve állás, amikor csak úgy egy cégnek ír egy ajánlólevelet saját magáról. Benne rejlik az a veszély is, hogy el se olvassák, rögtön a szemétkosárba kerül.
Forrás: Jobpilot
