Nagyon fontos előírás az EU vámkódex 71. cikkelyének rendelkezése, mely kimondja, hogy az árunyilatkozat adatai ellenőrzése során kapott eredmények csak annak a vámjogi rendeltetésnek az alkalmazásához szolgálnak alapul, amelyre vonatkozóan kérelmet terjesztettek elő, vagyis más vámeljárásban nem szolgálnak törvényes bizonyítási alapként. Az árukat a vámhatóság a jogosultnak kiadja, ha arra az ellenőrzéshez szüksége már nincs. A vámtartozás megfizetési kötelezettséggel kiadni szándékolt árukat a vámhatóság csak a tartozás megfizetése, vagy kellő biztosíték nyújtása után adja ki.
A vámhatóságok a tagállami szabályozás szerint egyéb esetekben is jogosultak a vámtartozásnak megfelelő összeg erejéig vámbiztosítékot követelni, az uniós vámbevételek beszedhetőségének pénzügyi biztosítása érdekében. Az általános rendelkezések szabályozzák az áruk azonosságának megállapítását is, mely szabályok valamely olyan ideiglenes vámjogi rendeltetéshez kötődnek, ahol később is beazonosíthatónak kell az árunak maradnia. A vámzárak ismeérveit, eltávolításának jogát a hazai jogszabályból ismerjük, eltérés nincs. A Kódex biztosítja a vámhatóságok azon jogát, hogy a vámtartozás beszedése érdekében és meghatározott esetekben az áru vámhatósági értékesítése során befolyt bevételekkel is kielégíthessék az Unió jogos vámigényét.
Forrás:Tranzit
Az Unióhoz történő csatlakozással beálló vámjogszabály-változás alapja
A hatályos magyar jogszabály által vámeljárásoknak nevezett jogintézmények közel azonosak, vagy nagyon hasonlatosak az EU vámkódexének vámjogi rendeltetés meghatározása címszó alatt részletezett rendelkezéseivel. Mindenek előtt a forgalom irányát, és a rendeltetés meghatározásának ideiglenességét, vagy véglegességét kell értelmeznünk ahhoz, hogy a különféle vámjogi rendeltetések célját megismerhessük.
